Meglehetősen szerteágazónak tűnhet az élet apróbb és nagyobb örömeiről érdemben értekezni egy nyúlfarknyi írásban, ezért úgy döntöttem, hogy egyetlen szegmenst választok ki az élet megannyi aspektusából. A bölcsesség szempontjából közelítem meg az életörömeinket.
Minden individuum maga teremti a sorsát, s teszi ezt annyi síkon, amennyin képes. Ezen szintek egy része tudatos, nagyobb része viszont független a mindennapi tudatosságunktól, legalábbis közvetlen érzékelhetőségük szempontjából. Tulajdonképpen nagyrészt nem is vagyunk azzal tisztában, hogy mi okozza számunkra az örömöt. Furcsa, de ha eltöprengnénk azon, hogy például egy viccben, mi is a poén valódi kiváltó oka, nem biztos, hogy egykönnyen lokalizálhatnánk azt a részünket, amelyik a mosoly vagy épp a nevetés válaszreakcióját adja.
Ezzel rá is kanyarodunk arra a területre, ahol az észleléseink találhatók. Vajon mi, helyesebben ki örül bennem, amikor én önfeledt boldognak érzem magamat? Milyen folyamatok zajlanak a lényemben, amikor elönt a jólét érzése? Mi az életörömök netovábbja, ha létezik ilyen egyáltalán?
Ehhez ismerni kell az ember alkotásának néhány titkát: „Az egész testem és lelkem megborzong, a bőröm tüzel és mindenem csak egy dologra koncentrál?” Mi lehet ez a dolog?
Nem kell, hogy válaszolj, mert én megválaszolom. Ez a lelki öröm. Melyet mi is nyújthat?
A lelki örömöt az nyújtja, hogy ha a filozófiailag alátámasztott cselekedetek tettekben nyilvánulnak meg, s ezeket a Sors visszaigazolja. Ezt mondhatom más szóval is: amikor a hit tárgya beteljesül. Ez az, ami ekkora örömöt tud adni. Azoktól a lényektől veszem ezt a megállapítást, akik látták fajunk megalkotását, s éppen ezért pontosan tisztában vannak teremtésünk titkaival. E lények Mesterek, akik tudják, hogy hogyan vagyunk összerakva: „Akkora örömet, mint amekkora örömet a szeretet ad és az, ha a hited teljesülhet, semmi más nem adhat nektek. Mondom, egyedül a szeretet!”
A boldogságra és az örömök átélésére szükségünk van fejlődésünk minden egyes arculatában. Így az embernek dolgoznia kell teste fenntartásáért és az elme élménytöltéséért egyaránt, ezért sajátságos társadalmi helyzete és tulajdonságai szerint a Sors által előírt kötelességei olyanok, hogy általuk mindkét célt elérheti.
Ám nem csak a testért kell dolgozni, nem csak az a fajta munka- és örömforrás létezik, amit az emberek nap mint nap kergetnek, meg kell dolgozni a szellemért, a lélek fejlődéséért és a felemelkedésért: a különféle transzcendentális tudatszintek eléréséért. S ez még csak alap!
Ezen szintek ismeretlenül csenghetnek a kedves Olvasó számára, holott minden embernek ez a jövőjébe ágyazott lehetőség, igaz, jobbára csak keleten őriztek meg effajta tanításokat a tradicionális iskolák. De ez még nem ok a tudatlanságra. Szóval, folytatom.
A tudati áthangolódás dönti el, hogy valaki a múlandó boldogság vagy a határtalan lelki öröm valamelyikét átélheti-e. Voltaképpen a dolog úgy fest, hogy a karma függvényében mindenki bizonyos cselekedetbeli különbségeken alapuló tárgyakba vonzódik, melyek nyilvánvaló módon az anyagi világhoz kötik őt. Másként ez nem is lehetne, ugye? Ezért minden embernek úgy kellene álmait megvalósítania, hogy a tisztaság és az igazság aranymezején keresztül a tudati áthangolás által előírt kötelességeit az elméje kielégíthesse Önmagában léte fenntartása érdekében minden tettek gyümölcséről való lemondása közben.
Ha mi, testbe zárt folyékony plazmatikus anyagként, vagyis lélekként, ezt a filozófiát megértenénk és az anyagba zárt világunkban használnánk, kis energiával és idő befektetéssel dúsítva mi az egyik legfejlettebb faj lehetnénk.
Aki tehát a lelki énjében találja meg örömét, akinek az emberi élete igaz Énje megvalósítását szolgálja, s aki bensőjében érez teljes elégedettséget, ezáltal felszabadul megannyi kötelezettsége alól, melyek azonban embertársait megkötik. Az emberek 90%-a a Földön azt sem tudja, mi az, hogy boldogság. Mindenféle tárgyakkal körülveszik magukat és boldogok. Hát, lebutítják magukat!!! Észre sem veszik, hogy milyen lehet az igazi boldogság! Leéli az életét: megszületik, nem csinál semmit, pusztán a széndioxid-kibocsátásában mérhető, hogy mennyit élt életében és kész! Hát, ez vajmi kevés!
A nagy bölcsek azt tanítják, hogy az érzékek ragaszkodását és ellenszenvét bizonyos elvekkel kell szabályozni, máskülönben ezek csak akadályt jelentenek az Én-megvalósítás útján. Ezért adják az iránymutatásokat: a kinyilatkoztatott írásokat. Az anyagi rabság oka: a mértéktelen érzéki élvezetek habzsolása, de aki betartja a kinyilatkoztatott írások szabályait, azt nem kötik le az érzéktárgyak sem.
Félreértés ne essék! A nemi élvezet például szükségszerű a feltételekhez kötött lélek számára. Ez mindenkire vonatkozik, nem vita tárgya. Sőt, a hiteles kinyilatkoztatások ezt nem is tiltják. Más kérdés, hogy a vallások és az egyházak ezt hogyan ferdítették el. De ezért majd ők felelnek.
Összefoglalva, ne másokért élj, hanem az életért! Az élet minden egyes gyümölcsét szakítsd le, s amilyen jóízűen csak lehet, edd meg!
Boldog napot!-Száraz György