Kultúra, líra, vers a 21. században
"...Én sem vagyok több, csak lélegzetvétel, mely tova suhan az őszi levelekkel..."
Weboldal bejelentése
Szabálysértő honlap?
Kérünk, jelentsd be!
Ügyfélszolgálat
Karácsonyi versek
Leszáll a csend
Szálltam hegyen, völgyön át
Csodás volt ez a világ
Leszállt a csend a tájra
Fehér hópihék hulltak
Láttam apró falvakat
Fényes nagyvárosokat
Béke volt a szívekben
Ez Isten szeretete
Öröm és bánat könnyek
Sok arcon leperegtek
Nyújtson vigaszt az ünnep
Hidd, hogy holnap is így lesz
Hisz bennünk van az élet
Álmodd a reményedet
Csillagok ott fénylenek
Ahol hited és szíved
Szállok hegyen, völgyön át
Csoda lett ez a világ
Leszáll a csend a tájra
Fehér hópihék hullnak.
A fenyő ruhája
Álla fenyő a szobádban
fel akarod öltöztetni
messze érjen ragyogása
De kezed most nem mozdul
fura érzés van benned
szívdobogásod felgyorsul
Milyen szép így üresen is
csendet hozott magával
körötte ragyog az égi fény
Letisztul lassan minden
eltűnik pompa, álvarázs
mit magunknak festettünk meg
Csillagok most együtt állnak
mint annak idején, régen
fényükkel most átkarolnak
Érzed, nem álszent csillogás,
hanem újraéledés
mely nem ámíthat tovább
Áll a fenyő a szoba közepén
s lassan te is felébredsz
erre a gyönyörű csodára.
Karácsonyi hópihe
Kicsi hópihe szép
csipkés ruhában
Társaival leszáll
csendes világra
Szívben halkulnak
zajos nappalok
Fényekben lassan
éled a mosoly
Kicsi hópihékkel
táncol most a szél
Ez a Karácsony most
fehéret ígér
Lelkünkön egy varázs
égi üdvösség
Éltünket kíséri
a tiszta remény
Hát táncolj hópihe
a szürke tájra
Legyen végre ünnep
minden családnak.
Moccan az ünnep
Moccan az ünnep
moccan a szeretet
félve indul el
vajon jöhet-e?
A magány útján
apró csillogás
ez valami más!
békülő kézfogás
Kint jég csilingel
fázik az élet
de a szívekben
ott van a béke
Moccan az ünnep
tán most érdemes
lelket ölelve
gyújtani fényeket.
Fenyőfa
Karácsony volt, fenyő a szobában
Ő nagy volt én meg aprócska
Ágain gyertya lángja égett
Valami szép csodát reméltem
Pillanatnyi kép, emlékek küszöbén
Kopogott, évek mégis eltemették
Hiú ábránd ez az álomkép
Meg kellett festenem a magamét
Úgy fáj néha a semmi múltja
Ő nem lehet emlékeim takarója
Azt gyermekeim adták vissza
Azóta nekem az egyetlen vigasz
Jó volna ezt az ürességet feledni
Régi álmokat újra színezni
De jelenem most apró kezek ölelik
Ők nekem a holnap, megtalált remény
Karácsony este
Most száműzném a csendet.
S míg kis harang szól,
falakon átjár a fájdalom.
Maradj velem gondolat
a téli fák alatt mesélj
nekem meséket.
Hol volt hol nem volt...
A tegnapon túl s a holnapon
innen. Ábrándos képek...
Nem kell a csended s hideg
ölelésed Tél!
Hópihe ha szállna elkísérne tán
gyermeki lelkem régmúltjába.
De ott sem volt sok égi fény
szobám bús rejtekén.
Száműzném a csendet,
hangod nesztelen suttogása
teríti be fázós létem.
Egyszer volt hol nem volt
és soha többé ne legyen,
hogy szívem ily magányos legyen.
.
Karácsonyi dísz
Csak egy dísz vagyok itt
a karácsony szép fenyő ágán.
Oly kicsi és elveszett
s fényem is csak egy parány.
Mégis boldogság a szívemben
egy apró kéz rakott ide fel.
Rám mosolygott kedvesen
nekem ajándék volt tőle.
A gyertya lángjának tükör
lelkemnek egy üzenet.
A nagyság belülről ered
s érinti meg ezen a szent
esten is az embert.
Csodás érzés légy vendégem
az évnek minden napján.
A hétköznapokat is töltsd
fel, szeretettel mosolyogj rám.
Akkor is ha szürkék a napok
és ha senki sem néz már.
Mert apró fényemben a csend
lapul s benne egy szebb világ.
Mosolyogj mert a dobozból mindig
szökik e csodás láng.
Nem kell ünnep
Nem kell a díszes karácsony
nekem a hétköznapi hiányzik
Mikor magadtól mosolyogsz rám
s nem kényszer az ünneplés
A pillanat szeretete elveszett
álarcok mögé bújunk
Beállunk a csillogó fényekbe
bánatunkra mosolyt rajzolunk
Hol a tiszta és szép érzés,
hogy embernek lenni jó
S ha csak az én gyertyám ég
másikét mégis meggyújtom
Nem kell ünnep, állvarázslat
mindennapok szép öröme kell
Egy díszek nélküli fenyőfa
melyben megmaradt a szeretet.
Öltözz ünneplőbe
Csak árnyak lehetünk.
Érzéseket is szétfújja
a hirtelen jött szél.
A semmi marad s egy kéz
mely lelkedet fogja.
Csupaszra vetkőzik a szív.
Minden vágy és ölelés
alá hull a földre.
Öltözz ünneplőbe!
A szeretet ruhája befogad.
Kettőnknek egy van.
Öleljen át két karod.
Fényt magunkra gombolom.
Adventi idő
Elfáradt a nyár
Az ősz bottal jár
Tél havat szór rá
Csendes az álom
Nincsen már lábnyom
Világ bezárul
Fenyőn hópihe
Erdő is pihen
Álmodik fénnyel
Ha a hold felkél
Szikrázik az éj
Szív meleget kér
A gyertyák égnek
Úr jövetele
Ébreszt lelkeket
Hittel, reménnyel
Boldog örömmel
Jön a szeretet.
Adventi gyertyák
Az Úr eljövetelét várva
Hitünk legyen a mában
Égjen a gyertya lángja
Tanuljunk hinni a mában
Adventi koszorún remények
Táncot járnak a fényben
A hittel már karöltve
Újra mesélnek neked
Az öröm is kopog ajtódon
Rajta rózsaszín fátyol
Mind három rád mosolyog
Három gyertya ég az asztalon
Az utolsó vasárnap a szereteté
Már négyen fogják egymás kezét
Világra áldást szórnak, békét
Így várjuk együtt a szent estét.
..az az illat
Égnek az adventi gyertyák.
Nem értem minek.
Lelkemnek ismeretlenek.
Csak egy szokás.
Bennem régi telek és
ünnepek lángja ég.
Jó volt gyermeknek lenni
és volt hó és volt tél.
Égnek a gyertyák régi
karácsony fényei.
Az illat az az illat
most is velem van.
Ha behunyom a szemem
fenyők integetnek.
Idegen tájon járok
mégis megérintik lelkem.
S hull a hó. Emlékeimben
most is hull a hó s
az esti fényben hópelyhek
csillagként fénylenek.
Tükör a takaró az
éj szépítkezik benne
s régi karácsonyok mik
sosem múlnak el.
Magányos fenyő
Magányos fenyő
erdő rejtekében
Köd takarója
most a dísze
Araszolgat a tél
öleli kezével
Hópelyhekben a fény
szeretet ébreszt
Magas fák óvják őt
örök zöld szép színe
Ad neki most erőt
a fagyos télben
Szól a csend himnusza
karácsony éjjelén
S minden alvó fény
most életre kél.
Ünnepek
Ünnepek. Egyik a másik
után. Sablonos szövegek
a neten.
Egy percre, egy pillanatra
eszünkbe jut, mi máskor
kevésbé.
Hány magányos kéz veri
a billentyűket. Kapaszkodva
egy percnyi szeretetbe.
Csillog-villog a világ.
A képernyő az élet s a
szív reménytelen.
Nem jó így! De legalább
szól valami és nézzük.
Sír a lélek!
Kinek társa a magány
és a négy fal néz rá
ridegen!
Ünnepek! Minek? Ha csak
most éljük át, mit az
életünkkel kellene.
Gyertyák! Ünnepek nélkül
is égjenek!
Moccan az ünnep
Moccan az ünnep
moccan a szeretet
félve indul el
vajon jöhet-e?
A magány útján
apró csillogás
ez valami más!
békülő kézfogás
Kint jég csilingel
fázik az élet
de a szívekben
ott van a béke
Moccan az ünnep
tán most érdemes
lelket ölelve
gyújtani fényeket.
Karácsonyi hópihe
Kicsi hópihe szép
csipkés ruhában
Társaival leszáll
csendes világra
Szívben halkulnak
zajos nappalok
Fényekben lassan
éled a mosoly
Kicsi hópihékkel
táncol most a szél
Ez a Karácsony most
fehéret ígér
Lelkünkön egy varázs
égi üdvösség
Éltünket kíséri
a tiszta remény
Hát táncolj hópihe
a szürke tájra
Legyen végre ünnep
minden családnak.
A fenyő ruhája
Álla fenyő a szobádban
fel akarod öltöztetni
messze érjen ragyogása
De kezed most nem mozdul
fura érzés van benned
szívdobogásod felgyorsul
Milyen szép így üresen is
csendet hozott magával
körötte ragyog az égi fény
Letisztul lassan minden
eltűnik pompa, álvarázs
mit magunknak festettünk meg
Csillagok most együtt állnak
mint annak idején, régen
fényükkel most átkarolnak
Érzed, nem álszent csillogás,
hanem újraéledés
mely nem ámíthat tovább
Áll a fenyő a szoba közepén
s lassan te is felébredsz
erre a gyönyörű csodára.
Leszáll a csend
Szálltam hegyen, völgyön át
Csodás volt ez a világ
Leszállt a csend a tájra
Fehér hópihék hulltak
Láttam apró falvakat
Fényes nagyvárosokat
Béke volt a szívekben
Ez Isten szeretete
Öröm és bánat könnyek
Sok arcon leperegtek
Nyújtson vigaszt az ünnep
Hidd, hogy holnap is így lesz
Hisz bennünk van az élet
Álmodd a reményedet
Csillagok ott fénylenek
Ahol hited és szíved
Szállok hegyen, völgyön át
Csoda lett ez a világ
Leszáll a csend a tájra
Fehér hópihék hullnak.
Honlapkészítés ingyen:
Ez a weblapszerkesztő alkalmas
ingyen weboldal,
ingyen honlap készítés...
Mai: 69
Tegnapi: 83
Heti: 463
Havi: 963
Össz.: 192 465
Látogatottság növelés
Kultúra, líra, vers a 21. században - © 2008 - 2024 - toth-agnes.hupont.hu