Érzékek játéka 3.

 

Szerelmes évszakok

 

 

Szerelmes az ősz a télbe.

Tarka ruhájában táncot jár,

S mikor a tél, kezét megfogja,

Fagyos deret csókol reá.

 

 

Szerelmes az ősz a télbe.

Ruhája lassan elkopik.

Új ruhát ölt rá a tél,

S jéghintóján elviszi.

 

 

Szerelmes a tél a tavaszba.

Fagyos keze a melegtől felolvad.

Szerelmes jég szíve könnyes,

Ha a tavasz reá csókot lehel.

 

 

Szerelmes a tavasz a nyárba.

Ajtaját előtte szélesre tárja.

Szerelmükből éled a világ,

De együtt halnak az ősz udvarán.

 

 

 

Hazám

 

Hazám, ki mindig

megosztott voltál, de ezer

év alatt sem szakadtál ketté,

Felszabdalták tested, s a

hegek itt maradtak.

Míg tudásod halhatatlan,

földi léted mindig igában.

Nyilas nemzet vagyunk, s tán

csak a kentaur tudta elfogadni

lelkében ezt a kettőséget.

Néha mégis szárnyalni akart,

de a föld mindig visszahúzta.

Egy testben a föld és az ég,

Micsoda pokoli szenvedés!

Tán a tudatosság hozhatna vigaszt,

elfogadni Isten adta sorsunkat.

 

 

Nem vesztettem

 

Nekem ez az út adatott.

Már nem fáj, hisz

megtaláltam benne

minden szépet, jót.

Isteni ajándék a tudás,

szeretet, megértés.

Megnyílnak régóta

bezárt szívek, életek.

 

 

Az utolsó embert is

elengedtem, s velem

marad már örökre.

Így nyílt ki a világ,

s megmaradt bennem.

Nem vesztettem, nem

nyertem.

Életem közepére

kerülve, már múlnak

a könnyek.

Nincsenek szélsőségek,

Mint vihar után a

tenger is elcsitul.

Megőrzöm lelkemben

azt a pillanatot,

mely az egekig emelve

más világot mutatott meg.

 

Sír a szél

 

Sír a szél, suttogja

füledbe, gondolok rád.

Sír a szél, fáj a szó,

nem jut el hozzád.

 

Verejtéket könnyezik a Nap,

nincs ma mosolya.

Láthatatlan csillagok

szelídítik fájdalmam.

 

Bezárt világban kószálok,

kereslek Téged.

Elmosódtak a régi utak,

bármennyire is szeretlek.

 

Vigasz

 

Fásult arcok néznek

rám, valahonnan a

múltból,

sokszor úgy érzem, tán

velük kéne lennem,

oda tartozom.

Hazugság minden,

a mosoly, az álarc. Élni

se akarok.

Csöppnyi örömök is

fényév távolságban.

Az életem faggatom;

Mi szép volt eddig?

Tán a szerelem az

egyetlen vigaszom.

 

 

Lányomnak

 

/születésnapi köszöntő/

 

Már készülődött a nyár,

Hogy helyébe lépjen az ősz,

S a két évszak határán

Lelked a földre költözött.

 

E furcsa világba beköszöntél,

Birtokba vetted, ami tiéd.

A szülői szeretetet, reményt,

Hogy vigyázzunk rád, mint az égiek.

 

Angyal mosolyok szárnyaltak,

Arcodon mindegyik megpihent.

Két apró kezed nyújtottad,

Hogy a csoda Veled legyen.

 

Ősz felé járt, apró kis életed

Nagy álmokat szőtt a csendben,

S hagytuk szárnyalni álmod,

Ha felnősz, beteljesüljenek

 

 

Rád gondolok

 

Oly kegyetlennek érezzük

olykor az életet, ha a

szívünk vágya nem teljesül.

Tudni, hogy a másik is

ránk vár és szeret, mégsem

lehetünk együtt.

Belehal néha a lélek a

reménytelen álmokba,

önmagától is menekül.

Mint űzött vad, keres

menedéket, magányosan,

fáradtan és keserűn.

Isten a reményt adja

azoknak, kik lelki társak,

de életük mégis külön.

Rád gondolok, tudom

el kell fogadnunk. de mégis

együtt fáj a szívünk.

 

Láss

 

Zöld, barna és minden

szín, mit lát a szemed,

Nap betörő fényét az

erdő sötét lombjai közé.

Láss csodát itt e földön,

hol élsz, s remélsz.

Neked teremtette Isten.

Csak élned kell, boldognak

lenni és utad járni.

Szépet keress, mi szívedben

érték marad, melytől

lelked is kivirágzik.

Élj a világ ritmusában,

mely érted van. Így leszel

egész, ha átöleled magad

és végre bevallod;

A világ e csoda nélkül

mit sem ér.

 

Tavasz volt

 

Érzed-e a rég múlt

ifjúság tavaszi illatát?

Marad-e ereidben a

régi pezsgésből, mint a vágy?

Mikor ébred a világ,

marad-e benned láng?

Emlékszel? Mikor a nyár

jő a tavasz után.

Ifjúság apró képei,

gondnélküli évei, mi

emlékkoszorúba fonva

nyújtja eléd életed

legszebb napjait.

Érzed-e még, mikor öreg

kezed botra támaszkodva

elsétál a szerelem előtt.

Hajdanán Neked is szép

volt, még most is őrzöd.

 

Az én utam

 

Nem szólhat több szó és

dal hozzád. Nem tudom

szebben a szívedből szóló

muzsikát szavak által

odaadni Neked.

 

Adnám, ha mellettem

lennél. Egy simogatással,

egy kedves mosollyal és

mindennel, amit a lélek

és a szerelem másképp nem

tud kifejezni.

Így hát visszaszáll Istenhez

minden, ami Te vagy nekem.

Nincs tovább, értem én,

nem hadakozom már.

Majd egyszer még találkozunk,

minden, ami most elvész,

Tied lesz. Addig is vigyázok rád

és arra a tiszta szóra;

SZERELEM.

Őrizd meg tisztaságát, ahogy

egykor nekem adtad.

Hisz ennéldrágább kincs nincs az életemben.

 

 

Villanás

 

 

 

Volt egy perc, nem is

 

perc volt, villanás.

 

De elég volt ahhoz,

 

Te légy nekem a világ.

 

 

 

De a világban ott vagyok,

 

így száműzötten valahol.

 

Kószálok benne az utadon.

 

Találj meg kérlek! Úgy akarom.

 

 

 

S akkor többé nem veszek el,

 

a pályámon maradok.

 

Nem kell többé keresned,

 

Hisz a világodban vagyok.

 

Miért nem vagy?

 

Elszakadnak a remény szálai,

hova tűntek a régi álmok.

Csillagköveken lépdeltem feléd,

S most minden szó elhalkult.

 

Ha voltál, most miért nem vagy?

Ha éltél bennem, hol van a hang?

Arcod még eleven varázs bennem,

Az életemből kitörölhetetlen.

 

Mondd! Csak a bánat szól belőlem

és a könnyek száradtak fel végleg?

Vagy süket és néma az életem,

mibe most nem fér bele a szíved.

 

Válaszolj! Tudjam, merre jársz.

Halott szavaknak nincs hitele.

Válaszolj! Szíved mit is mond,

ha mégis hallod a nevem a csendben.

 

Visz a cipőm

 

Még mindig a saját cipőmben

járok. Ha eső esik, kicsit

beázik, ha fúj a szél, fázik.

Már nem viszem bálba, varázsba,

nem hagyom néma gyötrő magányban,

Oldal: Érzékek játéka 3.
Kultúra, líra, vers a 21. században - © 2008 - 2024 - toth-agnes.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat