Kultúra, líra, vers a 21. században
"...Én sem vagyok több, csak lélegzetvétel, mely tova suhan az őszi levelekkel..."
Weboldal bejelentése
Szabálysértő honlap?
Kérünk, jelentsd be!
Ügyfélszolgálat
Haldoklik a nyár
Kiégett fű illata száll az
éjben, míg tücskök ciripelnek
a megperzselt réten.
Álmok halnak meg kezekben,
ajkakon a szó megdermed.
A tekintet jövőt keres,
s reped a falakon a csend,
majd porrá lesz, elszáll a széllel
és a szél belefárad mindenbe.
Fák közt sétáló égető nyár
kajánul vigyorog rád.
De a Föld lassan fordul már
és sarokba szorul a forróság
s nem éget földet lába nyomán.
Az idő tépi tarka ruháját, a
zöld levél lassan lehullik már.
Fakó ruhájában lassú táncot jár
s az Ősz kezében meghal a nyár.
2026.08.06.
Kopott utak
Valami új kellene
Valami ami nem üres
Hol a szó nem reped
S halkan suttog a csend
Nem kell már az ismétlés
Ezer éves kopott kísértés
Szavak amiken ott a festék
Nincs már rég hitelesség
Lelkekben gyűlölet ég
Hogy a másikat felemésszék
Hazugságok, torz igék
Nem tévesztik meg tiszták szívét
Minden rongyos szó és érzés
El fog égni pokol tüzén
Hamu lesz a Nép tenyerén
Amit semmibe fúj el a szél.
2026.08.06
Bezárt világom
Nem tudok több lenni
se kevesebb, mi vagyok
Elérem már a plafont
és néha padlót súrolók
Nem fáj, hogy kicsi a lent
s ha a magasság hozzám hajol,
fáj, hogy padló és plafon közt
mindig egyedül vagyok
Hiába szóltok hozzám
ha bezárt a lelkem
De van egy, egy pillanat
mikor írok nektek
Ég és föld között is
vannak felhők
Nekem a csend maradt,
de ezt is köszönöm
Hiába látod rajtam
színes ruháim
Valami itt bent néma
ami, semmit nem szépít
Néha csak könnyek vannak
sorok közt felszárad
Néha a csendes mosoly
bennem is elfárad.
2026.08.09.
Álmok
Vasárnap van.
Csendes reggel.
Fel keljek vagy ne?
Pillám alatt
még álmok sétálnak
s egy történetet
befejezni akarnak.
Vajon mi lesz belőlük
ha mégis felébredek?
Úgy rendesen!
Ahogy szoktam.
Rámosolyogva a
reggeli napra.
S ahogy szokott, mert
mindig így van.
Az álom, a történet
eltűnik mint a hajnal.
2026.08.16
Új utakon
Tisztul a háromszínű zászló
új reményt ad a holnapnak
Elhalkult az álnok beszéd,
erőt, s fényt kapnak a szavak
Tisztul hazám felett az ég
talán az eső is végre elered
Kimos már végre mindent
folyók aljáról is a szemetet
Hulljon ránk már égi áldás
mosolyogjanak a könnyek
Megszenvedte a nép a múltat
hogy békében élhessen.
2026.08.19.
Halványuló fények
Halványodik már a fény
s olyan jó itt ülni a padon,
nézem, hogy múlik a nyár
Lágy szellőkben ott az ősz
rám köszön és simogat
mint egy emlék,egy lassú tánc
Zöld szín, ruhát cserél
s ahahogy idővel megkopik,
tudja, a tél vár reá
De addig mosolyognak a levelek
napfénybe bele is néznek
majd párosával hullnak alá
Őrizd meg Föld a nyarat
hisz betakarnak hamvaikkal,
az életet így viheted tovább.
2026.08.23
Bezárt világom
Nem tudok több lenni
se kevesebb, mi vagyok
Elérem már a plafont
és néha padlót súrolók
Nem fáj, hogy kicsi a lent
s ha a magasság hozzám hajol,
fáj, hogy padló és plafon közt
mindig egyedül vagyok
Hiába szóltok hozzám
ha bezárt a lelkem
De van egy, egy pillanat
mikor írok nektek
Ég és föld között is
vannak felhők
Nekem a csend maradt,
de ezt is köszönöm
Hiába látod rajtam
színes ruháim
Valami itt bent néma
ami, semmit nem szépít
Néha csak könnyek vannak
sorok közt felszárad
Néha a csendes mosoly
bennem is elfárad.
2026.08.09.
Ősz elő
Levelek végén már
aranylik az Ősz
Fák koronájára is
ráül a hajnali köd
Még simogat de néha
viharos a szél
Megindul útjára
minden falevél
Sóhajtok egy nagyot
s a fákkal suttogok
Mert minden ősszel
mi együtt álmodunk
Hogy lesz tél, tavasz
s lesz még nyár
S hogy a hársfák alatt
az ősz újra megtalál.
Végre itt az Ősz!
beszéltem volna a nyárral
de csak megégetett
Beszéltem volna a széllel
de csak elkergetett
Becsuktam volna ablakom
de csak rám legyintett
Becsuktam volna az ajtóm
de mérgesen belökte
Uralkodtak volna rajtam
de csak pár hónap volt
Uralkodtak volna a Földön
de az Ősz közbeszólt
Szeliden űzte a nyarat
hisz csak pár napja maradt
Hagyott is időt mindennek
s a nyárból csak emlék maradt..
2026.08.29.
Ígéret, volt!
Mindig azt vártam, hogy
mellém áll valaki
Örömben, bánatban
a pillanaton átsegít
De rá kellett jönnöm
az élet mást akart
Tanultam nevetni, feledni
Tanultam gyűlölni, ölelni
Mindegyik havis vol, nem kicsit
szívem most újra erőt merít
Mindig azt vártam, hogy
másnak fontos legyek
Ha mentem is az úton
bárki, de fogja kezem
Ígéret volt minden
sír az ég is velem
Voltam én rég, senki, és tán valaki
Magányos vándor és segítő kéz
Isten is csendben terelgetett
S angyalok mutatták hol a helyem
Mindig a lélek fáj
ha törik a szív
Nem tudja senki sem
életem mennyit is bír
De most már jól vagyok
bárki bármit is ígér.
2026.08.30.
Heni 50.
Apa még itt van
Apa még fogja kezed
Egy társ, pár jó barát
itt vannak veled
Még van pár jó buli
és nevetés, kacaj
de halkulnak az évek
halkulnak szavak
Csendesedik majd a világ
de te maradj aki vagy
S Apu kézfogása legyen
ami még sokáig kitart
Mert kell a kötelék
mert kell még a hang
Hogy gyerek lehess sokáig
s mondhasd neki Apa
2026.09.03.
Séta az élettel
csak az élet sétál velem
esőben és napsütésben
aszfalton, majd köveken
s néztük együtt a felhőket
mindenről mást gondoltunk
bár együtt mentünk az úton
valahogy így lettünk egész
s végül így lettem boldog
elszórt apró pillanatok
könnyekbe zárt útmutatók
esőben ragyogó vízcseppek
s bennünk rejlő titkos jelek
így sétál velem az élet
már eltűntek a régi jelek
lazábban fogja már kezem
mert tudjuk, egyszer válni kell.
2026.09.04.
Úgy kószálsz
Úgy kószálsz bennem
mint a ki nem mondott szó
Mindig megértesz
halkan suttogsz nekem
Úgy követlek némán
mint, fény rajzolta árnyékom
S ha eltűnik a fény
bennem maradsz mint
éjben a csillagok
2026.09.09
Gyere Ősz
Gyere Ősz, sétáljunk
a hulló levelek közt
Mutasd meg arcod
mert a nyár elszökött
Súgd meg Ősz, ne féljek
a nyárból őrzöl még fényt
Mutasd meg mi maradt
ha minden már csak emlék
Gyere Ősz, mesélj még
hogy lehetsz könny nélküli
Mosolygós oly könnyed
ha léted nem ad reményt
Ülök most egy padon
a sárgult levelek közt
Kezed lágyan érint
s a nyár most elköszön
Gyere Ősz, sétáljunk
a fakó levelek közt
Mutasd meg a holnapot
ha a tél majd beköszön.
Te maradtál Ősz!
Te maradtál Ősz az
évek kopott szegélyén
Míg véded az éveim
színes emlékképeit
Míg őrzöd leveleidből
kikopott tegnapokat
De madárdal sem segít
hogy sokáig itt maradj
Itt hagytál egy régi padot
hogy megpihenjek
S míg hullnak levelek
éveimből egyet elviszel
Kérdem tőled Ősz!
Találkozom még veled?
Mert te biztos eljössz
de én csak reménykedem
Hogy gyűrött utakon is
még megyek feléd
Hogy láthassam újra
mily kegyes hozzám az ég.
2026.09.13.
Dúdolj velem
Dúdolj velem hisz múlnak az évek
dúdolj velem, hisz túl vagy az éjjen
Álmodj velem, ha csendes a szíved
Dúdolj velem ha ennek is vége
Beszélj hozzám ha hullnak a levelek
Beszélj hozzám ha üres a tenyered
Nincsen senkid mert néma a lelked
Nincsen senkid hogy öleljen téged
Dúdolj álmodj hisz nincsen még vége
tél után majd tavaszra ébredsz
Suttogj velem ha dobban a szíved
Suttogj velem mert súgja hogy szeret
Álmodj velem hisz múlnak az évek
Álmodj velem még sok ezer évet
álmodj a szíveddel
dúdolj a lelkeddel
Ősz van
Egy pillanatra megállt az élet
Nem rezdült levél, se tó vize
Éreztem az elmúlás leheletét
Tiszták a színek, tiszta a fény
Kispatak fölött kidőlt faág
Parton a köveken hideg őszi varázs
Mert az éjben csillagok ragyogtak
S a földnek nem volt takarója
Távol a naptól langyos a lég
Lassan minden lehunyja szemét
S míg víz
2026.09.26.tükrén táncol a nap
Hulló levelek éneklik a búcsú dalt
Séta az úton a fák alatt
Átölelnek mint múló pillanat
Megfogja kezem a lenyugvó nap
S bezárom tenyerem, mosolyogva.
2026.09.26.
Búcsú
Újabb falevél hullt
le az őszi fáról
Hiába fogtam kezét
sorsa nehéz volt
Néha közénk kúszott
a rohanó idő
De sohasem hagytuk
hogy legyőzzön
De ez az Ősz, most
szebb mindennél
Elvitte fényével
most már csak emlék
Visszhangzik még
bennem múlt kacaja
Gondtalan szép évek
szelíd mosolya
Hetven évig volt velünk
ez a szép barátság
Itt maradtam egyedül
Isten veled Icukám!
2026.09.04.
Hétköznapi spiritualitás esszé
Nagyon felkapott lett mostanság ez a téma. Annyira eltávolodtunk önmagunktól a természettől –aminek egyébként része vagyunk-, hogy a napi húszon négy órát is kevésnek találjuk. De már kezdjük érezni, hogy nem fog ez így működni sokáig. Meg kell állnunk, lassítani kell. Ha kell többször is naponta. Észre venni a körülöttünk lévő dolgokat és a pillanatnyi csendben bennünk megfogant gondolatokat, ami oly sokat tud adni ebben a rohanó világban.
Nem kell órákig meditálni, csak tudatosnak lenni, megismerni önmagunkat. Kik is vagyunk valójában.
Ha ez sikerül, többé nem függünk másoktól. Megtanulunk megbocsátani, elengedni dolgokat. mert senkinek nem érdeke, hogy te jól legyél, csak magadnak. Este, ha lefekszel, pörgesd végig a napodat és mondj hálát jóért rosszért. Köszönj meg mindent. A hála és a szeretet érzésénél nincs nagyobb jó.
Icukámnak!
Vajon odaát is olyan
szép minden, mint itt?
Van napsugár, virágok
erdő csendje mely megérint
Harmatcsepp a leveleken
megsímogat kezével a szél
Látom még mosolyod
testvér helyett voltál testvér
Emlékek lábam alatt
újra életre kelnek
Féltve őrzött kincsek lettek
most így nélküled
Minden pillanata ragyog
hisz olyan tiszta volt
Két barátnő és a sors
mi felett az élet zokog.
2026.10.04.
Nem lehet az...
Nem lehet az aki
szeretnék lenni
Hiányzik még belölem
az Isteni érintés
Nem kaphatom még meg,
ezer éves a múltam
Hibákat halmoztam fel
s erőtlen az akarat
A szó sem erős bennem
gyenge még kimondva
De mások már érzik,
lesz ez még hangosabb
Még nem! Majd egyszer!
Ha a csillagok jól állnak
Majd kiállok elétek,
mindenki tudja fogja
Ő az! Most már erős!
Nem csuklik el hangja
Mondhat bárki bármit,
az ígéretét betartja
De most csend van bennem
erőtlen minden pillanat
Ezerszer felnézek az égre
a csillagok még hallgatnak.
2026.10.05.
Sírj!
Mindig tudtam sírni
örömben bánatban
Ez mindig segített
főleg ha szomorú voltam
addig folytak könnyeim
míg lelkem megnyugodott
S ha még maradt bennem
rossz érzés, az egy egy
csendes könnyel kijött.
S végűl egyensúly lett.
De mindig marad az emberben
egy cseppnyi szomorúság.,
hogy újra tudjunk örülni
a szebb pillanatoknak.
Mert a boldogság egy puzzle.
Apró darabokból áll.
S mire kirakod, az életed
is elrohan. Bölcs leszel
és az életed is megérted.
De egy könnycsepp mindig
ott marad a szíved mélyén.
S az az egy csepp az életé,
amit nem éltél meg.
2026.10.04.
Megöl a csend!
Kell a zene
megöl a csend.
Suttogások
emlékfoszlányok.
Most fájnak a
mának
holnapnak
s az éjnek.
Nincs álom,
plafont
bámulom
hosszan!
Zene szól
csak bennem.
Csend alszik
mellettem.
Csillagokkal
beszélgetek.
Az égiekkel.
Mert kell!
Törölgetik
könnyeim.
Ott vagyok
s TE velem.
2026.10.05.
Üres a játszótér
Halkan kattog az óra
és szól a zene
A világ odakint zajlik
új mesék születnek
Talán szebbek, jobbak
s maradnék veletek
Ülnék a mamafotelben
mesélnék nektek
Hol volt, hol nem volt...
Ne mosolyogj élet
ne mosolyogj sors
ha számon kérlek
A játszótér most üres
és a felnőtt gyerekek
Egy szív tovább nem ver
Összegyűjtöm a könnyeket
Az az ajtó már zárva
csak lelkedben nyitva
Átjáró csak ez lehet
hát hunyd le két szemed
S a játszótér újra hangos
ott van felnőtt s gyerek.
Mond élet!
Sírnom akkor mégis miért kell?
2026.10.05.
Honlapkészítés ingyen:
Ez a weblapszerkesztő alkalmas
ingyen weboldal,
ingyen honlap készítés...
Mai: 39
Tegnapi: 49
Heti: 222
Havi: 426
Össz.: 232 650
Látogatottság növelés
Kultúra, líra, vers a 21. században - © 2008 - 2026 - toth-agnes.hupont.hu