Kultúra, líra, vers a 21. században

Ha magához tér a lelked, kérdezd a szíved. Hova dugta el a mosolyát?

 

 

Anyu mesél

Tavasztól őszig anyunál vagyok falun .Korán maradtam egyedül. Ő volt az egyetlen támaszom.
Az unokája is már felnőtt.
Mikor már elég egy kardigán a tavaszi napozáshoz, kiteszem a kerti székeket, asztalt és "mama" hintaszékét. Már csak segítséggel tud bele ülni és kiszállni. Van mikor órákig hallgatunk vagy olvasunk. Néha meg elalszik a székben fél órát. Látom most is rajta, hogy messze járnak gondolatai. Olykor szeme sarkában megcsillan egy könnycsepp. Régebben letörölte mert erősnek akart látszani. De elmúltak számára és lassan számomra is azok az évek. Megtettünk a dolgunkat most élvezzük a csendes nyugodt pihenést. A társ hiánya mind kettőnk életét végig kísérte.
Édesapám is korán halt meg. Őt a szilikózis vitte el. Jó lelkű szelíd volt apám. Szerette családját és imádta anyut. Pici törékeny ember volt és nagy szíve. Szeretett énekelni de volt mikor többet ivott a kelleténél. Ilyenkor csendben bevonult a szobába és lefeküdt. Ha éppen nyár volt, másnap kiment a kertbe leszakított egy szál virágot, anyut hátulról átölelte és kezébe adta. Szégyellte magát. Bányász volt , lányom meg öt éves mikor elment. Imádták egymást. Sokáig kereste.
Felnőtt korára titkos jó baráttá varázsolta át az emlékét.
Kellemes májusi nap van. Anyut nézem. Alszik. Egymáshoz öregedtünk. Majd egyszer csak mesélni kezd.
...édesanyámnak volt egy nagy szerelme. Későn találkoztak. Már mindkettőjüknél volt család. sokáig úgy nézett ki, hogy szétmennek. Apám nagyon toleráns ember volt és rajongott anyuért. Sok átvirrasztott éj volt mögöttük mire anyu el merte mondani titkát. Emlékszem ahogy a fotelbe ült. Csendesen folytak a könnyei. Apám ott guggolt előtte és fogta a kezét. Felajánlotta, hogy kilép az életéből de anyu nem engedte. Valami mégis megtört bennük. de egymás mellett maradtak. Milyen fájdalom lehetett mind kettőjüknek! Megbékéltek látszólagosan sorsukkal. Hideg téli éjszaka volt mikor apám meghalt.... vajon mi lehet vele?...vajon él e még?
Furcsán nézek rá. Nem értem. A nagyiról mesélt és most mintha az ő története lenne! Szeme távolba néz. Érzem, valami nem stimmel a történettel. Nem szólok. Mindenki hordoz magában fájó titkokat. Sokan elviszik magukkal a sírba. Azért bízom benne, hogy egyszer mégis csak elmeséli.
Múlnak a napok, hetek. Lassan vége a nyárnak. Készülődünk vissza a városba. Fűtési szezont mindig nálam tölti. Szép vénasszonyok nyara van. De ez már emberes hónap. Kint ülünk a teraszon. Beszélgetünk. Egy kocsi áll meg a kapunk előtt. Egy korom béli és egy idősebb férfi száll ki az autóból. Kimegyek a kapuhoz. Anyut keresik. Közben bemutatkoznak. Pintér Zsolt és apukája Tamás. Zavartan állok majd végül is beengedem őket. Látom, anyu egyedül áll fel a székből, elindul felénk. Ragyog az arca. a boldogságtól. Megállnak egymással szemben, majd megszólal Tamás.
-Ha csak egy nap még az életem, nélküled már nem akarom!
Zsolt egy nyugodt elégedett mosollyal lerendezi a dogot. Meglepetten nézhetek rá, mire megkérdezi tőlem.
-Hát nem mesélte el az anyukája?
Elmosolyodom. –De igen. - Hisz minden tavasz új reményekkel indul. - jegyzem meg magamba.
Büszke vagyok szüleimre. Anyámra mert sohasem hagyta el a hite. Amit álmodott azt megkapta. Lehet, lesz még pár boldog évük.
Apámra, aki annyira szerette anyut, hogy saját boldogságát háttérbe tudta szorítani és elengedni anyut mert érezte, hogy többé már nem hozzá tartozik.
Nézem őket. Szemük ragyog talán épp úgy mikor régen egymásra találtak. Ez a boldogság már az övék marad.
 
 

Eső élmény

Apró gyerek. Épp, hogy járni tud. Ablakon át nézi, hogy hull az eső. Ismeri a vizet, hisz este mindig pancsol egyet a kádban. Már a strandon is volt a szüleivel. Ez más. Biztos volt már ilyen máskor is de akkor nem figyelt rá. Látja a kis tócsákat a járdán. Meg egyáltalán! Miért kopog az a víz és honnan jön? Nézne feljebb az ég felé,,mert valahogy fentről folyik. Az ablak előtti fától nem látja az eget.

Az ablakon egy-egy esőcsepp megáll, majd tovaszalad. Kis kezével követi. Nem tudja összerakni, hogy az a víz, miért kint van és minden hol amerre ellát, csak folyik. És hova folyik?

Mert ahol ő fürdik, ott van egy luk, ami elnyeli a vizet.

Addig addig, míg egyszer csak megfordul és kiszalad az udvarra. Hisz nyár van és meleg. Szülei kíváncsian nézik. Meglepődik, mikor hideg esőcseppek érik kezét, arcát. Ez nem meleg! De most legalább felnézhet, oda ahonnan jön ez a sok víz. Sűrűn pislogva áll az égre nézve. Nem lát csapot, nem lehet elzárni. Szülei betessékelik, de ő újra meg újra kiszalad. Vizes már haja és ruhája is.

Szeretné megfogni de apró kezeiben csak pár esőcsepp gyűlik össze. Végül az is mind legurul, mind elfolyik valamerre.

Még egyszer felnéz az égre, karjait csodálkozva széttárja. Édesanyja felkapja és átöltözteti. Mosolyogva nyugtázza, hogy jól esik száraz ruhában nézni ablakon keresztül az esőt s a kádban is meleg víz van.

 

Tóth Ágnes   2017.04.16.
 

Mosoly a világnak

Volt egy kislány. Szülei nem várták. Ha nehezen is született meg, egy bátor mosollyal köszöntötte a világot. A születési traumák nyomot hagytak benne. Nehezen kezdett el beszélni, bár megértett mindent. De a szó valahogy nem akart megszületni az ajkán.

Három éves múlt mire volt bátorsága megszólalni. Egy kicsit mégis összekeverte a szavakat, vagy épp a mondat végét harapta el. A világot sem értette. Az iskola is nehéz volt. Bár szerette az irodalmat, de ha szerepelnie kellett nagyon lámpalázas lett. Szülei sem értették. Valahogy kilógott a családból. Nem mindig azt csinálta mit mások mondtak. Nem szerette, ha korlátozzák, de gyerek volt igyekezett szót fogadni. Testvére kitűnő tanuló volt, ő meg csak épp átbukdácsolt az általános iskolán. A továbbtanuláshoz is protekció kellett. De ő nem erről álmodott. Érezte, hogy nevéből erő sugárzik és ő még oly messze van attól, hogy megértse saját sorsát.

De jött az ifjúság az első szerelemmel és az első írással. Kósza versek, kósza gondolatokkal. Egyetlen menedéke az írás lett. A toll mindig megértette, amit érez, amit gondol. Barátok is lettek egy életre. Itt leírhatott bár mit és javíthatott, ha kellett. De a szó, az más. Arra oda kellett figyelnie. Az élet számára csak egy nagy kérdő jel volt. Nem értette a hazugságokat. Egyszer próbálkozott vele szülei előtt, de akkor is lebukott. Nem ment ez neki. Ezért is volt sok büntetése, mert őszinte volt meg egy kicsit rossz is lány létére. A tekintete mindig elárulta. Így hát sok "miért" halmozódott fel lelkében és válaszra vártak. Nem voltak jó tanácsok csak annyi, hogy mit nem szabad, de hogy helyette mit lehet az senki nem mondta meg. Így hát ment a saját feje után. Sok fájó tapasztalás volt az életébe. Mégis volt egy mosoly, ami mindent eltakart. Ez azért jó volt.

Majd férjhez ment. Azt hitte társra talált, de neki ez sem volt egyszerű. Jöttek a gyerekek és valahogy csak úgy elszaladt mellette az élet. Egyedül maradt.  Gyerekei felnőttek. A sors két jó barátot küldött az életébe, s visszatért az íráshoz. Mind több papír fogyott és ők megerősítették az önbizalmát. Mire nyugdíjba vonult megjelent az első könyve. Már nem éltek szülei, de hálás szívvel gondolt rájuk. Hisz ha ők nem olyanok, akkor őt nem hajtotta volna az a belső vágy, hogy megmutassa a világnak mi van benne és bebizonyítsa testvérének is akinek kisiklott mégis az élete.

Kezében a könyv, amit hálás szívvel megköszön minden nap a barátainak. Ők hittek benne.  Lassan elszaladtak az évek ő mégis teli tervekkel indult neki minden egyes napnak. Bár  a beszédére oda kellett figyelnie, de gyerekei és a barátok biztatása erőt adott neki.

Túl a hatvanon megkapott mindent, amit addig hiányolt az életéből. Az évek is szépen sorba álltak, s mint egy film pergett előtte. Már megértette sorsát, az életet. Keze alatt most is ott a papír, hogy leírhassa, amit már mások is százszor leírtak.

Az álmod sose add fel, mert az életed utolsó harmadába is adhat az ég olyan csodát, amit feladni készültél. Ha nincs álmod nincs miért élned.

2017.04.28.

 





Weblap látogatottság számláló:

Mai: 86
Tegnapi: 43
Heti: 486
Havi: 1 881
Össz.: 48 293

Látogatottság növelés
Oldal: Szösszenetem
Kultúra, líra, vers a 21. században - © 2008 - 2017 - toth-agnes.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Itt: nagy lászló versek - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »