Szerelem

 

 

 

Úgy bújnék hozzád

 

mint csillagok az éjhez

 

Füledbe suttognám azt

 

a szót mi a világon a legszebb

 

 

 

Szerelem

 

 

 

Mégis oly kevés kimondva

 

de ha kezeid átkarolnak

 

Megnyitja titkát ez a szó

 

és csillagokig emel

 

 

 

szerelem

 

 

 

Majd megszűnik a fájdalom

 

búcsút int a szomorúság

 

Csendesednek belső háborúk

 

s most már én is tudom

 

 

 

Igen! Igen!

 

Itt vagy szerelem

 

 

 

Ráncos kezünkön pihensz

 

altatod a nyugalom s csend

 

S a csillagok felébrednek

 

Tudod: jó itt vele s velem

 

 

 

szerelem

 

 

 

Nyiss kaput az éj vásznán

 

mutasd meg honnan jöttél

 

Hol a hazád, hol születtél

 

szívünkbe, hogy költöztél

 

 

 

SZERELEM

 

 

 

2025.02.11.

 

 

 

 

 

Pillanat gondolatok 1.

 

 

 

oda raktak ahol vagy

 

vedd észre a fonalat,

 

mi lábad alatt fonódik

 

de nincs benned gondolat

 

mert kezed csak hadonászik

 

így nem lesz szép a gombolyag

 

 

 

pillanat gondolatok 2.

 

 

 

csipkés szavak, bújtatott fonalak

 

mindig szétmálnak a térben

 

valótlan

 

nincs helye sehol

 

emberi álnokság

 

megmásítani az igazat,

 

mert az mindennél erősebb

 

 

 

pillanat gondolat 3.

 

 

 

nem labirintus az élet

 

egy egyenes út

 

s ahol nem nő fa

 

és nincs élet

 

ott miért akarsz paradicsomi

 

boldogságot keresni?

 

2025.02.25

 

 

 

 

Hárman vagyunk

 

 

 

Hárman vagyunk.

 

Én te és a szerelem.

 

Ez egy nagy csokor virág!

 

Jó így hármasban.

 

Ősz hajunk nyár szirmaival

 

van tele s ha meg is fakult,

 

de itt van veled s velem.

 

Lágyabban szól már a dal.

 

Halkan suttogunk.

 

Jó ez így!

 

Ráncok összefonódnak

 

kezünkön.

 

Visznek oda, hol nem jártunk,

 

csak tudtuk, egyszer oda is

 

megérkezünk.

 

Ez egy más világ.

 

Kapu előtt a nyugalom vár.

 

Kis padon ül.

 

Mosolyog ránk.

 

Veled lépek a hetedik iksz

 

útjára.

 

A parton a naplementében

 

egy hajó áll.

 

Lágyan fúj a szél. Felszállunk.

 

Nézzük milyen csipkét sző a

 

 hullámokra a pillanat.

 

Még mindig szép!

 

Nekünk már ez is elég.

 

 

 

2025.02.23.

 

 

 

 

 

Közöny

 

 

 

Mit írjak és hova?

 

Kemény az utca.

 

Sok fej nem tiszta.

 

Álmok keresik gazdájukat

 

s szavak a tiszta lapokat.

 

Ahogy a tollba bettét kell,

 

úgy kell embernek a lélek.

 

S a szív, mindenképp

 

 

 

Huszonnégy órás a harc.

 

Könnyek koppanak.

 

Az utca még hallgat.

 

Elnyeli őket a közöny.

 

Öltönybe öltözött.

 

Látod? Ő jól érzi magát,

 

amíg te iszod a söröd.

 

Ennyi a te örömöd?

 

 

 

Tudom! Azt mondanád,

 

- nem a te dolgod-

 

Mondják ezt még oly sokan.

 

De lesztek még vádlottak,

 

kiket pellengérre állít a nép.

 

Híd alatt lesz kemény a lét

 

A harcosok nem rád mosolyognak.

 

Mert sört ittál, mikor harcra hívtak.

 

 

 

2025.03.13.

 

 

 

 

 

Ikrek

 

 

 

Két apró lélek árkezett

 

a vágyak otthonából

 

Mindenből most kettő lett

 

szeretetből és mosolyból

 

 

 

Dupla nevetés, dupla öröm

 

még élvezik a dajkálást

 

Külsöre oly egyformák

 

olyanok mint két tojás

 

 

 

Dupla a ruha, dupla az ágy

 

dupla lett a babakocsi

 

Szülök  menetrendje

 

a régihez nem hasonlít

 

 

 

Duplán jól jön már a csend

 

s ha az ikrek nézik egymást

 

Nem tükörbe néznek

 

a másik kezét fogják.

 

 

 

2025.03.28.

 

 

 

 

 

Ikrek 2.

 

 

 

Két kisfiú bekopogott

 

szívem ajtaján

 

Mama! Megjöttünk!

 

Ugye vártál ránk?

 

 

 

S én csak nézem

 

őket a képeken

 

S egy angyali mosoly

 

tőlük az üzenet.

 

 

 

2025.03.11

 

 

 

 

 

Nincs helyem...

Nincs helyem e földi sirok között.
Kivetne a föld, mint egy bolondot,
mint félredobott szerelmet, mint egy
jó vagy épp rossz szülőt... aki kereste
mindig önmagát, aki változni akart, de
végül mégis úgy érzi, nem sikerült.
Voltam bolond hülyék közt és voltam
igaz, hazugságok ölében.
De bölcsőm nem volt, anyám
apám sorsukat járták, míg én
elvesztem a semmi magányában.
Lelkem örökké fájt a búcsúzásoktól,
a félreértett, kimondott szavaktól, a
felelősség tudattól, mi túl sok volt.
Mert én örököltem minden múltat és
mindent mi nem volt enyém.
S mi maradt?  A teremtett család,
mi belőlem fakadt, de a könnyek a
szívemben örökre itt maradtak.
Mégis maradt mosoly a hajnalnak és
búcsú a lemenő napnak.
Hisz minden reggel egy újrakezdés
a lehetőségek palettáján.
Talán, itt sem vagyok!, Csak álmodom,
és angyalok mesélik el az életem,
a földi sirok között énekelve :
Hogy nem ide való vagyok!

2025.04.06.

 

 

 

A háború párti

Te galád ember, ki a háborút szítod,
mert telhetetlen éhség hajt a pénz felé.
Te, akit anya szült s rád vigyázott,
neki már Isten könnye sem elég,
hogy megmentse romlott lelked.
De a sajátját oly nagyon szeretné.
Mert az éjszaka fájdalma az övé s
 ima mi benned süket fülekre talál,
hisz neked mindennél többet ér a pénz.
Hatalmad, mint terített nagy asztal
melynek szélét, feketére festették a halottak.
Hiszem, ennek is egyszer vége lesz!
A gyász elkopik , együtt a lelkeddel.
Virágot rakunk a nagy asztalunkra
és mindenkit megajándékoz a békés holnap.
Vissza térnek színek, madárdal.
A félelem a világ végére szökik.
Csak egy pont marad.
Jelzi a háború végét.
Mert mindennek van vége.
S ha van vége, azt a pont jelzi.
legyen minden pont emlékeztető :
A NAGY IS EGYSZER ELKOPIK!

2025.04.07.

 

 

 

Még érezlek
>
> Még érzem lelked
> ahogy simogat
> De fáj, hogy a szív
> mégis szakad
>
> Tán égi büntetésünk
> hogy válni kell
> Értetlenül állunk
> választ keresve
>
> Mint kagylóba a gyöngy
> megőrizlek
> Megmaradsz már így
> nekem örökre
>
> 2018.03.13.
>
>
> Léptem kövekre
>
> Léptem kövekre és törtek
> Út hosszú már mögöttem
> Virág nyílt a repedésekben
> Ég öntözi könnyeivel
>
> Cipőm mind nehezebb
> Valami szép kellene
> Olyan mi itt lenne előttem
> S rám nem a tegnap nevetne
>
> 2018.03.13.

 

 

 

 

 

Mindig veled

Akkor is ha elfelejtesz valamit.
Akkor is ha én felejtek.
De egy valami mindig örök.
A szív szava!
Hiába is háborúzunk néha,
csak hogy ne valami a megszokott
legyen! Valami ami kicsit megfájdítja
a szívet, hogy emlékezzünk.
Azért vagyok és vagy, mert azok
vagyunk akik vagyunk.
Így szerettük meg egymást.
Bár sok év elmúlt a közös útból
és akadnak problémák.
Összekovácsolt minket.
Tudom, ha nem lennél,
nagyon hiányoznál.
Ismerem szokásaid s megtanultam
kezelni őket, úgy ahogy te is.
S ha mégsem így van, rövid
időn belül vissza bújunk egymás
szívébe, szavak nélkül.
Eloltjuk a harag lámpását.
Csend a nyugalom fonalát
fonja körénk.

2025.04.19.

 

 

 

Anyu

Oly messze vagy már, de
szívemhez mind közelebb.
A tegnap, nem fájhat többet.
A múlt, kinyitja szelencéjét
s elengedi a fénybe.
De jó lenne újra veled Anyu!
Mesélnék neked, még
akkor is ha te odafentről
mindent látsz.
Egyik éjjel meglátogattál
és apuval jöttél.
Amit eddig hittem, az
szétfoszlott az éjben.
Szeretni két gyereket
szívdobbanásuk szerint...
Egyszerű nem lehet sosem.
Megérteni, hogy más utakat
választanak ami nem miénk.
S nem mindig az erős győz,
hanem aki kitartó.
Elfogadtam, hogy így kellett lennie.
Mert a múlt a legnagyobb
ajándékát osztotta meg velem.
Azt a szeretetet amit az élet
csak nekem szánt, de más
elvette.
Már magam vagyok és az
esthajnal csillag még nem
ragyogott ily fényesen.
Ott vagy anyu! Hallom hangod.
Velem maradsz már örökre.

2025.04.27.

 

 

Oldal: Új versek 3.
Kultúra, líra, vers a 21. században - © 2008 - 2025 - toth-agnes.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat