Kultúra, líra, vers a 21. században

Ha magához tér a lelked, kérdezd a szíved. Hova dugta el a mosolyát?

 

 

Az ajtó mögött

Ott állok néha az ajtód
előtt. Tétován nézek, mi is
van mögötte
Háború, szerelem, önös érdek.
Az ego tapsol a karzaton.
Ott vagy bent.
Látok összetört éveket a
lelkek magányát, könnyeket.
Ott vagy bent.
Egy parányi öröm néha
megtalál. Hol van már a család?
Ott vagy bent!
Otthonod. Én mint hulló csillag
vagyok életedbe. Megfordulok.
Mert ott vagy bent.
Bár szíved átdobog az ajtón
s megmozdul felém kezed.
De te ott maradsz, oda bent

ogvo51uy5t1.gif 

ÁRVA SZERELEM

HOL VOLT HOL NEM VOLT
TÚL A HEGYEKEN . TÚL
MINDENEN. VOLT EGY
ÁRVA SZERELEM. KERESTE, EGYRE
CSAK KERESTE ANYJÁT APJÁT
KÓBOROLT SZÍVEKEN ÁT
ÉVEKET TAPOSOTT, KÖNNYEKET
HAGYOTT MAGÁNYOS ÚTJÁN
KÉT KEZÉBEN A REMÉNYT TARTOTTA
NÉHA ÁLMÁBA LÁTTA MÁR
KÉT KÜLÖN ÚTON, KÉT KÜLÖN
SZÍVDOBBANÁS RÁTALÁL
S BOLDOG VOLT MERT SZERETHETETT
SOK SZÁZ BOLDOGTALAN REGGELT
ÉS ESTET FELEDVE
A REMÉNYT MÉGSEM ENGEDTE
EL. TUDTA! RÁ VALAHOL VÁRNAK
S EGY SZÉP ŐSZI NAPON LEVELET
SODORT A SZÉL AZ ÚTJÁBA
KÉT EMBER ELINDULT FELÉ
S MIKOR EGYMÁSRA NÉZTEK

A SZERELEM A SZÜLEIT MEGTALÁLTA

sor2.jpeg 

Meddig?

Meddig él az emberben a
tettvágy? Meddig érzi, hogy
van még dolga és tenni akar?
Csak megint újra meg újra
Ha még őszülő fejjel is
álmokat sző s benne
egy aranyszál a szerelemről
Meddig él a szenvedély az
Álmokért a be nem teljesült
vágyakért a soha meg nem
történt áhított csodáért?
Ott áll az ember a szikla
szélén és tudja, minden
elporlad a lába alatt
S az a pillanat felemészt
Átnézel a hegyeken, keresel
valakit a távolba
Ő is egy szikla szélén áll
De nem tudni melyikük
felett borul be előbb az ég
A remény az utolsó pillanattal
hal. Az emléket felkapja
a szél és a másikat simogatja
meg vele utolsó csókként
Meghal a vágy a tenni akarás
Csak az aranyszál marad meg
egy be nem teljesült álomból
a szerelemért

 sor5.jpeg

Hiába a tavasz

Hiába van itt a tavasz
az évek múlásával csak
az illat és a vigasz maradt

Hiába van itt a tavasz, minden
új és fiatal, a virágok,
pillangók tánca

Hiába van itt a tavasz, már
csak a lélek érzi. Hívogat
a régmúlt szava

Hiába van itt a tavasz, csak
csendesen szemlélődünk mikor
fáradtan leülünk a padra

Hiába van itt a tavasz, ha a
legnagyobb boldogság már az,
ha szemed tükrében még
láthatom önmagam

sor7.jpeg 

Sehol sincs életem

Mint a pohár, félig tele
vagy félig üres. Valahol a
kettő közt az igazság

De az igazság sem az. Hisz a
látvány egyforma. Messze
esik tőle a valóság

Se itt nem vagyok se ott
Valahol mindig csak
lebegek. Nincs ki vár

Kinek adhatnék bár mit
Minden mi bennem van
csupán egy árnyék

Szívdobbanásom se kopog
senki ajtaján. Haza
már régóta senki sem vár

S a szél... a szél mely
dúdol még a fülembe,
majd szótlanul tovább áll

S ha néha megfogan
bennem a szó, tudom,
magamba nem tartanám

Sehol sincs életembe
a szó érzése az egyetlen
mely mindig megtalál

sor9.jpeg 

Fáradt arcok

Meggyötört arcokon
Sápadt mondatok
Fáradt kezeket
Megeszi a gond

Halvány tekintetből
Elszálló élet
Öreg lépésekke
A halálhoz közel

Menetelés a semmiért
Halkuló remény
A kérdés felsír
Vajon miért?

Koldus és szegény
Egyre megy
Számukra a világon
Kevés a hely

Két kezük munkája
Semmit ér
Könnyükkel elszáll
Az utolsó remény

Nincs kérdés és
Nincs remény
A nincs-nek sóhaja
Szívükig ér
sor12.jpeg 
 
Időtlen idő

Kigomboltad inged
Hogy én is odaférjek
Meztelen testeden
Táncolnak lidércek
Szám a szádra éhes
Ördögök kisértenek
Elveszik józan eszem
Ha szemedbe nézek
Kezed táncol szívemen
Kopogok a lelkeden
Tomboló vad érzések
Vágy ölébe tesznek
Az idő időtlen lesz
Két karodban elveszek
Ígérd mindig így ölelsz
sor13.jpeg 
 
Elfogadtalak

Elfogadtalak, mert másképp
nézem a világot.Minden szó
és érzés minden vallomás tőled
millió egy színben ragyog nekem

Elfogadtalak, mert színesre
festetted életem szürke falait
s nem kérdeztél csak adtál
szívedből amit csak lehetett

Elfogadtalak félénken, hátadon
a múltaddal s kezedben még,
de már mind nehezebben
megtartott jeleneddel

Elfogadtalak, mert most is az
vagy ki évekkel ezelőtt megfogta
remegő kezem.Ami változott
az csak a mi kettőnk élete

Elfogadtalak, hisz őszinte volt
minden érzés mit kaptunk és
nem volt hazugság az éveken
mit a sors adott csendesen

Elfogadtalak, mert láthatatlanul
sem engedted el kezem, volt
mindig vigasz tőled, mikor
térdre kényszerített az élet

Sosem hagytál magamra, szavaidban
erő volt, bot nélküli támasz
Reményt adtál a fájdalmamba
s hidat építettél széttört lelkünknek

Fogadd el most amit én adok
Baráti jobbom, ölelő két karom,
letörölhessem végre lelked könnyeit
mikor az élet szorítja szívedet
 sor26.jpeg
 
Ne nézz hátra

Hiszel magadba?
Elindulsz lépcső
nélküli utadon?

Csak is felfele.
Lecsúszni könnyebb
a nagy semmibe.

Kapaszkodni most
önmagadba lehet.
Megteszed?

Ne nézz sosem hátra.
Vissza húz a semmi
gyűlölete.

Mögötted tört lépcsők
vannak, előtted
Isten keze.

Ha idáig eljutottál,
akkor magadnak
megköszönheted.
 
sor19.jpeg 
Mi végre?

Egy ablak a világra
és egy befelé a lelkembe.
Az élet mindig összerakja
magát, míg bennem a
szavak értelmet keresnek.
A lét a sínen halad, nem
mint én ki lépcsőkön jár.
Le és fől örök életeken át.
Tán egyszer Isten közelébe
is elvezet parányi létem.
Nem fogok megszédülni
tőle legfeljebb elégek.
S így térek vissza teremtőmhöz.
Több életet nem kérek.
Vissza így adom a lelkem,
benne ezer egy kínnal és
gyötrelemmel.
S ha kérdezhetek, megteszem.
Csak annyit! Mi volt az értelme?

Vagy csak játék a végtelen
hatalom kezében? S ha volt
szép és jó, az mi végre?
Vagy így születik minden
egyes csillag az égen?
A végtelenbe csend az úr,
s a láthatatlan rezgések.
Mégsem enyém az életem!
Sorsot kell beteljesítenem.
Ha kitalálom hova kell lépjek,
piros pontnyi boldogságot
kapok cserébe.
Hát mi végre az élet a lét
és az egész világegyetem?
 sor23.jpeg
 
Ami maradt

Lassan múlik az idő
A szél is megöregedett
Levelek sem kacérkodnak,
Hogy táncra perdüljenek

A napok is megfakulnak
Szűrt fény sétál lelkemen
Hiába jött a tavasz el
Ha ifjúságom kisétál belőle

Csendes, lassú minden lépés
Bennem csak az emlékek fürgék
Letették a múlt történetét
S vele minden elhalt reményt

Ami maradt tenyerembe elfér
A kevés néha többet ér
Ha egy kedves szó megérint
Lehet, szépítő tünde fény

Lassan az idő is múlik
Szél nem borzolja hajam
Éveim száma sokasodik
Ami maradt, tenyeremen elfér
sor32.jpeg
 

Úgy ölelj

 

Úgy ölelj, hogy a csillagok

táncoljanak valóságunkkal

Úgy ölelj, ahogy elköszön

egymástól az éj s a nappal

Oly szelíden lépjek veled át

titkos mennyországunkba

 

Úgy ölelj, ahogy még soha,

két karod bástya legyen

miről minden fájdalom

lepereg

S ha néha bánt is ami

odakint van, lelkem vigasza

csak tied

Neked adom a belső mosolyt

mely átírja a tegnapot

s az életed

Őrzöm amit adtál s őrizd

amit adok a sorsunk már

csak több lehet

 

Erősen fogj, mert a szél

irigy, repíteni akar, zárj

magadba kedvesem

Hogy elbújhassak a világ

szeme elől, mert nélküled

már elveszek

 

 

 

 





Weblap látogatottság számláló:

Mai: 59
Tegnapi: 43
Heti: 459
Havi: 1 854
Össz.: 48 266

Látogatottság növelés
Oldal: Verseim 8.
Kultúra, líra, vers a 21. században - © 2008 - 2017 - toth-agnes.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Itt: nagy lászló versek - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »