Mi maradt...

Mi marad a
csendes, szépen kivül,
ha a nagyvilág felejt,
és csak annyit üzen :
Szeress!

Szeresd mind azt amit itt hagy..
Boldog pillanatokat és
emlékeket amit majd
az útra magaddal vihetsz

Ezer színben múltak el az
évek, a fájdalmat is széppé
festette az élet. Hisz lecke volt.
Most már te is érzed.

Letisztult minden és minden
önmagáért ragyog. Nincs
kérdés, nincs válasz. Így szép!
És csak így volt érdemes
megtanulni a pillanatban
fogant életet.

2025.07.16.

 

Végül hazaérsz

Ki kapcsolta ki az agyad
ki húzta le a redőnyt?
Ha nem érzed s látod
mi mélyen belülről jön

Ki mondta a hazug szót
mit most igaznak vélsz?
Ki vonta el a figyelmed?
Hisz van még más vélemény

Ki kapcsolt ki fényeket?
Mert nem zavar a sötét
Botorkálsz alagútban
de ki onnan, sosem érsz

A mélység sokáig nem jó
elveszhet az a csöpp remény
Bár nehéz a fölfelé út
de végül mégis hazaérsz.

2025.10.01.

 

 

 

 

Maradék idő

Mennyi is a maradék
Egy markomba belefér
Mennyi az idő és tér
Ha szívemhez ölelném

Csak leágazás az időből
Ezt kaptam kölcsön
Nélkülem is tovább áll
Ha el is költözöm

Ott lesz időm bőven
Ott végtelen a minden
Nem kattognak percek
Hisz a történet végtelen

Minden maradék itt marad
Itt, írható még minden.

2025.09.17

 

Újra Ősz

Szél táncol a csendes utcákon
Egy- egy faág néha megmozdul
Csend símogat múló napokat
Köd fátylában tűnik el a nap

Ősz járja már nyárnak lábnyomát
Lámpát kapcsol a kora délután
Zizzen avar levelek hullnak
Mint az évek a sorsok alatt

Lelkünkre most csendes béke száll
Sorsával is megbékélt a világ
Elcsendesül az utca a táj
Hajnalban fagy csillog minden ág

Téli kabát avarból készül
Zsebében a tegnap, emlékül
Nyakában sál a föld is fázik
Ha a hideg esőtől ázik

Újra egy év s újra átölelsz
Szép évszakom a legszebb nekem
Lágy színekkel fested lelkem
Mert a nyár sem tud ennél szebbet.

2025.10.05.

Gyertyaláng monológja

Mindig égnem kell, hisz
nincs olyan pillanat, hogy
valaki ne távozna e világból

Mindig égnem kell, hisz
a régi emlék ujjakat szül
a csillagok messzi távlatából

Soha nem éghetek csonkig
bennem is születnek új lángok
mert átölelnünk nekünk kell
e szomorú világot.

2025.10.14. 

 

 

Nem hagyom

Nem hagyom, hogy
megtépázzon az idő
Tollamat leteszem
amíg nem késő

Ott fog pihenni
a füzetem mellett
Ők összetartoznak
mint test és lélek

Nem magányosak.
Társaim lettek.
Ezen a rövid úton
ezt Isten adta nekem

S köszönöm a szépet,
kedves szavakat
Ha néha kedvem lesz
a tollam majd írogat

Már kevés van bennem
mit nektek adhatok
Olvassátok mit adtam
e pár sorral búcsúzom

Mint őszi falevél
hullok le a fáról
Ha majd földet érek
gondolok rátok

Mert lesz új tavasz
tele színes betűkkel
Mit az ifjúság ír
lendülettel, reménnyel.

2025.10.11. 

 

 

 

Halottak napja

Hova tartozol hetvenen túl?
Oly közel került a múlt
Nézem a keresztet szomorún
Emlékezés fájdalma jajdul

Közelebb kerül már a tegnap
Mit ígérhet még a holnap?
Lelkem kettő közt ballag
Könnyek, mosolyok váltakoznak

Piciny gyertya ég a sírokon
S a szél, csendben oson
Megrezdülnek a virágok
Mert az élet is néha zokog

Fázom de az emlék melegít
átölelnek de a mán, nem segít
Most jöttem, indulnom kell máris
Csak a gyertyák fénye világít

Egy darabot magamból itt hagyok
Lassan én is majd elfogyok
Miként a hold is időnként elfogy
Hogy a holnapokban ott ragyogjon.

2025.10.26 

 

 

Elmúlás

Elmúlt több mint húsz év
Kezedet fogom még Anyám
Nem engedett el a szeretet
Nem hagytam, hogy elmúljál

Véredből lettem s maradok
míg élni hagy a föld
Hisz általatok lettem ember
s ezt minden nap köszönöm


Fejemet sírodra hajtom
hiába hideg a kő
E pillanattal, itt és most
hozzám oly közel kerülsz

Szelíd érintést érzek most
tán két kezed érint
Nem is vagy már oly távol
s én örökre itt maradnék.

2025.10.26.

 

Novemberi suttogás

Fák alatt sétálva ma is
úgy  hullnak a levelek
mint tavaly ősszel.
Vajon változott-e bármi is
amire azt mondanám:
ez az ősz, mégis szebb.
Igen! Szebben süt a nap
levelek is később hullnak,
színek is szebbek lettek.
Vagy csak én látom most így,
hogy mosolygósan köszönt
rám az idei november?
Szép arcú ősz! Sírokon virág.
Kezemben éveim csokrával
szeretteimre így emlékezem.
November! Hadd mondjam el
neked. A legszebb perceket
mindig itt hagytad nekem.
Várni szeretnélek jövőre is,
az emlékek szép öreg padján,
hogy együtt suttogjunk a széllel.

2025.11.01.

 

 

Maroknyi életem

Nincs már fájdalom bennem.
Anyu! Tudom, menned kellett
Csillagköves utakon
Hol fényesek az őszi levelek

A színeket nekem hagytad
De nem voltál egymagadban
Be nem teljesült álmaid
Csillagok közt átkaroltak

Egy maroknyi életem maradt
csak annyi mint egy gondolat
Mint egy szép őszi falevél
Mely tavasszal megfogant

Mosolyogva megérkezett
Táncolt párat a nyári fénnyel
Majd őszi szellők napot loptak
S egy hideg öleléssel, vége.

2025.11.01.

 

Haikuk

 

Hold és csillagok
völgy lágy ölelésében
apró ház pislog
-
tücsök ciripel
nyári éjszaka alatt
zenéje a szél
-
őszi fák alatt
egy könyvvel a kezemben
lágyan hintázom
-
itt az elmúlás
nyár csókja hull a földre
most lépek tovább
-
csendes esőben
fák lágyan meghajolnak
áldás a földnek
-
újra telihold
bevilágít most mindent
indulok bátran
-
járda szélénél
kis virág életre kel
friss eső mossa
-
késő este van
ablakba fények gyúlnak
telihold segít
-
tó felett ősz ring
levelek mint csónakok
elvisznek mindent
-
vihar közeleg
szikrázik az ég alja
sír a természet
-
te és én vagyunk
kezünkről pillangó száll
merünk repülni
-
univerzum vagy
bennem millió csillag
már egyek vagyunk
-
tollamon szárnyak
megírom a végtelent
a lét most ragyog
-
ragyogó fények
nap körül táncot járnak
tó vize tükör
-
egy padon ülök
holdfény világít most rám
fa lombja érint
-
csillagok hullanak
árnyék vagyok az éjben
csendet hallgatom
-
esőcseppekben
fenyvesek illata száll
emlékek hangja
-
koppan az eső
üde zöld lett most a táj
én is friss vagyok
-
tündérek útját
bevilágítja a hold
az égig vezet
-
tükör lett a tó
hold szépítkezik benne
mosolyog a part
-
fényével a hold
felhőkön át vílágit
futnak előle
-
kis mókus siet
mogyoróval kezében
viszi kamrába

2025.11.11.

 

Időtlen idő

Megpihenni egy csendes zugban
nézni ahogy hull a hó
Merengeni az élet értelmén
s azt mondani: így volt jó

Pattogó tűz lángjában látni
hogy égnek el tegnapok
Megfejteni tél üzenetét
és érezni- így volt a jó

Majd forró teát iszogatva
lelked lassan felderül
Rájössz a pillanat titkára
és tovább nem menekülsz

Elfogad majd a kinti világ
mint tavaszt tél után
Lelkedben is kikelet éled
életed is megy tovább

Megpihensz most virágzó fák alatt
a télnek már nyoma sincs
Feleded a hideg napokat
s az elmúlás megérint

Majd megpihensz az évszakokon
hisz mindegyik érted van
Becsülöd az időtlen időt
mely most neked megmaradt.

2025.11.11.

 

Árnyék és fény

Árnyékként sétálsz a végtelenben
körülvesz a mindenség
Életedet már kívűl hagytad
érted a csend erejét

Nem húznak le álhírek, dolgok
szívedben tisztaság űl
Nem hatnak meg bolond reklámok
távol vagy már mindentől

Jó az árnyék, láthatatlanság
egyszer mégis kiderül
Hogy a végtelen mindenségben
sok ember vesz körül

Jó találni újra barátokat
nem jó ez így egyedül
Leültök egy nagy kerek asztalhoz
mit úgy hívnak, hogy FÖLD

Lassan eltűnnek a hazugságok
tiszta szavak ébrednek
A fény most mindenen át jut
emberek is ébrednek

Új világ van most készülőben
szemét a zsákokban van
Egy jó nagy vihar hiányzik
s az emberiség megmarad.

2025.11.11

 

Sorskerék

Mit keresnék a tavasz lépcsőin?
Átléptem rajta mint nyár szírmain

S az Ősz, valahogy velem maradt
Betakar és megvéd, mint földön az avar

Lelkem szövetén vagy világ ruháján
Pompáznak mint égen a szivárvány

S így lesz majd kerek múló létem
Unokáim majd megkeresik fényem

Körkörös forgásban vagyunk mind
Az élet mégis óvatosságra int

Gyökereink mind a világból indultak
DNS-ünk a csillagokba kódolva

Visszatérek s vissza térsz, így van jól
A sorskerék az mindig forog

2025.11.13.

 

Az elmúlás csókja

Magányos csónak a parton
őszi levelekkel táncol

Majd táncra perdül minden
mi lehullott a fáról
Közös a tánc idelent
a szél is velük kesereg

Az elmúlás fájdalmas csókja
most mindent betemet.

2025.11.13. 

 

 

Haikuk 4.

havas már az út
magányos már a szánkó
csendes az este
-
a hóesésben
lámpák fénye világít
sétálok egyet
-
esik az eső
fényes tőle a járda
csendes minden
-
virágnak szirmán
nehéz esőnek cseppje
hajlik nem törik
-
az ablakon túl
felhők hold csendes a táj
békében vagyok

2025.11.13.

 

Kérdések

Mondd! Szállhat-e a szó,
úgy ahogy te szeretnéd?
Lelkeket megérinthet- e,
vagy csak tovább lép?
Tartozik- e hozzánk a szép,
ha a világ megrémít?
Merünk-e szépet álmodni
ha a gyűlölet égbe hasít?
kerested-e már valaha is a
gyökerét, ami megkeserít?
Vagy csak minden tagadás
és az ébredéstől félsz?
Amit magadnak teremtettél,
most fáj a végeredmény.

2025.11.14. 

 

 

Mint egy lágy érintés

Megfogni a szavak lényegét
az érzelmet szívbe ültetni
oly nehéz
Elmondani mindenkinek,
hogy mit gondolok én
oly nehéz
Leírom s ki is szinezném
de a színek is csendesek
mit látsz?
Piros helyett, tán rózsaszínt
a szó a szín mindig tanít
vajon érted?
A szavak lényegét megfogni
olyan mint egy lágy ölelés.

2025.11.15.

 

Ima a gyerekért

Egy gyermekért szóljon
most az Ima
Ki elfelejtett élni,
csak mindig-mindig
másnak megfelelni
Mindig- mindig csak
másokért élni.
Egy gyermek ki felnőtt,
már maga útján jár.
Kinek szemében látni,
elfáradt már.
Ki nem sajnálta önmagát
mindig csak adott
könnyeivel küszködve
mert keveset kapott.
Lelkében szép dallamok
megőrzött pillanatok.

Egy gyermekért szóljon
most az Ima
Kit most tanít az élet
gondolkodni csendben,
hogy a fájdalom testébe
ne üssön több sebet.

Mert egy anya áll  most
a világnak peremén
Két kezét kitárja,
szívében a remény
Imája szól most
szerte szét az éjben
gyermekéért aggódva,
hogy meggyógyuljon végre.

2025.11.17.

 

Álmodom

Ülsz a kuckódban.
becsukod szemed.
Elképzeled, hogy hull a hó.
Béke telepszik szívedre s
látod gyermekkori önmagad.,
ahogy szánkozól és este mikor
haza értél édesanyád leveti
rólad, jeges, hócsomóktól
nehéz ruhád.
Kályha duruzsol. és csak akkor
veszed észre, hogy jól átfagytál.

csak egy pillanatnyi emlék, ami
megmaradt benned a maga szépségével.
Az ablakon túl, látom ahogy a fán
maradt száraz levelek a széllel táncolnak.

S én álmodom tovább, mint egy felnőtt gyermek
kinek szívében ott ragyognak a legszebb évek.

2025.11.29.

 

Csak egy gondolat

Elpusztult egy virág a kerítésed mellett.
Ezt látod és tán hiszed. Te döntöd el a
további percekben, hajlandó vagy e
észre venni az élet magját a virágban,
vagy a megszokás lesz úrrá rajtad:
- majd ültetek másikat.
Élet a gyökérben van és ha kap esélyt,
tán szebb lesz mint előtte volt.
Próbáld ki! Hálás lesz érte, mert kapott
egy esélyt, ami után úgy ragyogott
mint még soha. 

 

 

töredék

tündérek szárnya
szél lehelete
ruhájuk virágszírmok
lágy szövete
az ég hálója a Nap
s föld a tükör
az égben  élőknek

 

 

 

 

              

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Oldal: Új versek 4.
Kultúra, líra, vers a 21. században - © 2008 - 2025 - toth-agnes.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat