Kultúra, líra, vers a 21. században

Ha magához tér a lelked, kérdezd a szíved. Hova dugta el a mosolyát?

 

 2217239gj7swj8thb.gif

Tükör

Nézem ami vissza néz rám.
Én, vagy ő az igaz? A tükör
tiszta képet ad. A valóság
most ott van. S én hol vagyok?
Nem ismerem magam. Önző
egoista énem torzítja azt a
képet, mit lelkem mutat.
Az álarc kívül van, vagy bennem?
Botladozva járom belső világom,
hogy meglássam azt, mit a tükör mutat.
Szemem szememet nézi, kutatom
a tiszta érzést, mely bennem
is meg van.
Könnyezik a tükör, de a szemem
száraz. Nyújtom kezem, hogy
letöröljem. Erőtlenül rogyok
a földre. Arcomat kezembe temetve
zokogok és felsír bennem a
válasz.

 

 

 

 0_12-sorv-szalag403.png

 

 

 

 

 

A tánc vége

Rég eltáncoltam azokat
a táncokat, melyben lendület,
izzás, vágyak és remények.

Cipők is elkoptak lábamon.
Sok élet, vágy volt bennük,
s néha-néha a kegyelem.

Kegyelem az élettől. Föleszmélni
a pergő táncból, ritmusból.
Engedni és adni a kezemet.

Egy STOP tábla, arcom elé rakva.
Messzebbre nem is láttam.
Fájnak hajnali ébredések.

Már csak egy fél fordulat a tánc.
Cipő sem kell, csak mezítláb.
Így is szédülök, fogd a kezem.

Ölelésedben még itt az élet.
Régi-régi emlékképek.
Gyorsabban már csak a szívem ver.

 

 

 1201110495_44.gif

 

 

Ősz hajú érzések

Egy utolsó őrült futás
a szerelemért, a szóért
az ölelésért, egy sosem
múló csókért, boldogságért.
Mert az idő rohan s még
hinni tudod:jár neked
mind az ami már elmúlt
egyszer. Mert az más volt.
Most ősz hajú érzések
lepik meg szíved.
Csak egy kézfogás. Tekintet
a másikra. Vársz valamit
tőle .Biztatást. Hogy a vágy
újra megborzolja
fáradt lelked.
Mint egy lágy szellő, mert
vihart már nem bírsz el.
Szelíden simogató éveket
akarsz még egy kicsit.
Örülni együtt és megfogni
a pillanatot amiben
már végleg ott marad
az a lágy ölelés és
egy elfáradt de boldog
mosoly.

 

 

 j150t1lo719.gif

 

 

Csillagot csentem

Ragyognak a csillagok
mozdulatlan víz tükrén.
Harmat cseppjeiben az
éjszakai utak mentén.

Nekem az az egy kell
elcsentem a sok közül.
Azóta alszom csak el
ha pillámra az éj települ.

 

sor2.jpeg 

 

 

 

Régi iskolám

Több mint fél évszázada,
hogy az első lépéseket
megtettem az olvasás felé.
Az első tétova betűk itt
formálódtak szép egésszé.
A tudás útján járva
mindig gyarapodva.
Millió emlék, millió egy gondolat,
mi helyet kér most is életembe.
Régi iskolám újra elevenedik
előttem, külsőre
mit sem változott.
Őrzi a tudást az első lépéseket,
apró gyerekek örömeit.
Az első piros pontokat, ötösöket,
és a mogorva lusta egyeseket.
Hisz nem is igazi diák, ki nem
követ el csínyeket s tanulás
helyett játszani megy.
A salakos udvart beton fedi.
Régen mennyit korcsolyáztunk itt
mikor jeges szélt fújt a tél.
Alapot adtak az élethez
az első megmérettetések.
Egy fanyar mosoly társul
régi emlékeimhez.
Csak nekem volt szép az
idő ellent mond mindennek.
Divatja múlt a jó modornak,
az öregekre való odafigyelés.
A szemét is minden napos
az utcákon, tereken.
S újból lázad az ifjúság
a rendszerek ellen.
A régi elavult, csak nekem
eleven kép, őrizni a rég
letűnt de sosem múló értékeket.
A múlt, jelen s jövő így
formálódik észrevétlen.

 

 

 75ps196m51q.gif

 

 

Ünnepek

Ünnepek. Egyik a másik
után. Sablonos szövegek
a neten.
Egy percre, egy pillanatra
eszünkbe jut, mi máskor
kevésbé.
Hány magányos kéz veri
a billentyűket. Kapaszkodva
egy percnyi szeretetbe.
Csillog-villog a világ.
A képernyő az élet s a
szív reménytelen.
Nem jó így! De legalább
szól valami és nézzük.
Sír a lélek!
Kinek társa a magány
és a négy fal néz rá
ridegen!
Ünnepek! Minek? Ha csak
most éljük át, mit az
életünkkel kellene.
Gyertyák! Ünnepek nélkül
is égjenek!

 

3824433_d45d0eac60a3c1cd34cba157010cdd0d_m.jpg 

 

Lábad nyomában

Te indultál először
lábad nyomát lassan
befedni készült az idő.
Az ébredés fuvallata
megállította a pillanatot
s az utam előkerült.

Te már messze jártál
csak az érzések táncoltak
elhalón, zene nélkül.
Bennem maradt egy dallam,
így jártam nyomodban
magányosan, reménykedőn.

A nyomok eltűntek, de
szívemben nem halkult
el sosem az a dal.
Mint egy világtalan úgy
találtam rá fényedre
Éreztelek de nem láttalak.

Gondolatom kivetül a
valóságomra, így látlak
láthatatlanul.
Itt vagy mindig bennem
így varázsolt az élet szívembe
örökre, elválaszthatatlanul.

 

 

 kalocsai_csik.gif

 

 

Szív nélkül

Minden út színes
De te szürkére fested
Minden út dalol
Te miért vagy szomorú?

Virágot adok kezedbe
De neked nem kell
Gazt ápolsz az úton
Festenéd színesre

Ki érti a lelked
Ha magad sem?
Kihez fogsz szólni
Ha reményed elveszett?

Elindultál
Szív nélkül
És nem kísér
Senki sem

 

j150t1lo719.gif 

 

Elloptalak

Oly régóta kerestelek. Évezredek
gyorsan pergő naptárában most
leltem rád, mikor az idő egy
pillanatra mellettem megpihent.
Elloptalak a kezéből. Rohantam
veled szívem rejtett zugába,
eldugjalak a világ szeme elől.
Csak magamnak akartalak, önzően.
Parányi fény voltál, kevésnek
hittem. Mégis veled akartam égni a
földi sötétségben.
Lényed nem halványult,
s én lassan felébredtem.

 

662952.gif 

 

 

 

Eső

Kopog az eső, halkan
és csendesen.
Szívembe zárt emlékek
táncolnak még.
Időtlen fényben maradt
szép mesék.
Nincs nap, csak égi áldás,
hideg ölelés.
Homályos szürke érzés,
ki mit remél.
Tocsog a pocsolyában
a kísértés.
A tegnapi napot a
fák könnyezik.
Az élethez áldás kell,
útravaló.
Lábad alatt a jelek
útmutatók.
Az esővel érkező
bátorítás.
Felhőkön lovagló
gondolatok.
Mind elfújja a szél,
mint a homokot.
Meztelen legyen szíved
így akarom

 

 sor38.jpeg


 

Ne félj tőlük

Kiszakadt a pokol bugyra
Zúdul ránk tömény bánata
Mert ott nincs tisztesség és rend
Ott káosz van, tömény félelem.

Mond ember! Meddig alszol még?
Az ördög csak lelkedig ért
De most világra települt
Fordulj meg és ne menekülj

Nézz szemébe, nem viseli tekinteted
Mert a gonosz már kiszökött belőled
S e pokolfajzatok kezébe kerültek
Ne félj már tőlük, belülről égnek

Szemedben égjen az a tiszta láng
Amit Isten ruházott rád
Mond el magadban imád
Hitetlen ember többé nem árt

 

sor5.jpeg 

 

Esély

Lehet, hogy hibáztál és
tévedtél, mikor utcára kerültél
Vajon hány kéz nyújtotta
feléd segítő kezét?
Vajon Te is megtetted feléjük
az első lépést?
Légy erős, az utolsó szóért
mely újra felemelhet
Mosd le magadról az út
porát, indulj el csendben
Nem kell felhajtás, felelős
csak magadért lehetsz
Tenni is csak akkor tudsz
ha mind ezt megérted
Akarat kell, hit, remény,
hogy egyszer célba érj
Minden esélyed meg van rá,
hogy újra értékes legyél
Ha tudsz tanulni a hibádból
jön a többi felismerés
Hontalan hajléktalan lélek
Akarat kell, hit és remény

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 





Weblap látogatottság számláló:

Mai: 1
Tegnapi: 87
Heti: 1
Havi: 1
Össz.: 48 295

Látogatottság növelés
Oldal: Verseim 3.
Kultúra, líra, vers a 21. században - © 2008 - 2017 - toth-agnes.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Itt: nagy lászló versek - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »