Jézus Krisztussá vált és áldozatot hozott az emberiségért. Tette ezt a Felső Énje, az Önvalója segítségével a Teremtő Tudat Akarata szerint. Ezzel az emberiség tudati evolúcióját és karmikus pályáit egy új szintre emelte. Szellemtudományi megközelítések következnek.
Rögtön az elején szeretném leszögezni, hogy Krisztus útját nem tartom úgy követendőnek, hogy akkor most mindent dobjunk félre és egyből mindent rendeljünk alá annak, amit ő tanított. Ennek alapvetően két oka van. Az egyik, hogy neki is évtizedek kellettek, mire felkészült a feladatára és keresztre feszítése révén meghozta a szükséges áldozatot. Az utánzás útján pedig roppant könnyű eltévedni anélkül, hogy az ember ezt észrevenné. Másfelől, azaz út, amit ő bejárt, ma kevéssé ismert. Tudom, hogy sokan ennek az ellenkezőjét állítják, de egyelőre még nem tolongnak a megvilágosodottak és a sötétség erői dominálnak a világunkban.
Ugyanakkor éppen ezért fontos egy ilyen kaotikus helyzetben megérteni a húsvét titkait, hiszen éppen ez adhat reményt, hitet és kiutat ebből a sötét korszakból. Fontos, hogy ne meneküljünk, hanem tudatosan vállalkozzunk életünk megváltásának a feladatára. Ahogyan Jézus is tette.
Persze azoknak nincs mit mondanom, akik bűneik eltörlését és a megváltás minden egyes gyötrelmes áldozatát Krisztustól várják maguk helyett. Szerintem ők tévednek, mert Krisztus éppen azt mutatta meg, hogyan kell ezt helyesen csinálni: tudatossá válni, szellemi érzékszervekre és spirituális hatalomra szert tenni az individuumnak – nem az egónak.
Jézus bizonyos értelemben okkultista és ezoterikus ember volt, mert a titkokkal foglalkozott, szellemeknek és angyaloknak parancsolt és tanítványainak is átadta a tudása legjavát. Éppen ezért én nem tartom ördögtől valónak azt, amit ma valódi spiritualitásnak tartanak, s bizonyos fokig megkülönböztetnek a vallásoktól.
Krisztus azért érkezett, mert – ne szépítsük – az emberiség olyan karmikus és tudati kátyúba került és ragadt, amelyből önerőből képtelen lett volna kikecmeregni. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy a tudati evolúció eme legalsó fokán állók még arra is képesek voltak, hogy megöljék – legalábbis a saját terminológiájuk szerint likvidálják – ezt a megtestesült istent. Más kérdés, hogy nem az átlagemberek irányították a folyamatokat, őket csupán fel- és kihasználták – ez volt a nép hangja, pontosabban a tömeg akarata. Régi trükk, ugye? De még mindig beválik.
Ha Krisztus akkoriban nem avatkozott volna bele az emberiség lelki fejlődésébe, akkor az idő és az anyagi világ olyan erősen szorította volna az isteni lelkeket továbbra is, hogy esélyük sem lett volna felébredni, isteni öntudatukat visszanyerni. Ezért kellett valaki, aki nagyban, kozmikus léptékben megtisztítja a Földet és a lelkek útjából elhárítja azokat az akadályokat, melyek évezredek során halmozódtak fel (karma és annak következményei, például a tudati degeneráció).
Egy dekadens világ, az anyagi test fogságában sínylődő emberiség, karmikus zsákutca, durva és alacsony rezgésű tudatok és sorsok – nagyjából így festett 2000 évvel ezelőtt az emberiség helyzete. A mai sajnos hasonló.
Az emberré lett lélek minden lelki és tudati állomását és fejlődési szakaszát előkészítik és irányítják az angyalok más lényekkel egyetemben. A szellemi hierarchia csak annyira és csak ott avatkozik bele a történelem menetébe, ahol feltétlenül szükséges. Most vonatkoztassunk el a kísértethistóriáktól és a szellemi megszállásoktól, és gondolkozzunk egy kicsit nagyobban.
Ha nem jön el, ha nem száll alá a Krisztus Jézuson keresztül, aki csupán néhány napot töltött a Földön, akkor az emberiség spirituális felemelkedésének nincs esélye. Ez alatt az ember testi, lelki és szellemi egységének a megteremtését, továbbá a megvilágosodás hosszú távú célkitűzésének realizálását értem.
Krisztus révén olyan erők tértek vissza a Földre, amelyek híján nem formálódhatott volna ki az elmúlt 2000 esztendőben az emberi öntudat jelenlegi foka. A legtöbb ember ezt nem veszi figyelembe, mert mindent természetesnek vesz, ami vele történik, pedig régebben az emberek sokkal „egyszerűbb” életet éltek, mert nem élhettek mást az akkori rezgésszinten.
Krisztus erői nélkülözhetetlenek voltak az új korszakot a háttérből irányító titkos társaságok és misztériumiskolák működéséhez. (Ezzel kapcsolatban sok a visszásság és megszámlálhatatlan dezinformáció terjedt el, ami csak arra jó, hogy a keresők vitatkozzanak rajtuk.) Itt fel lehetne hozni, hogy az ellenerők is tért hódítottak, de ezt is irányítottnak tekinthetjük, még akkor is, ha morálisan ezt mi nem így látjuk a népirtások kapcsán.
Krisztus húsvéti tette egyetemes, nem áll ellentmondásban a többi vallással, mert ő magát az emberi tudatosságot alakította át, nem pedig vallásokat alapított a népszellemek és lelki fajok adottsága szerint. (Sokan abban lelik örömüket, hogy ilyenkor is Krisztus származását bizonygatják, ami ezen a ponton lényegét veszíti, hiszen itt kozmikus léptékekről és egyetemes szeretetről van szó.)
Sokan elfelejtik, hogy Krisztus útja a feltámadást megelőzően a poklon keresztül vezetett. Ezt mindenki sajátosan interpretálja, de többnyire igyekeznek kibújni alóla az emberek. Szerintem itt a saját magunk által teremtett pokol (hibák, bűnök, karma stb.) súlyaitól való megszabadulásra kellene asszociálnunk.
Krisztus óta egyre nagyobb támogatást élvezhet az ember, különösen a jelenlegi korszakváltáshoz közeledvén. Ezt elsősorban a vallásokból némiképp kiábránduló, azoktól eltávolodó és az ezotéria felé nyitó, „ébredező” emberek tudják leginkább a javukra fordítani. (Ezért „vizezték fel” az ezotériát az ellenerők talmi tudással, miközben a történelmi és a háttérerőket kiszolgáló vallások támadásokat indítottak a tőlük lényegesen tisztább vallási és szellemi irányzatok ellen.)
A korszakváltás jóvoltából beszélhetünk ma egyáltalán húsvéti beavatásról a világ előtt. Valaha ez csupán egy kis, zárt kör számára elérhető, alaptermészetét tekintve titkos ceremóniasorozat volt. A misztériumok nyilvánosságra hozatala és hozzáférhetővé tétele kétségtelenül paradigmaváltásnak számít.
Meggyőződésem, hogy a feltámadás és a megváltás misztériuma a valódi Én erőinek a visszaszerzését is magába foglalja. Ebből következik, hogy a nemzetek felértékelődnek és a nemzettudat újra megerősödhet a Földön. Egyébként ez egy neuralgikus pontja a jövőnknek, mert könnyen – alattomosan – elvakulttá teheti az embert.
Krisztus eredendően olyan atlantiszi-egyiptomi beavatást kapott az esszénusokon keresztül, amelyet hamarosan fel kell eleveníteni. Miért? Mert ha komolyan vesszük a korszakváltást és Jézus második eljövetelét, ami valószínűleg a Krisztus-tudat megnyilvánulását is implikálja, akkor nyilvánvalóan azoknak a misztériumoknak és lelkeknek is vissza kell térniük, akik az ősi módszereket hitelesen tudják tolmácsolni és akik a szellemi hierarchia kiválasztottjai. De ez egy folyamat.
A húsvét talán egyik legnagyobb áldása, hogy megmutatja azt az utat, amelyet járva az ember újra felébredhet a szellemi világokban és szemtől szembe láthatja Isten magasabb rendű birodalmait. Új érzékszervekkel gyermekként kezdheti el fürkészni a teremtés rejtett dimenzióit. Ez már az individuális fejlődés egy következő lépcsőfoka, amely minden emberre vár.
A valódi húsvét belső tudati átélését azonban hosszú út előzi meg. Sok erőből kell előtte betöltekezni, sokféle beavatásban kell részesülni, és sok felismerésre van szükség. De jó hír, hogy az ember egyre inkább kezébe veheti a sorsát és megteremtheti az új életét – részben Krisztus és kiválasztottjai által is. Ne feledjük, az ember isteni része eredendően halhatatlan és elpusztíthatatlan, mert így lett teremtve. Aki legyőzi a halált, a legnagyobb illúziót oszlatja szét, amelyet maga teremtett magának.
Az idei húsvétkor adjuk át magunkat a világunkba áradó angyali és krisztusi energiáknak, töltődjünk fel a trónok, a kerubok és a szeráfok erőivel, melyek, ha nem is fogják rögtön a mennybemenetelünket eredményezni, rendkívül sokat tisztíthatnak rajtunk és egy kis tabula rasa-val folytathatjuk az utunkat.
forrás: Boldog napot- Száraz György
