Álmok hajója

 

 

 

Holnap szélén foszlik a tegnap

 

Emlékek is glóriát kapnak

 

Szalad az óra mutatója

 

A múltat be is csomagolja

 

 

 

Követi őket a gondolat

 

Bár ő, már lassabban halad

 

Messzeségbe szállnak a szavak

 

És csendesen hal meg a hajnal

 

 

 

Csillagok közt alszik a nap

 

Takarója a tegnapi nap

 

Rá ül az éj a fényes holdra

 

Álmokkal teli az éj hajója.

 

 

 

2025.01.05

 

 

 

Tél

 

 

 

A Tél rongyos kabátját tépi

 

tavasz, ősz és a nyár

 

széttépett lelkén mosolyog át

 

a kegyetlen valóság

 

 

 

Régen kopogott a csend

 

jég csillogott az ereszen

 

álmukból riadnak rügyek

 

s tépi őket viharok keze

 

 

 

Hiányzol hideg csillogás

 

hópelyhekben rejlő varázs

 

jégrepedés, vad rianás

 

mindent betakaró hófúvás

 

 

 

Hol vagy Tél, hol vagy hideg

 

kesztyűk lapulnak szekrénybe

 

arra várnak türelmesen

 

hogy melegítsenek egy kezet

 

 

 

Én fázni akarok, dideregni

 

leheletemet újra látni

 

kabát alatt meleget őrizni

 

s tudni, velem van a Tél.

 

 

 

2025.01.07.

 

 

 

 

 

Ballagás /Máté/

 

 

 

Mégha tovább is mennek

 

az iskolai évek

 

Nagykorú most leszel,

 

élni kell, felelősséggel

 

 

 

Kinyílik az a csoda kapú

 

amit úgy hívunk: ÉLET

 

Nem lehet már vissza lépni

 

menni, menni kell előre

 

 

 

Ahogy most látod életed

 

vidd magaddal az útra

 

mert ahogy múlnak az évek

 

csak emléke marad

 

 

 

Ne feledd el megköszönni

 

kik idáig elkísértek

 

Nem kell több egy ölelésnél

 

szülőknek és nagyszülőknek

 

 

 

Mert amire eddig tanítottak

 

a sok szépre és jóra

 

Az legyen mindig életednek

 

az iránymutatója

 

 

 

A döntés már a tied lesz

 

merre vigyen majd utad

 

Kísérjen a család szeretete

 

a gyermekkor nem múlik soha

 

 

 

Emlékeid zsákjában legyen

 

sok boldog pillanat, óra

 

Ha majd visszanézel életedre

 

semmit ne bánj meg soha.

 

2024.12.18.

 

 

 

Egy gondolat

 

 

 

lelke van az embernek

 

gyönyörű szép lelke

 

mégis úgy tud néha fájni

 

remegni és fázni

 

 

 

mint felhő alatt a föld

 

s a kék ég is tova tűnő

 

két világ a lent és a fönt

 

mint a lélek, mi összetört.

 

2024.12.18.

 

 

 

 

 

 

 

Nézlek s nézel

 

 

 

Nézlek s nézel.

 

Még a csókunkban is

 

ott sétál az idő.

 

Valahogy ez már más.

 

Pillanatba sűrített

 

szerelem.

 

Mint az aszalt gyümölcs.

 

Ráncos, de benne

 

vannak a régi nyarak,

 

s nem múlik el.

 

 

 

Nézlek s nézel.

 

Ölelésed lágyabb

 

mert tudod- maradunk.

 

Ebbe a kis körben

 

mert tudtuk- így lesz jó.

 

Kint már úgy félünk

 

mint a vihartól az a

 

kicsi ház, mely őrzi

 

emlékét egy ígéretnek...

 

Jó ez így együtt.

 

 

 

Nézlek s nézel.

 

Az idő ráncaiban is

 

ott a szomorúság,

 

melyre tarkát tudott

 

festeni ez az élet.

 

Zsáknyi évekkel hátunkon

 

színeset rajzolunk a

 

megmaradt napok szélére.

 

Nézlek s nézel.

 

Mert szeretsz mert szeretlek.

 

 

 

2025.01.13.

 

 

 

Elment a hajó

 

/gyermekeim emlékére/

 

 

 

Elment a hajó

 

vitte a holnapot

 

Lezárta a szót

 

az éj is néma volt

 

 

 

Nem volt már idő

 

köszönni a mának

 

Reménnyel indulni

 

a holnapi útnak

 

 

 

Így tűnt el a végtelenbe

 

Minden amit úgy reméltem

 

Szívemben a fájó könnyel

 

Az időben is elveszetten

 

 

 

Fáj még az emlék

 

és minden alkonyat

 

Angyal szárnyán ül

 

az eltört pillanat.

 

 

 

 

 

 

 

Február

 

 

 

Kóstolgatja a tó vizét

 

a februári nap

 

A könnyű habok már

 

kicsit langyosak

 

 

 

S bár tél keze még

 

azért itt sétál

 

A tavasz, úgy hiszem

 

a közelben vár

 

 

 

Felmelegszik már a

 

magányos pad

 

Hideg elsétál

 

a mosolyog a part.

 

 

 

2025.02.01.

 

 

 

 

 

Nem adják ingyen

 

 

 

Nem adják ingyen

 

a boldogságot

 

Nem adják ingyen

 

az ölelést.

 

Van egy holt tér

 

az életben

 

Mit nem lát a szem

 

nem érez a szív.

 

Isten titka marad

 

rejtett kis fiók

 

Hogy ne felejtsd el,

 

van még ezer titok.

 

Mert több van annál,

 

mit szemed lát

 

De lelked figyel

 

ha szíved be is zár.

 

Bánat és öröm könny

 

egy helyről jönnek

 

Életed ha múlik,

 

egymással megférnek.

 

 

 

2025.01.19.

 

 

 

Táguló idő

 

 

 

A perc, hatvan és

 

szívem is vele dobban.

 

De az idő rohan

 

legalább száz hússzal.

 

Táguló már minden

 

nincs elégséges.

 

 

 

A holnaptól mit kérjek?

 

Sorompót a gondolathoz,

 

hogy a tévedés elrohanjon.

 

Két lépést meg hátra,

 

hogy álmomat megvárja.

 

 

 

2025.02.03.

 

 

 

Te vagy...

 

 

 

Te vagy a tél

 

mely bezár

 

és őriz

 

 

 

Te vagy az ág

 

virágot tart

 

tavasszal

 

 

 

Te vagy a nyár

 

utad vége

 

őszbe visz

 

 

 

Te vagy az év

 

s éveimet

 

szaporítod

 

 

 

Te vagy az idő

 

az ígéret

 

a végtelen

 

 

 

Te vagy az életem

 

a kertész

 

mely magot vet

 

 

 

Én vagyok a mag

 

kezedben őrzött

 

szerelem

 

 

 

Tavasz, nyár ősz, tél

 

újra együtt

 

és megőriz.

 

 

 

2025.02.03.

 

 

 

 

 

Az idő

 

 

 

Szavaim lassúak

 

nem rohannak sehova.

 

Se díjért.

 

Se tapsért.

 

Se dicséretért.

 

Önmagukért élnek.

 

Az árva emberért,

 

aki e- kort megérti,

 

aki tudja, az igazi

 

dicsőséget a sors adja.

 

Mikor már nem leszel!

 

S belőled mi marad?

 

Költő vagy! S leszel is?

 

Szavad, írásod megmarad?

 

Pillanatnyi dicsőség!

 

Hát úgy élvezd a mát.

 

Vajon a holnapba belefér?

 

Felettünk a jövő dönt.

 

Ki volt ember, s ki, költő.

 

Magamnak írok.

 

Nem rohanok.

 

Olvasnak s olvasok.

 

 

 

2025.02.03.

 

 

 

Megfoghatatlan

 

 

 

Az álomnak és

 

a valóságnak

 

nincs alakja.

 

A szépet és igazit

 

sem lehet megfogni.

 

Szavaim összetörnek a

 

szabályok alatt

 

s a vajúdó idő

 

múltját számolgatja.

 

Remeg, a föld helyett

 

a szó, tán még Isten is!

 

Kérdése ha volna...

 

Hogy gyúrhatná alakká

 

az alaktalant?

 

Testet nem ölthető

 

gondolatok gúzsba kötnek.

 

Felhő foszlányok pecsétet

 

raknak a nap végére.

 

Csak képzeletem tudja:

 

van formája a létnek

 

van formája a szerelemnek.

 

Mert mindennek színe van.

 

Láthatatlan festi a gondolatot.

 

Egy nagy tavaszi csokor

 

és ez már megfogható.

 

 

 

2025.02.03.

 

 

 

A zöld

 

 

 

Nekem zöld a legkedvesebb szín.

 

Hisz zöld a pázsit

 

és a remény.

 

Messze tűnő óceánok

 

s a fenyvesekkel álmodó

 

hó takarta hegyek.

 

Karácsonyba ragyogó

 

tű levelek.

 

Friss hajtások fa hegyén,

 

mert zöld szíve van

 

a tarka tavasznak.

 

Zöld lombkoronák

 

utak mentén.

 

Tóba hajló szomorú

 

fűzfák.

 

Tavasztól őszig

 

ez egy nagy zöld ölelés.

 

 

 

2025.02.03.

 

 

 

Nincs egyforma

 

 

 

nem egyformák a hullámok

 

Hangjuk messze tűnő álom

 

Mint lelked húrjain ringó

 

Szivárvány színű háló

 

 

 

Nincs egy és nincs ugyanaz

 

Rajzolt képből is csak az van

 

Mint perc vezette változó vonalak

 

Mit összeköt a hajnal és alkonyat.

 

 

 

2025.02.03.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Végállomás

 

 

 

Hány állomás és

 

hány vonat suhant el,

 

mely arcát oly

 

szépnek mutatta

 

 

 

Mindegyik keserédes

 

volt, felejtős és

 

abból a sokból,

 

csak pár emlék maradt

 

 

 

Arcok jöttek, mentek

 

nem érintettek meg

 

indultak jobbra én balra,

 

hangosak voltak az utak

 

 

 

De az egyik állomáson

 

valaki engem várt

 

csak nézett szótlanul

 

bizonytalanul de leszálltam

 

 

 

Vonat lassan elindult

 

hajamat szél borzolta

 

színessé vált az élet

 

ahogy a kezem megfogta.

 

 

 

2025.02.09.

 

 

 

Ha a harang szól

 

 

 

Hangos lett a magányom.

 

Harcolnak hazám felett

 

az ellentétek és sorsok.

 

Hiába a többség ha

 

erőtlen vagy épp gyáva.

 

A régiek más világhoz szoktak,

 

de bennük is felkiált

 

az elveszett boldogság.

 

Elvették tőlük a megérdemelt

 

jussukat.

 

Az asztalon üres a tányér

 

és üres az erszény.

 

Futnék innen, de mélyek

 

a gyökerek.

 

Túl mélyek!

 

Szívemen az ifjúság,

 

talán már csak ez éltet.

 

A múlt kenyere a kezünkben

 

száradt meg.

 

Hagytuk, hogy megmérgezzék!

 

Betegen és fásultan várjuk,

 

hogy a bennünk maradt remény,

 

az ifjúságra rátaláljon s a

 

harangot megkongassák.

 

Mert a harang minden

 

nyelven szól!

 

 

 

2025.02.09.

 

 

 

Hontalan

 

 

 

Hontalan, ki gúzsba kötve

 

jól érzi magát

 

Hontalan, ki mosolyogva tűri,

 

hogy lelkét is ellopják

 

Hontalan, kinek házában

 

ott ül a vak világ

 

Hontalan, ki minden szavával

 

csak másokat aláz

 

Hontalan a Hon zászlaja alatt

 

ki árulja hazáját.

 

 

 

2025.02.09.

 

 

 

apróságok

 

 

 

Temetünk és temetünk, míg

 

mi is sorra nem kerülünk.

 

Vajon önmagadra is

 

ráhúzod a földet?

 

----------------

 

 

 

Múlté már ez a vers

 

benne a szerelem

 

mely átcsúszott a jövőbe

 

és átjárja szívemet

 

-------------------

 

lopj ki a ruhám alól

 

s hagyjuk a lényegtelent

 

meztelen legyen az érzés

 

mint papíron az egyszer egy.

 

2025.02.09.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Oldal: Új versek 2.
Kultúra, líra, vers a 21. században - © 2008 - 2025 - toth-agnes.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat