Halottak napja

 

 

Holt utak virága 

 

Mint hópihe, lágyan

 

ringanak az őszi levelek

 

Szél alszik, békét

 

üzen a tájnak.

 

Nincs ellentét.

 

Hisz minden fáj,

 

minden elmúlás.

 

Polcra tesszük a

 

tegnapot. Imát

 

mondunk másokért.

 

Egy virágot teszünk

 

holt utakra.

 

Csak távoli lelkek

 

tudják az övék.

 

Köszönet, hogy velünk

 

voltak. Minden egyes

 

pillanatért, amivel

 

kiszínezhették elmúlt

 

életünk.

 

Ég a gyertya. Lángja körül

 

táncolnak emlékek.

 

 Egy véget nem érő érzés...

 

szeretet.

 

 

Égő gyertyák

Elmentek ők hangtalanul,
de nem nyomtalanul
Itt hagytak egy űrt a szívünkben
s most rájuk gondolunk
S még csonkig égnek a gyertyák,
feléled a régi múlt
Képek suhannak az arcunk előtt,
mint őszi levél mi földre hull
Örök körforgás az életünk
s majd odaát újra találkozunk
Össze mosódik a könny és a fájdalom
csak szép emlékekre gondolunk
A múlt táblájára írjuk sóhajunk
s az őszi szél lemossa róla bánatunk

 

 

Emlékezés

/halottak napjára/

Még van könnyem Anyám, Apám

Ami sokáig fájt végleg temettem

Jelen vas keze őrzi a szépeket

Az életemre már így vigyáz

Szívemben égnek évtizedes gyertyák

Világ nem érintheti kezével

Fáradt lelkem is elcsendesedett

Egyszer mindenki majd hazatalál

Nincs kereszt mire felírhatnám

Hiányotok mi sosem múlik el

Csak az évek fátyla takarja be

Mit nem vihet el a mulandóság

2017.10.24.

 

 

Gyertya  /halottak napjára/

 

Csak annyik vagyunk mint

egy gyertya. Ha elfogyunk és

csonkig égünk, erőnk elhagy.

Lángunkat más viszi tovább

de a fény mindig égni fog.

 

Van aki szépen ég van aki

táncol a széllel vagy csak

haloványan pislákol szerényen.

A lélek erős, így érezzük, hogy

mit is bírunk el

 

2015.11.

 

 

Megemlékezés  /halottak napjára/

 

Mint szentjánosbogarak tavasszal

Temetőben ezeregy gyertya lángja ég

S ha egy is elalszik gyullad másik

De csak még tart a megemlékezés

 

Visszavonul szív magányába a bánat

A véget ért időnek kispadjára

Kinek ennyi kinek annyi volt útja

Emlékeknek már nincs háborúja

 

Mert egyszer mi is elmegyünk

Vizsga eredménye lesz gyermekünk

Tudatosan vállaltuk mostani életünk

Még akkor is ha ettől a szánk keserű

 

Gyerek választ szülőt ebben a létben

De a leckét megoldani közösen kell

Csak az ego nő bennünk az egekbe

Szívdobbanást már nem hallja senki sem.

 

2015.10.

 

 

 

Mindig búcsúzunk

 

Keresztek az utam mentén

régi gyertya most újra ég

számolgatom két kezemen

mindenkire emlékezem

 

Fogynak barátok, rokonok

és fogynak már a mosolyok

velük volt teljes az élet

elmúlástól sosem féltem

 

Fájdalom sokszor beköszön

hisz bennem itt maradt az ősz

tarkán, színesen gyönyörűn

s hervadtan mikor elköszön

 

Mind több a búcsú perce

órák, napok, hetek, évek

szótlanul, csendben elmentek

ami maradt, szíven könnycsepp

 

Néma keresztek és fejfák

őrzi titkukat a család

egy percre most te is megállsz

mert emlékezni jó,de fáj.

 

2019.10.27

 

 

Anyám emlékére

 

Mikor megszülettem, átölelt az élet,

majd anyám karjai felém nyúltak

Magányos harc volt mindkettőnknek

az a végtelennek tűnő pár pillanat

 

Mindegyikünk mást akart, de így lett

el kellett fogadnunk egymás valóságát

Rá voltam szorulva mint apró gyermek,

de ő tudta, szüksége lesz majd rám

 

Ötven év után megfordult a világ

remegő két kezét nyújtotta felém

Felnevelt becsülettel, vigyázott rám

s én elengedtem, fájjon a fény felé.

 

2021.07.23.Pogány

 

 

Kit kényszer szült

 

Törvényt hoztak felettem

jönni kellett ide le.

Pedig olyan jó volt odafent

táncolni szivárványszíneken.

Élvezni a lét szabadságát

nem volt lecke sem tanulás.

Szaporodni kellett a magyarnak,

úgy hívták Ratkó korszak.

Kegyetlen volt, kit kényszer szült

kinek arcán mosoly nem ült,

s kezében úgy tartani gyermekét,

hogy nem szívből jött az ölelés.

Megtört szülő és gyermek

rájuk nyomódott a kényszer.

Mikor az ember magára marad,

megérti, neki mi is maradt.

Életéből kitépett pár lapot

s hitte, mindenen túl jutott.

De a lélek nem tud feledni

ember tud csak sorsot vállalni.

S egy közös alku eredménye lett:

az élet a lelket átölelte.

 

2021.10.26.

 

Itt és odaát

 

Magányos csend

a temetők felett

Minden könny most

az égbe menetel

 

Földi élet gyújt most

ezer egy gyertyát

Megünnepelve

lelkek karácsonyát

 

Mert nekünk idelent

nélkülük most fáj

Odafent a fényük

mégis ránk vigyáz

 

Ünnep itt és ott,

feledni nem lehet

Égjenek a gyertyák

a sírok felett.

 

2021.10.26.

 

 

Úgy fáj a lelkem

 

Anya! Apa! Úgy fáj a lelkem!

Simogassátok égi kezeitekkel.

Nyújtsatok most égi vigaszt

Mert magamra maradtam.

Csak a jövő vigasztal.

Gyerek s a két unoka.

Súgjatok az égi padokból,

Hogy beteljesíthessem sorsom.

Üzenjetek az őszi levelekkel

A lobbanó gyertya fényével:

A hosszú útról egyszer haza tértek.

Anya! Apa! Mert úgy fáj a lelkem!

 

2021.10.26.

 

Itt hagytál
 
Keresztek értünk könnyeznek
Ők tudják, az út végtelen
Őrizzetek most angyalok
Szívemben élő csillagok
 
Mindig fájó a búcsúzás
Földi lét, örök elmúlás
Levél táncol most sírodon
Egy imát érted suttogok
 
Hideg szél simítja arcom
Égnek nyújtom fáradt karom
Csend bújik a kabátomba
Nem múlnak a könnyek soha
 
Majd ellobban a gyertya láng
Hisz nekem is elmúlt a nyár
S egy falevél hullt kezemre

A múlt imát mond lelkembe.

 

2021.11.07.

 

 

Oldal: Halottak napja
Kultúra, líra, vers a 21. században - © 2008 - 2024 - toth-agnes.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat