Kultúra, líra, vers a 21. században

Ha magához tér a lelked, kérdezd a szíved. Hova dugta el a mosolyát?

 

 

 

Te vigyázol rám

 

Ahogy kilépsz az ajtómon

egy darabot elviszel

belőlem.

Fogyok napról napra

ahogy a hold.

Majd egyszer csak nem

jössz. Addigra minden

emlékem a tiéd lesz.

Meg az életem.

Gondolatok, mit

már nem mondhatok.

Bezárom ajkaimat,

puha takarót terít

rám emléked.

Csak ez marad mire

az út véget ér.

Nem őrzöm magam.

Te vigyázol rám.

0_12-aranysorv-20.png 

 

Őrizz meg

 

Egy érzés a múltnak adta

lelkét. Holt tengerbe

sós könnyei beleolvadnak

Visszatalált az eredethez

Éget a nap, tegnapra

fátylat terít a búcsú

Nincs tovább ez az út,

kezedet mégsem engedem

Még fáj, még beleremegek,

még akarnám a holnapot

De az már mást ígér

Arcodat könnyeimbe véste

Nem érthetünk már semmit

Együtt csak a múlt maradt

Még sokáig fogjuk keresni

ami meghalt, ami elveszett

Őrizz úgy ahogy én téged

álmodozva néma hajnalon

mikor csak az őszi szél dúdol

Ez a fa tavasszal nem hoz

több levelet

75ps196m51q.gif 

 

Fázom...

 

Kevés a fény, ősz is megfakult

ruháját igazgatja.

Rongyosra szakadtak színek,

pillanatban felejtett emlékek.

Folyó partján hideg párát

szór fakó fényével a nap.

Begombolom kabátom.

Fázom egyedül!

Búcsúzom tőletek nyári

csókok, ölelések.

Az alkonyat még ölel.

Reményt ígér.

sokáig velünk marad.

Csak te nem vagy sehol.

645560.gif 

 

Holt utak virága

 

Mint hópihe, lágyan

ringanak az őszi levelek

Szél alszik, békét

üzen a tájnak

Nincs ellentét

Hisz minden fáj,

minden elmúlás

Polcra tesszük a

tegnapot. Imát

mondunk másokért

Egy virágot teszünk

holt utakra

Csak távoli lelkek

tudják az övék

Köszönet, hogy velünk

voltak, minden egyes

pillanatért, amivel

kiszínezhették elmúlt

életünk

Ég a gyertya. Lángja körül

táncolnak emlékek

s egy véget nem érő érzés...

szeretet

1201110495_44.gif
Érdemes élni

Miért hiszed a mosoly
arcomon örök életű
Mint a ruhám az
évek múlásával kopik,
halványul
Ami szép még benne,
az évek adta bölcsesség
de még az is megfakul
Csak az Isten adta
örök fény csillog még
ajkam szegletében
Ha rám nézel mosolyogj
vissza, mert erőt tőled
kapok. Tükör vagy nekem
Ha mégis szomorú vagy az
utolsó szép tekintetem
neked adom. Bízz
bennem! Mert általad
tudom elhinni...
érdemes élni

 

 2839131wrf90w8dxp.gif

Öreg lett az ősz

Dér pihen a szavakon
Ne szólj! Összetörik
Fájnak a meg nem
értések
Öregek lettek az
őszök is
Csak szemünk csillog
fátyolosan
Elbújtak a tegnapok
Kezünket összekötötte
az érzés
Mint vékony jég a
vízen,
olyanok vagyunk
A belső melegség
őriz minket
Csak tükör lehet
melyre már csendesen
hull a hó
Betakar minket
s formál eggyé
az érzés
Megérint a csend
fogd a kezem
Az emberi léten
túlra....
...veled érkezzem

2217239gj7swj8thb.gif 

 

Szárnyalni

 

Ébredezem!
Vágyaimnak szárnyat
adok. Követem
Színes álmok, lélek
folyón át
Magasság nem szédít
a mélység erőt ad
Repülök szárnyaló szelekkel
hol meghalt a lét
Pegazus szárnyaira vesz
Lenyugvó napba beleégünk
Semmiből lett végtelent
magamhoz ölelem
Tenger hullámaival
a hajnal vissza hoz, szelíddé
téve minden vad erőt
Örök a lét a szabadság
s tiéd minden vágy mi a
lélekfolyóból ered
Az árnyék teret ad a fénynek
tükröződve tenger vízében
Távolból egy arc mosolyog
két szív szabad vállalása
Engedni a forró vágynak
éjbe sikoltó szenvedélynek,
mégis szelíden simuló ölelések
Míg az ördög csak kísért,
újra éled a fény. Szárnyát
bontogatja az új nap hajnala
Újra és újra elengedlek
vad szenvedély, holnap
visszatérhess
egybe olvadva a léttel

 0_12-sordisz-42.png

 

Érted jöttem

 

Hozzád köt a születés,

mert érted jöttem,

hogy beteljesítsem sorsom

Ne csak vég nélküli

robot legyen életed ha

majd elmúlnak feletted

az évek s elfásult szívvel

keresd azt ami tiéd kell

hogy legyen

Egy megértő tekintet, egy

érzés mely már veled marad

és tudod, támaszod lesz

az utolsó években is mikor

már csak emlékek vesznek

körül. Mosolyogni fogsz

szótlanul és egy boldog

könnycsepp ajkad szegletében

megpihen

Jó így veled. Titkosak
 a vágyak de erősek

Ez a két kéz már nem

engedi el egymást

S így fog összekötni veled

az elmúlás is. Amit

adtál s adtam, színesre

festette a szív magányát

Lelkünk gazdagon tér haza

Ne félj tovább! Bár hogyan is

legyen sorsunk már

csak ajándékra vár

Mert megtaláltuk egymást

Szelíden ölelj át

gondolatoddal s ha ki

kell táncolnunk ebből

a létből,

szemünk tükrében

csillanó vágy legyen kísérőnk

ogvo51uy5t1.gif 

 

Várni a tavaszt

 

Hűvös hajnali szél

kószál a házak közt

Kabátom alá bújik,

nincs ki átöleljen

Messze a melegség

kihűlt a nyári csók

Csak leheletem olvaszt

fel régi emlékeket

Hol vagy Te? Aki mindig

velem voltál

Az éteren át is varázsolni

tudtál mosolyt az arcomra

Jégkristályos lett a könny

a fagyos betonon összetört

Szelíden hulló levelek alatt

visz az utam... valamerre

Céltalan lett minden

mit szavaiddal hímeztél

Bújj kabátom alá elmúlás

mond: Te megmaradsz nekem,

legalább addig míg az új

tavasz felmelegíti lelkem

 75ps196m51q.gif

 

Köszönöm

 

Már nincs idő

lassan elfogyó napokban

belemosolyog még a nyár

Tarka ruhájával közelít

az ősz

Már itt fordulnak

velem az évek

Ölelj át mint hulló

levelet a fény

Fázok nélküled már

Odaadok neked

mindent, de az is

oly kevés

Tétova szavak,

pár el nem kopott

érzés s a szó

KÖSZÖNÖM

 linie10a.gif

 

Magadnak játszol

 

Zongorázz, kezed alatt

az élet billentyűi

Magadnak játszol, mások

csak hallgatják vagy

tovább állnak

Neked legyen szép

s ha négykezest kell

játszani, ne félj

A távolság sosem volt

akadály, hogy két

ember bár mikor

megtalálja egymást

 

662952.gif

 

Bölcs a természet

 

Egy eltévedt fűnyíró

tarolta le szívemben

a nyári rét virágait

Jött az ősz, mi csendre

int. Türelem a léleknek

Az új erőt talán visszahozza

a tavasz

A remény itt maradt

Hidd el, a természet

bölcsebb nálad

Semmi sem nő az égig,

mindennek rendje van

Hisz kapsz szeretetet

Hagyd nőni virágaimat

hisz te ültetted őket

 

2217239gj7swj8thb.gif 

Jön új tavasz...

 

Az élet zongorán játssza

az életet

Elnyújtott mélabús

dallamok, mint

egy búcsú

Apró dobpergések az

esőcseppek

Szél az ajtó résen

kúszik be sírva

Lelkedre telepszik

nyár emlékeivel

Ne sírj! Jön új tavasz,

mikor az eső az

új élet zenéjét

játssza újra szíveden

sor38.jpeg 

 

A fény utat tőr...

 

Meztelen lélekkel zongorázni

az élet billentyűin

Üres minden ami csak

önmagáért szép

Kihalt közülük az

álnokság. A fény utat

tőr évezredek

ködén át

A tiszta forrás életre kel

Arcát mutatja végre

a valóság

A fény átüt a testen

kézben tartható

lesz az élet

Mint egy királynő mely

a bölcsességtől és a

szelídségtől szép

A forrás mely megérint,

felemel s ott lent

már csak a homály

táncol a szürkeséggel

Képzelet palástot borít

az álmokra

Tenger hullámai égre

csókolják a valóságot

3824433_d45d0eac60a3c1cd34cba157010cdd0d_m.jpg 

Elkéstem

 

Esti fény álmokat sző

a víz fölé

Holnap ígérete most

mégis oly kevés

Dühösen rúgok bele

a parti homokba

Elkéstem. Est lopja

az utolsó érzéseket

Csak lábad nyomát

látom halványan

Víz elidőzött benne...

Ha maradsz, elértelek

volna. Szél rongyossá

tépi az estet

Én is beledobom a

bíborvörös alkonyatba

szívem összetört darabjait

 

kalocsai_csik.gif 

Megalkuvó lettél...



Négy végtagod hat
felé nyúl
Mindegyik a semmit
fogja
Üres a világ, csak
ego van
Ha megfogod eltörik
kezedbe
Nem is érintheted,
életed rémálma
Félsz önmagad lenni
Megalkuvó lettél
Bár lehet száz kezed,
üres marad
Száz lábad mi a
semmibe fut
Bevallani se mered,
hogy nincs előtted út

 

dividerpinkroses.gif 

Táncolj, színezz...



Táncolj, két lábad néha
föld felett míg kezed
a felhőket öleli
Az élet dallama ölel
hited emeli álmod
rejtekébe
Táncolj széllel, felkelő
nappal, szemed tükrébe
varázsoddal
Mert az élet szép hisz
tied, mindig olyan lesz
mit rajzoltál

Táncolj,színezz szépet
Játssz okosan, hogy
mögötted lévő tegnapok
rád gondoljanak

 

ogvo51uy5t1.gif 

 

 

Ordító magány

 

Magány ordít a falakból
dobhártyámon zakatolnak
csend billentyűi
Ablakomon esőkönnyek
folynak, senki és semmi
már fel nem vidít
Sírni akarok a széllel,esővel,
éjszakai csenddel
mert nem melegít
Vissza bújok fáradt magányomba
Betakarózom. Hinni akarom,
bánat magától múlik
Mégis szürke napra ébredek
Az utcán hulló esőcseppek
fáradt szívem ölelik
Mint lámpa fényénél, széllel
megpördült falevél mely
még akarta őrizni hitét

 sor32.jpeg

 

Vándor

 

Vándor, ki hazát
elhagysz, végy egy marék
földet szülőhazád
szívéből. Vidd magaddal!
Emlékezz és ne felejts!
Innen indultak első
lépéseid. A táj a folyó,
város vagy falú őrzi
majd életed tört útját
Mert haza vár e föld
hol könnyezve döntöttél
a sorsodról- Menni kell!
Tán családdal, tán egyedül
Mert az elvetett mag nem
hajt ki, gazdag földre épített
paloták alatt
Csak egy adat vagy kormány
lapjain egy közmunkás
lehetőségeivel. A bér, semmit
sem ér
rongyokban lóg a becsület,
a kényszer tépi szép
De nem adod könnyen!
Ami még megmaradt,
összekötöd fájdalmad
madzagával, válladra
vetve elindulsz
Tudom! Bár mi jó is
legyen életed a
piros fehér zöld
még sokszor csal
könnyet szemedbe

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 


 

 


 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 





Weblap látogatottság számláló:

Mai: 74
Tegnapi: 43
Heti: 474
Havi: 1 869
Össz.: 48 281

Látogatottság növelés
Oldal: Verseim 12.
Kultúra, líra, vers a 21. században - © 2008 - 2017 - toth-agnes.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Itt: nagy lászló versek - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »