Ha most elmész

sóhajt az ég ha most elmész
álmunkat hagyd meg nekem
hinni egy új tavaszban holnap
nélküled nem is merek

álmodom újra a múltat
karommal öleltelek
százezer csók volt az éjjel
mosollyal ébredtünk fel

most mégis üres a lelkem  /párnám/
csendes most a kis szobám
nem mondja senki már nékem /az éjben/
szerelmünk milyen csodás

múlhat a nyár és az évek
hangodat hozza a szél /felém/
könnyeim eltörnek a csendben
elfoszlik minden remény

sóhajt az ég ha most elmész
álmunkat hagyd meg nekem
hinni egy új tavaszban kéne
nélküled nem is merek

2026.03.28

 

 

 

 

 

Te és Én

Nyújtom kezem
S nyújtod kezed
Viszel a végtelenbe
Csak egy érintés
Csak egy pillanat
Veled repít a gondolat

S a messze távolba
Hol csillagok hullnak
Öröklét birodalma
Fátyolként beborít
Egy erős kötelék
Lelkemet hazahoztad.

2026.03.30

 

 

 

Falusi nyári éj

A falúnak külön csendje volt
Ha az est sétált poros utakon
Minden zaj, halkan dalolt
Fáknak dúdoltak altatót

Az égen láttál minden csillagot
Más fény a házak felett sosem volt
Hold pihent házak előtti kispadon
S a szerelem is oly csendes volt

Tücsök ciripelt a bokorba
Hisz nem volt neki más dolga
Falusi csend őrzői ők voltak
Vigyázták a törékeny álmokat

Templom harangján remény ült
Nem volt minden könny keserű
Áldásokat szórt az éjszaka
S a hajnal is imában fogant..

2026.04.02.

 

 

 

A csend reménye

A szegénységben is ott van a
csend, ami új holnapot hozhat.
Az a csend, ami utat nyithat
egy új gondolatnak, hogy:
holnap erősebb leszek
holnap meg tudom csinálni
holnap másik lehetőség jön
holnap egy jó tanácsot hallok
holnap visszaszerzem saját életem
holnap megtalálom a pillanatot
amiben csak én leszek.

2026.04.03.

 

 

 

 

 

Hol a régi hit?

Régen szép házak voltak
ma kopott utakon fúj a szél.
Hol az a régi hit
ami bennünk élt?
Az az egyszerű élet vágya
ami csak nemesít.
Ami tudta, mi az elég
mert a többit elfújja a szél.
Tudta, a lélek testbe zárva,
csak egy állomás a földi lét.
Nemes volt tőle a szív,
mert amire szüksége volt
megadta az ég.

2026.04.03.

 

 

 

Valahol...
Valahol egy más világban
színesek a mezők
tiszták a vizek
kékebb az égbolt
szebbek a virágok

Valahol egy más világban
mosolyokat látok
szép szavakat hallok
tiszta levegőt szívok
a könny örömtől jön
talpam alatt él a föld

De én itt élek, álmodom
itt születik a szó bennem
itt indul útra vágyam
a dal is itt édesebb.

Mégis, valahol hiszem
az álom és valóság
egyszer össze ér.
Letisztulnak dolgok.

Szépek lesznek vizek,
hegyek, völgyek.
S a szó felébred.
Minden ami a szívnek szép,
velünk marad örökre.

2026.03.22.

Egy távoli hang

Végtelenből szóló hang,
egy angyali ének.
Misztikus a csend, amibe
benne van minden.
A pillanat születése.
A világ végtelen zenéje.
Csillagok ébredése,
s egy üzenet:
Te vagy a világ!
Benned van Isten.

2026.03.22

 

 

 

Nyújtom kezem

Nyújtom kezem
s nyújtod kezed
viszel a végtelenbe
csak egy érintés
csak egy pillanat
veled repít a gondolat

S a messze távolba
hol csillagok hullanak
öröklét birodalma
fátyolként beborít
egy erős kötelék
lelkemet hazahoztad.

2026.03.30.

 

 

 

 

 

 

 

A folyó lánya

Ott született hol a folyó
lassan folyik s a pára
a szél táncában formálódik.
Nap tenyerében összegyűlik a
lét tudatossága.
Rügyek pattanása, mint
apró dobbanások, ritmust
adnak a levelek sóhajtásának
Ott született, hol a part
nem szab határt a lélek
ölelésének, hol a vízcseppek
visszatalálnak a gyökerekhez,
hogy újra meg újra formát
öltsön a folyó lánya.
Halvány kék ruháján, megpihen
minden vihar s szeméből a
biztos nyugalom árad.
Szívében az ősök tudása
Keze alatt dobjának dobbanása.
Haját a lélek keze fonta,
vállára omolva.
 S ha el jő az est, cseppjei
visszatalálnak a folyóba,
hogy újra születhessen a hajnallal.

2026.04.07.

 

 

 

Szeretném hinni

Szeretném hinni, hogy a
bennünk lévő szeretet
mindig erős marad.
Szeretném hinni, hogy ez
az érzés egy suhanó
vonat, mint a szavak.
Átvisz a perceken, napokon,
néha kizökkent a valóságból
s te mégis sínen maradsz.
Szeretném hinni, hogy a
legszebb érzések a vonat
ablakából mindenhol látszanak.
S tudom, a gonoszság nem
érintheti, jég meg nem törheti,
szíve mindig tiszta marad.

2026.04.10.

 

 

 

 

 

 

 

Egyszer talán...

Fogva tartott kéz mely ölelésre készült
Egy megfordított mosoly, mely könnyeket szül
Egy fátyolos tekintetben a holnapi remény ül
Vajon ez az arc neked majd mikor örül?

Álmodik a mosoly és álmodik a kéz
Egyszer talán magamhoz ölelhetlek még
Álmodik a lélek álmodik a szív
Hogy hozzám majd újra visszatérsz.

2003.07.14.

 

 

 

Ne félj!

Rétegenként mállik az illúzió
s nem látod a végét.
Félsz, mert a biztos pont az
amiben eddig éltél.
Most vége! Napról napra
zavaros a kép, a lét.
Fogadd el a változás világát
hogy végre tovább lépj.
Fogj meg egy olyan kezet
mely szeret, hisz és remél.
Bízz benne, még akkor is
ha félúton összetörnél.
Döcögős lesz az út és hosszú
de elengedted a félelem kezét.
Tisztul a kép s az illúzió
hazugságot tovább nem mesél.
Még úton vagyunk, még homályos
minden, de megyünk a szabadság felé.

2026.04.11.

 

 

 

Áradás

Csak álltam s a víz áradt
Jobbról, balról, az égből
Csukott szemmel remegve vártam
Hogy minden fájdalom eltűnjön

Hallottam borzalmas hangokat
Hallottam tört lelkek sikolyát
Eget érintette a fájdalom
S hallottam az ördög kacaját

Vízcseppek arcomat érintették
Lelkem örvénye körülölelt
Holtak hangja még szívemig ért
S a világot beborította a csend

Szempillámon könnyek pihentek
Fájdalom, félelem. Mind elvitte a szél
S olyan üres volt a kezem
Mint az ősszel lehulló levél

Múlté lett minden régi út
Új álmokat kell most álmodni
Minden perc hoz holnapot
Vele kell bátran elindulni

Csak álltam s a víz csendben folyt
Jobbról, balról az égből
Csukott szemem kinyitottam
S arcomról lefolyt az utolsó könny.

2026.04.18

 

 

 

Csendes minden
Anyák napjára

Csendes most minden
Az utak most elhalkultak
A fák is halkan suttognak
Felhők fehéren ragyognak

Álmok szállnak az éjben
Rám törnek régi emlékek
Pillanatok mikor születtetek
S titeket karommal öleltelek

Minden oly messze már
Szobámban a csend muzsikál
Néha hallom a gyermeki kacagást
Könnyeim mosolyogva folynak rám

Hiába közeledik az út vége
Unoka, gyermek elkísérnek
Mosolyukat magammal viszem
Hisz ők a legdrágábbak nekem

2026.05.03 

 

 

 

Tavaszi zsongás

Kávé illata száll
Gitár hangja hallik
Tavasz mosolyog ránk
Rét is már virágzik

Színek kavalkádja
Mosolyt csal arcodra
Ismerős most a dal
Járt itt már tavaly

Táncra kél vele a szél
Illatos újra a lég
Csalogat most a fény
Lent és fent minden él

Fogd a tavasz kezét
Vidd el minden felé
Ne kérdezz már semmit
Láss, örülj s végre élj.

2026.05.03.

 

 

 

Hogy is írhatnám le...
-
Hogy is írjam le azt a mesét,
a képet mi bennem születik.
Hol a csendhez ezernyi hang
és ezernyi szín kapcsolódik.
Hol egymásnak mesél a part,
míg két karjával öleli a víz.
Ahol az esőtől a kis pocsolyák
a legapróbb életet éltetik.
Mikor a háztetőről lefolyó eső
az előbújó napra kacsint.
Hogy lehet leírni ezer egy csodát
mit a szív lelkedbe épít.
Színek táncolnak a széllel
míg a tenger felett hajót repít.
S ha egy kőre napot festesz,
mosolya mást is felvidít.
Míg a vízimalom körbe jár
egy apró földút eltérít.
Elvisz a mesébe apró köveken,
hajlongó fák lelked ölelik.
S szól a dal mindenhonnan
az alkony is gyorsan közelít.
Estére a Föld is elfárad
fejét fordítja csillagok felé.
Mondd! Hogy írhatnám le
ezt a csodát mi a szívben születik.

2026.05.06.

 

 

 

 

 

Megállunk néha

Megállunk már sokszor
az úton, hisz lépteinkben
ott vannak az elmúlt évek

Megállunk, már nem sietünk
észrevesszük a tarka virágokat
a fán mosolygó falevelet

Megállunk ha suttog a szél
ugyanúgy mint mikor találkoztunk
azon az öreg padon a téren

Megállunk ha találkozunk régi
ismerősökkel, azokkal akikkel
az ifjúságunk is oly gyorsan telt

Megállunk, mert azok arcán is
ott vannak a mély ráncok
felettük is elrohanó évek

Megállunk, egymásra nézünk
a külön kóborolt éveinket
már ez a két kéz szelídítette

Megállunk, emlékeket nem feledve
csokorba szedve a pillanatokat
amik erőt adnak az új reggelnek..

2026.05.08.

 

Kávéház

 

 

asztalon gözőlgő kávém
az utcán rohan a világ
emlékszel arra a percre
mikor még fogtad a kezem

mikor bennünk volt a csend
ami csak a miénk volt
szótlanul úgy mentél el
hogy még búcsú sem volt

becsukom kicsit szemem
érzem még ölelésed
de elszálltak az évek
és a kávém is hideg lett

vissza hoznám én
de már nem lehet
távol már az út
mi hozzád elvezet

2026.05.17.

 

azt mondtad

azt mondtad álmodjak még
ha messze visznek a holnapok
azt mondtad ne sírjak többé
ha fájnak majd a tegnapok

emlékezz mi volt az élet
mit ígértünk s mi volt hazug
hisz megcsaltak a fények
s a lángunk oly hamar kihunyt
2026.05.18.

 

 

Minden dalban

minden dalban itt vagy
mint éj után a hajnal
minden csókban itt vagy
mint a múló pillanat

minden vágyad én vagyok
minden ölelés egy álom
itt vagy tudom végre
csend burkában, itt velem

2026.05.18.

 

A zene szól

a zene szól mint régen
kalandoztunk az éjben
tengerpart is üres
csak mi voltunk ketten

álmodoztunk mint most
a régi dallam is szól
az volt az ifjúságunk
egy május mi elmúlt

míg simítod arcom
szemedben fény ragyog
egy régi régi vágy
táncot jár arcunkon

fájdalmas születés

van e fájdalmasabb születés
mint a pillangónak
vagy mint az embernek,
ki a semmiből építi fel önmagát
ki színekben hordja álmait
vagy lelkében rövid életét
ki a végtelenben szállni tud
ki a földön halandó
ki meghal egy boldog pillanatért
vagy ki az egészet fájdalommal éli

2026.05.18

 

 

 

 

Kör

Van egy kör
csak a szélén állok
Vagyok is meg nem
talán nem is bánom

Bent egy zárt világ
lábam ki be jár
Mint ajtó a szélben
magamat is kirekesztve

Nyikorog az ajtó
szél is már fárad
Hangja csendben szól
valaki majd meghallja

Miért kell dobpergés
a szépnek, igaznak
Miért kell körbe állni
a letűnt szavaknak

Rozsda alatt arany
fényes alatt vas
Szó, útját járja
mint szél a fák alatt.

2026.06.23.

 

töredékek

 

bár halványul a dal
még mindig megtalálja utam
csendes visszhang táncol át
a hétköznapi napokon
------
az élet ott folyik hol a járdák
találkoznak a szellőkkel
--------------------
válladon évek vihara
mégis egyenesen jársz
nem a múlt súlya
hanem belső erőd
mi veled van
---------------
kell a gaz a gyom
emlékeztetve mindenkit...
a föld sem tökéletes
ápolni kell, hogy
szépségét megőrizze
----------------------

minden hullámon ott ragyog
a tenger koronája
millió vízcseppbe zárva
mindig ragyogva
------------
himnusz lesz abból mit az évek felednek
de a szív őrzi, szóvirág lesz belőle
--------
vad hullámokban szólt a tenger
de a bölcs kopott kövek csendesek
szürke fények alatt a fény oly hallgatag
a történet mindig más, de mindig itt marad
--------------------

 

míg mozdul a láb
egy gondolat rád talál
a többi lépés mögött
sok álom megtalál
----------
 a köd csendjében megáll egy ember
az utat most nehéznek érezte
de lassan szétfoszlik alakja
lépésről lépésre így talált kiutat
ruháját fújta az őszi szél
még nem látott semmit, de mégis remélt

 

A múlt csónakja

Elhagyott csónak ring
a tenger partján
Haragosan folyik át
szét tőrt oldalán

Elfogy lassan ereje
a múltja is fáradt
Virág nő a tetején
ez lett az ő sírja

Holtában is él'tet ád
reményt a mának
Ha össze törik is a szív
az élet feltámad

Türkizkékek a hullámok
viharos az ég
De a felhők mögül lassan
megcsillan a fény.

2026-06-23.

 

A búcsú visszhangjai

Csendesen esik az
ablakom át, halványan
feldereng múltba
tűnő alakod.
Oly rég volt, mégis egy
életen át elkísért az a
csöpp szerelem ami
nekünk adatott.
De menned kellett és
nem tarthattalak vissza,
hisz az égiekkel szemben
nem harcolhatok.
S tudom más a csendes
esős napokon visszatérsz
hogy könnyeimet ne lássák
a boldog napok.

2026.06.30.

A mi őszünk

Az ősz itt maradt velünk
meg a színek meg a köd
melyen át emlékeket látunk

Csak az ősz lett  miénk,
csendben hulló levelek
csendben múló napok

Az ősz mosolyog még
együtt tudunk vele lépni
már nem szaladunk

Csak egy őszi üzenet jön:-
ha átléptek a csillagokba
Isten ott majd tenyerén hord.

2026.06.30.

Az utolsó utcai lámpa

Hosszú volt ez az út
lámpák kihunynak mögöttünk
csak pár maradt előttünk

Fényesek, mint eső után
a járdák s tükör lesz majd
kikopott kövek között

S ha fagyos jég kopog néha
lábunk alatt, egymás kezét
fogva, soha el nem esünk.

2026.06.30.

A vonaton

Utazok, sok még az ember
Hosszú az út is min járok
Mosolygós és szomorú arcok
Közönyösek a magányosok
Szívükben oly üres ez az út
Tudom, leszállnak valahol
Futó szerelmek, kézfogások
Széttört szívek, könnyes mosolyok
Te bolondos élet! Mégis itt vagyok!
Csak egy kéz maradt mi most is fog
Mi már együtt utazunk
Mi már együtt maradunk.

2026.06.30.

egy laza kalap

egy laza kalap egy mosoly
legyen ennyi elég
eljött a tavasz, napfénnyel
te már tudod, elég

vágyak szállnak
macskaköves utakon
s álom ébred
vágy vonatán utazunk

egy laza mosoly egy kis tánc
legyen ennyi elég
eljött az idő oly gyorsan
élni, élni kell még

2026.07.09. 

 

Nem lehet

Támogass meg, hogy
itt maradjak.
Nem érzem jól magam
ebben a világban.
Sok itt a gaz s csak
pár virág nő az égig.
Ők tudnak hinni, remélni,
nem néztek soha hátra
elérnek fel az fényig.
S én csak áradnék...
de nem lehet,
nem lehet!
Sorsomat megszabták
az Istenek.
S támaszt nyújt néha
egy- egy kéz.
Tán angyalok keze
mi hozzám ér.
Köszönöm, hogy vagytok,
jó ha vigaszt adtok.
Mint lehullt virágszirom,
hagyjatok a síromon, hogy
végre széllel szállva
megtaláljam igaz otthonom.

2026.07.10.

Az éj könnyei

Sír az ég, nem
hagyják élni.
Tele a teste sok
földi fénnyel,
de a hold világit
nem hallja a csendet.
csak a világ ordít,
pihenni szeretne.
S ha fény nyit be
az ablakon,
az ember a balga,
lehúzza a rolót.
Fordított élet
olyan keserédes.
Az éjben táncolunk és
nappal álmodunk
Sír az éj s a holddal
és a halvány csillagokkal.

2026.07.10.

 

 

 

 

Sikeres öregedés.  esszé

Nagyfokú tudatosságra van szükség ahhoz, hogy az öregkort sikeresen
megéljük. Amikor sem hátra, sem előre nem nézünk, csak megéljük a
pillanatot, amit még tanulnunk kellene. Nyilván valóan ettől
függetlenül az ember tervez bizonyos távra. De tisztába van azzal,
hogy bár mi közbe jöhet, tőlünk függetlenül, amire nincs befolyásunk.
Megéli önmagát,tudja, min múlik a jóléte, ami nem feltétlen pénzbe
nyilvánulhat csak meg. Van önbizalma és hite. Jól alkalmazkodik a
változásokhoz, van életcélja. Frissíti a tudását akár könyv által,
akár társas kapcsolatok révén.
Odafigyel magára. Kell ennél több?
Ha ezeket szem előtt tartjuk, bizonyosan sikeresen fogunk megöregedni.
Senki elől nincs elzárva ez a lehetőség.
De! Mégis ember függő, hisz nem egyforma az életterünk a családi
hátterünk, neveltetésünk.
Odafigyeléssel mégis elérhető.

 

Sablonos utak

Sablonos utakon járunk
és ugyan úgy élünk
Néha reped a mátrix
s aki tud, menekül

Csak hiszed, hogy azt
tehetsz amit akarsz
Nézd a természetet
annak bíz' rendje van

Amire szüksége van, azt
mindig meg is kapja
Kivéve ha az ember
számítását át nem húzza

Sírhatsz esőért, árnyékért.
Ember! Te vagy a baj!
Ész nélkül rombolsz
magad körül csak pusztítasz

Az élet nem reggel kezdődik
és napnyugtával végződik
Az élet VAN! Akár létezel
akár meghalsz

Sablonos életedbe  ne is
fess túl sokat
Mert ki lesz, kinek emlékében
meg is maradsz?

A mátrixból nem fgsz kiesni
csak ha változtatsz
S elhiszed, hogy mindenkinek
saját élete van

Hisz azért kaptad, hogy
saját magad megéld
Ne másnak alkoss, hanem
az öröm kedvéért

Szeress! Mindig szeress!
Ez legyen az alap
Életed ura te legyél, hogy
ne lehess áldozat

Tudod mi a MÁTRIX?
Gondolkodj el!
Kitaposott úton járni
s hagyni futni a lehetőséget

Mást hibáztatni mindenért
amit meg nem tettél
Irigykedve félre állni
ha az élet térdre kényszerít

2026.07.19


Merre jártál

Merre jártál, mondd?
Milyen út volt tiéd?
Mi sodort el hozzám
mint az őszi falevél

Kabát rajtad volt
fázott már szíved
Ki mondta hogy vagyok
mint fán az őszi levél

Már kettőnket sodor a szél
Már kettőnkben él a remény
Nem szakíthat az élet el
Nem szakíthat szét.

2026-07-19.

 

 

 

Hiába

Hiába az álmok
ha melletted elszállnak
Hiába a vágyak
ha szürkék maradnak

Hiába a gondolat
ha színtelen maradhat   
Hiába minden szó
ha üresek maradnak

Hogy festhetném az álmokat
ha könnybe zár a fájdalom   
Hogy hívhatnám a vágyakat
hisz a szavak megfagytak

Minek a napfény
ha nem csillog az ablakon 
S minek az eső
ha szemedre fátylat hoz

Hogy festhetném a szavakat
ha nincsenek szép színek
Hogy festhetnék bár mit is
ha elhagynak a remények

Ha a végtelen megszűnik
mibe csillagokat szórhattam
S nem ölelhet a messzeség
s nem tarthat már karjában

2026.07.21

Nem hívlak

Nem hívlak sokszor Istenem
hiába lakozol bennem
Valami mindig eltakar
hiába gyújt gyertyát szívem

Mondd! Itt vagy, fogod kezem
Lelkem megőrzött mindig
Mondd! Tudtad gyenge vagyok
vezetsz egy életen át engem

Nem tudom, maradsz e Istenem
ha már sóhajom elszáll
S minden ami voltam- Te leszel
karodba zárt alvó vágy.

2026.07.21.

 

Álmodj velem

gyere álmodj velem
az időtlen időben
gyere szeress engem
ahogy a föld az eget

rajzoljunk több fényt
oda hol szürke az ég
fessünk zöld réteket
gyere álmodj még

gyere lopjunk csillagot
tegyük a szívekbe
s csiszoljuk a jelent
ragyogó fényesre

fogjunk egy kosarat
szedjük össze a könnyeket
tegyük bele a múltat
rakjuk meg a szekeret

gyere álmodj velem
az idő vonatán
kezem ne engedd el
akkor se ha néha fáj.

2026.07.21

 

 

 

 

könnyes kövek

egy arc az emlékek lapján
egy kéz szívem ablakán
egy szem, mi rám ragyog
az időknek vonatán

magába zár az arc és szem
az a kéz most sem enged
őriz az időtlenségben
hol Isten keze ölel

mit várnék a tegnaptól
ha elvette a tegnapot
mit ígérhet még a perc
ha elmúltak az álmok

indigósak az ígéretek
hamisan festett az ég
parfümösek a virágok
s a világot kinevetik

mert halott mi elmúlt
új életet nem adhatok
a könnyes kövek útján
a holnap már nem ragyog

2026.07.21.

 

Mosolygós eső  

szaladtunk az esővel
ránk hulljon minden cseppje
esernyő már mit sem ért
s utánunk jött az este

cipőnk a kezünkben volt
lábunkon vízcseppek
ruhánk is vizes volt
de, boldog volt az este

Minden csepp esőben mosoly
a felhők boldogan sírtak
lassan meg is száradtunk
mert várt egy meleg szoba

forró most az ölelés
testünkön alszik Ámor
szuszogásunk csak jelzés
hogy megtalált egy álom.

 

Gördeszkás út

Gördeszkával csillag utakon
Végtelenbe lévő csillagok
Fények jönnek vagy mennek
Eldönteni nem is lehet

Sorsod így rohan veled
Ma itt, holnap máshol lehetsz
Nem tudod utad merre vezet
De megállni itt már nem lehet

Ez egy, egypályás út
Gondolatod itt veled fut
Sok veszélyes kanyar közt
Egy egy csillag rád köszön.

2026.07.26.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Oldal: Új versek 5
Kultúra, líra, vers a 21. században - © 2008 - 2026 - toth-agnes.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat