Kultúra, líra, vers a 21. században

Ha magához tér a lelked, kérdezd a szíved. Hova dugta el a mosolyát?

Április 11. - Magyar Költészet Napja

A XX. századi magyar irodalom két kiemelkedõ alkotójának együttes születésnapja közös ünneplésre kínál alkalmat: Márai Sándor 1900. április 11-én, Kassán; József Attila 1905. április 11-én, Budapesten látta meg a napvilágot.

Oly korban - 1964-ben - született ez az ünnep, amikor az ugyanezen a  napon született Márai Sándorról mélyen hallgattak. Pedig kézen fekvõ lenne az együttes ünneplés. Éppen ezért jó szívvel ajánljuk megfontolásra az illetékeseknek Tóth László gondolatait, amely az új forrás (A Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat  Irodalmi, mûvészeti és társadalomtudományi folyóiratának 2000. évi 4. számában jelent meg

 

Nap

Április 11. József Attila születésnapja. Ekkor tartjuk minden évben, nagy költõnk emlékére, a Költészet Napját. De április 11-e Márai Sándor születésnapja is. Nem tudom, ki hogy van vele, én Márai Sándort is nagy költõnek tartom. Tudatában vagyok, persze, hogy a futamaim adta keret nem cirkuszi manézs, ahol mindenféle ízléstelen bohóctréfát elõadhatok. Tehát nem arra gondoltam, hogy vegyük el József Attilától a Költészet Napját, s azt ne az õ, hanem Márai Sándor születésnapján tartsuk. Ezt egyikük sem érdemelné meg – mert József Attilától nem kell elvenni semmit, Márai meg azt, hogy más hátára állítva láttassuk õt. Különösen, hogy Márai prózaírónak is a legnagyobbak közül való. A prózának viszont – a szép- és értekezõ prózának – még nincs ünnepe e kicsiny hazában. Nem lehetne József Attiláé mellett Márai Sándor születésnapját például a Prózairodalom Napjaként nyilvántartanunk? Vagy, még inkább, József Attila és Márai Sándor születésnapját a Költészet és Prózairodalom Napjává nyilvánítani. Netán, egyszerûbben: a Magyar Irodalom Napjává. Mert a magyar irodalomnak sincs ünnepe mifelénk (különösen mostanában). Hogy erre ott van az Ünnepi Könyvhét? Az más, az általában a könyvé. Még ha akkor jut is valamennyi az ünneplésbõl nemzeti literatúránknak. Nem hiszem azonban, hogy ne férne rá eggyel – kettõvel, hárommal… sokkal – több ilyen alkalom is. Mint amilyen József Attila és Márai Sándor születésnapja is lehetne…

 /forrás-Magyar Hon-Lap/

 

ÉS KERESSÜK AZ IGAZSÁGOT

Lábunk elkophat hónaljig,
Sej haj, fütyülve baktatunk,
Igazságot keresünk, de
Nem találunk még seholse.

Nincsen batyunk, csak az agyunk,
Betyárkodó Ábel vagyunk,
Nem kérdik, hogy szívünk dög-é,
Gondolatunk az ördögé,
Lelkünket meg Isten fogja
Sziklaszántó ostorosba.

Hogyha tél van, hát didergünk
S nem is tudjuk, hogy didergünk,
Szemünk, fülünk lefagy együtt,
Lázas szóval melengetjük,
Nem hálunk soha árnyékban,
Zsebünkben is csak szándék van,
Magunk vagyunk: a kenyerünk,
Hogyha vesztünk, úgyis nyerünk,
Ínség, asszony nem bir velünk,
Északnak meg délnek megyünk,
Koldusokkal parolázunk,
Ott a tanyánk, ahol ázunk,
Összenőtt már a két kezünk
S nem könyörgünk, nem vétkezünk,
Nagy éhünk van s nem éhezünk,
Mindig korábban érkezünk,
Szájunkra a jövő hágott,
Kiáltunk emberebb világot,
Szeretetet, szabadságot,
Szél a lábunk, arcunk áldott,
Nézünk minden követ, ágot,
Ahol utat ki se vágott,
Sej haj, dallal, jó vigasszal,
Asztaltalan szómalaszttal
Keressük az igazságot.

1924. jan. 4.

 

Márai Sándor

 

Versciklus – Hetvenkettő

 

(Utóirat)
Mint a varázsló, ki hisz is, nem is,
Elhagyták ember is, meg Isten is.
Súgva, mormogva, ismételve, félve
Felsuttogja vad igéit az égre.
Így mondhassam el én is titkomat,
A szó elszáll, a hús meg elrohad.
De ami szónál, anyagnál erősebb,
Megérintett s lelkem, testem merő seb,
Mint a bélpoklos, kin a Jel világít,
Úgy jelölt meg örökre e világ itt.
Láttam a titkot, s nem hallgathatok,
A Bűn füstje elfödte a napot.
A túlsó partra láttam, a sötét fény
Igézetébe, hol a láng lobogva
Kel és elalszik, Sátán csipkebokra.
A világ messze van már, iszonyú
Ólomhangon vonít a háború.
A parázs bűn perzsel mindent ma itt:
Zsidót, keresztényt, európait.
A házak ajtaját vérrel jelölték.
Akiben hinni érdemes, megölték,
Amiért élni érdemes, gyalázat.
Ágyadban dög, bűzös barlang a házad,
Pecérek kezén a hivők s a hit is.
Megnyíltak kapuid, Apokalipszis,
A vérvád vijjog a világ felett.
Aki ma csókol, holnap eltemet,
Akit ma ölelek, holnap halott,
Reggel elad, ki este ringatott.
A világ végén ülök, Babilon
Partjain, már a halált hallgatom.
Az ég, a föld, a víz mind zengenek,
Gyászoljon jól, ki világot temet,
Sirasson jól, aki mindent sirat,
Amit ma toll ír, mind sírfelirat.

 





Weblap látogatottság számláló:

Mai: 64
Tegnapi: 48
Heti: 141
Havi: 631
Össz.: 53 268

Látogatottság növelés
Oldal: Magyar költészet napja
Kultúra, líra, vers a 21. században - © 2008 - 2017 - toth-agnes.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Laptop 1 Ft-ért? Regisztrálj most! - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »