Szerelem

 

 

 

Úgy bújnék hozzád 

mint csillagok az éjhez 

Füledbe suttognám azt 

a szót mi a világon a legszebb 

 

Szerelem 

 

Mégis oly kevés kimondva 

de ha kezeid átkarolnak 

Megnyitja titkát ez a szó 

és csillagokig emel 

 

szerelem 

 

Majd megszűnik a fájdalom 

búcsút int a szomorúság 

Csendesednek belső háborúk 

s most már én is tudom 

 

Igen! Igen!

 

Itt vagy szerelem 

 

Ráncos kezünkön pihensz 

altatod a nyugalom s csend 

S a csillagok felébrednek 

Tudod: jó itt vele s velem 

 

szerelem 

 

Nyiss kaput az éj vásznán 

mutasd meg honnan jöttél 

Hol a hazád, hol születtél 

szívünkbe, hogy költöztél 

 

SZERELEM

 

2025.02.11.

 

 

 

 

 

Pillanat gondolatok 1.

 

 

 

oda raktak ahol vagy 

vedd észre a fonalat, 

mi lábad alatt fonódik 

de nincs benned gondolat 

mert kezed csak hadonászik 

így nem lesz szép a gombolyag 

 

pillanat gondolatok 2. 

 

csipkés szavak, bújtatott fonalak 

mindig szétmálnak a térben 

valótlan 

nincs helye sehol 

emberi álnokság 

megmásítani az igazat, 

mert az mindennél erősebb 

 

pillanat gondolat 3. 

 

 

nem labirintus az élet 

egy egyenes út 

s ahol nem nő fa 

és nincs élet 

ott miért akarsz paradicsomi 

boldogságot keresni?

 

2025.02.25

 

 

 

 

Hárman vagyunk

 

 

 

Hárman vagyunk.

 

Én te és a szerelem.

 

Ez egy nagy csokor virág!

 

Jó így hármasban.

 

Ősz hajunk nyár szirmaival

 

van tele s ha meg is fakult,

 

de itt van veled s velem.

 

Lágyabban szól már a dal.

 

Halkan suttogunk.

 

Jó ez így!

 

Ráncok összefonódnak

 

kezünkön.

 

Visznek oda, hol nem jártunk,

 

csak tudtuk, egyszer oda is

 

megérkezünk.

 

Ez egy más világ.

 

Kapu előtt a nyugalom vár.

 

Kis padon ül.

 

Mosolyog ránk.

 

Veled lépek a hetedik iksz

 

útjára.

 

A parton a naplementében

 

egy hajó áll.

 

Lágyan fúj a szél. Felszállunk.

 

Nézzük milyen csipkét sző a

 

 hullámokra a pillanat.

 

Még mindig szép!

 

Nekünk már ez is elég.

 

 

 

2025.02.23.

 

 

 

 

 

Közöny

 

 

 

Mit írjak és hova?

 

Kemény az utca.

 

Sok fej nem tiszta.

 

Álmok keresik gazdájukat

 

s szavak a tiszta lapokat.

 

Ahogy a tollba bettét kell,

 

úgy kell embernek a lélek.

 

S a szív, mindenképp

 

 

 

Huszonnégy órás a harc.

 

Könnyek koppanak.

 

Az utca még hallgat.

 

Elnyeli őket a közöny.

 

Öltönybe öltözött.

 

Látod? Ő jól érzi magát,

 

amíg te iszod a söröd.

 

Ennyi a te örömöd?

 

 

 

Tudom! Azt mondanád,

 

- nem a te dolgod-

 

Mondják ezt még oly sokan.

 

De lesztek még vádlottak,

 

kiket pellengérre állít a nép.

 

Híd alatt lesz kemény a lét

 

A harcosok nem rád mosolyognak.

 

Mert sört ittál, mikor harcra hívtak.

 

 

 

2025.03.13.

 

 

 

 

 

Ikrek

 

 

 

Két apró lélek árkezett

 

a vágyak otthonából

 

Mindenből most kettő lett

 

szeretetből és mosolyból

 

 

 

Dupla nevetés, dupla öröm

 

még élvezik a dajkálást

 

Külsöre oly egyformák

 

olyanok mint két tojás

 

 

 

Dupla a ruha, dupla az ágy

 

dupla lett a babakocsi

 

Szülök  menetrendje

 

a régihez nem hasonlít

 

 

 

Duplán jól jön már a csend

 

s ha az ikrek nézik egymást

 

Nem tükörbe néznek

 

a másik kezét fogják.

 

 

 

2025.03.28.

 

 

 

 

 

Ikrek 2.

 

 

 

Két kisfiú bekopogott

 

szívem ajtaján

 

Mama! Megjöttünk!

 

Ugye vártál ránk?

 

 

 

S én csak nézem

 

őket a képeken

 

S egy angyali mosoly

 

tőlük az üzenet.

 

 

 

2025.03.11

 

 

 

 

 

Nincs helyem...

Nincs helyem e földi sirok között.
Kivetne a föld, mint egy bolondot,
mint félredobott szerelmet, mint egy
jó vagy épp rossz szülőt... aki kereste
mindig önmagát, aki változni akart, de
végül mégis úgy érzi, nem sikerült.
Voltam bolond hülyék közt és voltam
igaz, hazugságok ölében.
De bölcsőm nem volt, anyám
apám sorsukat járták, míg én
elvesztem a semmi magányában.
Lelkem örökké fájt a búcsúzásoktól,
a félreértett, kimondott szavaktól, a
felelősség tudattól, mi túl sok volt.
Mert én örököltem minden múltat és
mindent mi nem volt enyém.
S mi maradt?  A teremtett család,
mi belőlem fakadt, de a könnyek a
szívemben örökre itt maradtak.
Mégis maradt mosoly a hajnalnak és
búcsú a lemenő napnak.
Hisz minden reggel egy újrakezdés
a lehetőségek palettáján.
Talán, itt sem vagyok!, Csak álmodom,
és angyalok mesélik el az életem,
a földi sirok között énekelve :
Hogy nem ide való vagyok!

2025.04.06.

 

 

 

A háború párti

Te galád ember, ki a háborút szítod,
mert telhetetlen éhség hajt a pénz felé.
Te, akit anya szült s rád vigyázott,
neki már Isten könnye sem elég,
hogy megmentse romlott lelked.
De a sajátját oly nagyon szeretné.
Mert az éjszaka fájdalma az övé s
 ima mi benned süket fülekre talál,
hisz neked mindennél többet ér a pénz.
Hatalmad, mint terített nagy asztal
melynek szélét, feketére festették a halottak.
Hiszem, ennek is egyszer vége lesz!
A gyász elkopik , együtt a lelkeddel.
Virágot rakunk a nagy asztalunkra
és mindenkit megajándékoz a békés holnap.
Vissza térnek színek, madárdal.
A félelem a világ végére szökik.
Csak egy pont marad.
Jelzi a háború végét.
Mert mindennek van vége.
S ha van vége, azt a pont jelzi.
legyen minden pont emlékeztető :
A NAGY IS EGYSZER ELKOPIK!

2025.04.07.

 

 

 

Még érezlek
>
> Még érzem lelked
> ahogy simogat
> De fáj, hogy a szív
> mégis szakad
>
> Tán égi büntetésünk
> hogy válni kell
> Értetlenül állunk
> választ keresve
>
> Mint kagylóba a gyöngy
> megőrizlek
> Megmaradsz már így
> nekem örökre
>
> 2018.03.13.
>
>
> Léptem kövekre
>
> Léptem kövekre és törtek
> Út hosszú már mögöttem
> Virág nyílt a repedésekben
> Ég öntözi könnyeivel
>
> Cipőm mind nehezebb
> Valami szép kellene
> Olyan mi itt lenne előttem
> S rám nem a tegnap nevetne
>
> 2018.03.13.

 

 

 

 

 

Mindig veled

Akkor is ha elfelejtesz valamit.
Akkor is ha én felejtek.
De egy valami mindig örök.
A szív szava!
Hiába is háborúzunk néha,
csak hogy ne valami a megszokott
legyen! Valami ami kicsit megfájdítja
a szívet, hogy emlékezzünk.
Azért vagyok és vagy, mert azok
vagyunk akik vagyunk.
Így szerettük meg egymást.
Bár sok év elmúlt a közös útból
és akadnak problémák.
Összekovácsolt minket.
Tudom, ha nem lennél,
nagyon hiányoznál.
Ismerem szokásaid s megtanultam
kezelni őket, úgy ahogy te is.
S ha mégsem így van, rövid
időn belül vissza bújunk egymás
szívébe, szavak nélkül.
Eloltjuk a harag lámpását.
Csend a nyugalom fonalát
fonja körénk.

2025.04.19.

 

 

 

Anyu

Oly messze vagy már, de
szívemhez mind közelebb.
A tegnap, nem fájhat többet.
A múlt, kinyitja szelencéjét
s elengedi a fénybe.
De jó lenne újra veled Anyu!
Mesélnék neked, még
akkor is ha te odafentről
mindent látsz.
Egyik éjjel meglátogattál
és apuval jöttél.
Amit eddig hittem, az
szétfoszlott az éjben.
Szeretni két gyereket
szívdobbanásuk szerint...
Egyszerű nem lehet sosem.
Megérteni, hogy más utakat
választanak ami nem miénk.
S nem mindig az erős győz,
hanem aki kitartó.
Elfogadtam, hogy így kellett lennie.
Mert a múlt a legnagyobb
ajándékát osztotta meg velem.
Azt a szeretetet amit az élet
csak nekem szánt, de más
elvette.
Már magam vagyok és az
esthajnal csillag még nem
ragyogott ily fényesen.
Ott vagy anyu! Hallom hangod.
Velem maradsz már örökre.

2025.04.27.

 

Messze tűntek

Messze tűntek szavak
Magába zár most világom
Nincs mit mondanom
Szürke minden gondolat

Mi értelme van annak
Ha a mát, tegnapnak látom
S ugyan olyan az alkony
Kevés az új a tavaszban

A nyár mind jobban éget
A szellő viharrá vált
Az eső sem áztat már
S ha van ősz, mindent visz

Nincsenek szép szerelmek
Gyorsvonaton siet tova
Az érzés magunkban marad
Mi értelme hát a szívnek?

mennek ismerős arcok
Halk köszönés, szem száraz
Eltűnnek a homályba
Vaj' mit őriznek a holnapok?

 

2025.04.19.

 

 

Lépj előre

Sokan elmentek kik
építették a szép szavak
tornyát.
Kik alázattal voltak
az élet iránt.

Lábnyomok, melyekre
érdemes figyelni, mellé lépni.
A régit az újjal még szebbé
jobbá formálni.
Tovább szőni az élet fonalát.

Bár kevés az erő s akarat
befoltozni mi kiszakadt.
Mégis tenni kell, előre menni.
Szőni álmokat új utakat.
Vállald fel önmagad.

2025.05.06.

 

A mi világunk

Már nincs kifelé érzés
csak befelé figyelés.
Miénk már a múlt a
mával és holnappal..
Hallod?  Zörget a világ
bezárt ablakunkon!
Már kint marad!
Néha még össze söpröm
ajtónk előtt a szavakat.
Nem kell több! Elég
az ami megmaradt.
Mert van még festék és
van még üres lap.
Őrzik rég a színeket
meg nem rajzolt formákat.
Már minden a tiéd!
Már minden az enyém!
Adok-kapok! Mert az éjt is
csak veled karolom.
Párnám melegét veled
osztom, na meg a takarót.
Négy fal közt marad a
csók, ölelés meg az álom.
S te kint maradsz világ,
mert bezár az ajtónk.

2025.05.11.

Csak egy vagyok...

Csak egy vagyok
a sok közül.
Még suttogok a
betűk között.
S ha kilépek majd
az éj ablakán,
csillagok nyitnak
nekem kaput.
Újra írhatom
életem lapjait
s felemelnek
majd a betűk.
Nap ablakára vésem
mindenkinek,
hogy lássa a föld
lássa az ég:
voltam múlt, jelen
és jövő leszek.

2025.05.11.

 

Alkonyat

Szeretlek téged Nap vége
mikor fél erővel égetsz
Tetők fölött elszaladva
árnyat adsz a fáradt napnak

Alkonyattal jön a béke
látszanak majd égi fények
Behódol a sötét éjnek
táncolhatnak csillagképek

Az én alkonyom is itt kószál
keresi az égi határt
Csillagszemű éji magányt
melyet harmat cseppjébe zár.

2025.05.11. 

 

Homály

Sok embert látok,
mindegyik egy szín.
De mindegyik homályos
mint az őszi táj melyet
sűrű köd borít.
Bennük, biztos süt a Nap,
kifelé a lélek hallgatag.
Nem mernek ragyogni.
Féltik ami megmaradt.

Hát hol élünk, hogy
hogy egytől féljen sok ezer?
Miért van magány
sokuknak szívében?
Te életed, te Napod! Fess!
Ahogy szív dobban odabent.
Saját földeden gazda vagy.
Mit termeltél, ingyen ne add!
Csak az éhezőnek, szegénynek.
Pénzét meg egye a gazdag.

2025.06.03.

 

 

Világ peremén

A világ peremén élek
nem tartozom oda
megpecsételte létem
egy másféle gondolat

Világi hamis angyalok
hitegetnek rendesen
ebbe a szép világba
kaput nyitogatnak nekem

Kinézek lelkem ablakán
tüzijáték lett divat
emberek millióinak
ezért nincs otthona

Cipőmet most befűzném
ha nem lennék öreg
lelkemben az elhatározás
hogy indulnom kellene

Tán gondolat csak életem
még most sem tudom
tettem dolgokat a létért
de itt mindenki mást okol

Mint tibeti zászlók a szélben
úgy írtam meg verseim
elkoptatja őket az idő
s így kopnak emlékeim

Világ peremén ülök
ingyen cirkuszt nézek
nem kell érte fizetnem
de nem jövök többé ide

Búcsúzik a horizont
könnyes harangok szólnak
haldoklik az emberség
pedig volt otthona

Műholdak potyognak a semmibe
a vonzás törvénye hamis
az energia kiszakítja magát
s csillagokba költözik

Isten most hozzám szól
- Szép új világ...
Könnyes szemmel nézem
mert ott volt szép hazám.

2025.06.12.

 

Katona monológja

Katona, hazámért lettem
álruhában mégis lefizettek
eskümet mégsem szegem
a látszat szól ellenem

Csendesen őröl a bánat
ígéretem, kinek is adtam
az emberségről mást tanultam
tisztelem anyámat, apámat

Réseket keresek folyton
bántani én nem akarok
de ha eskümet felmondom
bánthatják majd családom

Anyám szavát hallom
-szíved legyen hangod
soha ne légy megalkuvó
más volt aki becsapott.

2025.06.13

 

Karácsonyi gondolat

Békére hangol most a dátum
Közelben lépdel a karácsony
Ritkulnak a vásárlások
Sokan számolják a forintot

Mit is ér a pénz a boltba
Mit és a szívnek egy szólam
A fényűzés is ritkán dobban
Lélek nyit most ablakokat

Beenged rejtett fényeket
Szívből jövő öleléseket
Asztalon igaz gyertya éghet
Lángjában szép ígérettel.

2025.06.13 

 

 

Zárt világom

Nem írhatok szépet s nagyot
Hisz négy fal let most világom
Külvilág zaját fályon hallgatom
Szobáim között sétálok

Nem bírhatom holnap súlyát
Nem tarthat kézben a világ
Hisz jómagam a fogyó léttel
Már sokáig nem is kérked

Csak biztatom magam. Jó lesz!
Még keveset írni nektek
Szót, vallomást, ezt-azt, mi kell
Lelketek ettől szebb legyen

Rég ismerem csendnek súlyát
Ott járok bottal és sántán
De amíg megtart a tartás
Álmaim sem lesznek árvák

Ablakom előtt magas hársfák
Illatuk elvisz fellegek hátán
Így járom igaz világok útját
S írom meg mindazt, mit szem nem lát.

2025.06.22.

A rács két oldalán

Mely oldalán vagy a rácsnak?
Börtönnek most mit mondanak?
Ki szenved jobban a mától?
Ki az kit korlátoznak?

Börtönben most a szabadság
És a jólét odabent jár
Idekint kitörik a bokád
Ha nem az ő útjukon jársz

Megállt a szerencsekerék
Kikötötték egy jobb fához
Nincs erő, mi megpörgetné
Hogy soha meg ne álljon

A börtön ruha most védelem?
Vagy jelzi most is a rossz utat?
Az ember idekint csak szédeleg
Miközben jóllakik bent a rab.

2025.06.13.

 

 

 

Oldal: Új versek 3.
Kultúra, líra, vers a 21. században - © 2008 - 2025 - toth-agnes.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat