Új tavasz

Jön majd újra tavasz

És jön új vigalom

Mikor zöldül a rét

Pattannak a rügyek

Illat száll a légbe

Színesek a fények

Lekerül a kabát

Friss levegőt érzel

Tárt karokkal várod

Az élet megérintsen

Újra szép a világ

 

 

 

Tavasz kapujában

Kopogtat a hajnali fény
suttognak ébredő rügyek
fáradtan elpihent a tél
nap táncol tavaszi széllel

Résnyire nyitva ablakom
a felhők is már könnyedek
tegnapról itt maradt álmok
újra és újra remélnek

Kabátban napozik a föld
harmatcsepp rajta minden gomb
télből itt maradt hideg könny
nem ébreszthet már holnapot

 

Várni a tavaszt 

Hűvös hajnali szél

kószál a házak közt.

Kabátom alá bújik,

nincs ki átöleljen.

Messze a melegség

kihűlt a nyári csók.

Csak leheletem olvaszt

fel régi emlékeket.

Hol vagy Te? Aki mindig

velem voltál?

Az éteren át is varázsolni

tudtál mosolyt az arcomra.

Jégkristályos lett a könny

a fagyos betonon összetört.

Szelíden hulló levelek alatt

visz az utam... valamerre.

Céltalan lett minden

mit szavaiddal hímeztél.

Bújj kabátom alá elmúlás

mond: Te megmaradsz nekem,

legalább addig míg az új

tavasz felmelegíti lelkem.

 

Jön új tavasz... 

Az élet zongorán játssza

az életet.

Elnyújtott mélabús

dallamok, mint

egy búcsú.

Apró dobpergések az

esőcseppek.

Szél az ajtó résen

kúszik be sírva

Lelkedre telepszik

nyár emlékeivel.

Ne sírj! Jön új tavasz,

mikor az eső az

új élet zenéjét

játssza újra szíveden.

 

 

Pille álom

Ott lapul az avar alatt a

tavasz. Még csak gondolat, de

ott van a holnaptól az ígéret:

lesz újra kikelet. Bús képeket

űző friss szellő, mely apró

rügyekbe bújva nyitja szét

a télbe zárt világot.

Nap is többet sétál az útján

s könnyű felhőkkel táncol.

De köd takarójában eltűnik

a pille könnyű álom. Rátelepszik

a tájra zord csend magányával.

Varjak ülnek a reccsenő ágon

egymás mellett hallgatag.

Még károgni sincs kedvük. A köd

vastagszik és némán fojtogat,

mint a tegnapi nap mely elmúlt

de bennünk mégis ott maradt.

 

 

Ima a tavaszért

 

Jégen siklik a fény

Tükör az égnek a tél

Hideg most az árnyék

Csillog fákon a dér

Kopogó hajnal s éj

Hold dideregve néz

Ima száll a tavaszért.

 

Márciusi tél

 

Elindult a tavasz

Február a márciusban

Eső is, hó is volt

Két hónap háborúzott

De ők kicsik voltak

Napok fény felé fordultak

Telet végleg elzavarva

Helyére került a tavasz.

 

Újra tavasz

 

Hallod? Ahogy dalol a tavasz.

Természet már díszíti a

fákat, földet és eget.

Ott járok újra. Igen! Bizony ott!

Hol nem voltak nagy szavak

s nem voltak hazug ígéretek.

Az erdő halkan suttogott. Hallik

minden szó amit

megőriztek az őszi levelek.

Rügy pattan lassan a fákon, telet

űző színek világítanak az éledő

avar alatt. Kellesz élet!

Vissza húz szívem újra átölelni

a fákat. Suttogni széllel, úgy

ahogy akkor réges régen.

Lépdelni melletted s látni szemedben

a ragyogást, boldogságot.

Ahogy két karod közt elveszek

féltőn, szótlanul. Mert csend őrzi

tovább a szívdobbanást mely nem

halványult el az évekkel.

 

 

Várni a tavaszt

 

Hűvös hajnali szél

kószál a házak közt.

Kabátom alá bújik,

nincs ki átöleljen.

Messze a melegség

kihűlt a nyári csók.

Csak leheletem olvaszt

fel régi emlékeket.

Hol vagy te? Aki mindig

velem voltál.

Az éteren át is varázsolni

tudtál mosolyt az arcomra.

Jégkristályos lett a könny

fagyos betonon összetört.

Szelíden hulló levelek alatt

visz az utam... valamerre.

Céltalan lett minden

mit szavaiddal hímeztél.

Bújj kabátom alá elmúlás

és mond:

te megmaradsz nekem!

Legalább addig míg az új

tavasz felmelegíti lelkem.

 

 

Tavaszt várni

 

Valami menni készül

Talán új tavasz készül?

Valami tán véget ér

Valami ami mást ígér

 

Lágyulnak a dallamok

Visszatér lelkembe a szó

Mintha nyílna az élet

Mi bennem megrekedt

 

Tél! Szíved most olvadjon

Tavasz! Te csak mosolyogj

Szórj rügyeket a fákra

Friss illatot a tél nyomába

 

Cirógass lágy hajnali szél

Ébreszd fel vele a fényt

Mondd el az egész világnak

Hogy itt vagy hogy megjöttél.

 

Szerbusz Tavasz!

 

Szerbusz Tavasz!

nyomodban már

illatoznak

virágok fák

 

Szerbusz Tavasz!

lábad nyomát

a gyöngy hajnal

festi már át

 

Szerbusz Tavasz!

fény veled jár

kezedben van

varázspálcád

 

Szerbusz Tavasz!

színes a táj

édes illat

mindenkit vár

 

Szerbusz Tavasz!

Szerbusz Világ!

újra itt vagy

vártam már rád.

 

 

 

Tavasz és remény

 

Ha nap kúszik az égre

felnézek én a kékre

Mosolyog rám kedvesen

szomorú ő nem lehet

 

Meleg és fény két kezét

az arcomhoz érinti

Tavasz fogja a reményt

őszig el nem engedi

 

Miénk most minden érzés

mely szívet felmelegít

Hideg hosszú volt a tél

most kikelet ékesít.

 

Tavaszi apeva

 

A

Virág

Kinyitja

Szép szirmait

Bolond világnak

 

Kék

Piros

És zöld

A mezőkőn

Már virítanak

 

A

Tavasz

Kopogtat

Telet űzi

A hajnalokba

 

Majd

Meleg

Érkezik

Kezében már

Élet bimbója.

 

Suttognak a rügyek

 

Suttognak a rügyek az estben

Hajnal meleget hoz az éjre

Nyújtózhatunk a fénnyel

Táncolhatunk széllel

 

Suttognak a rügyek az estben

Minden nap egyre melegebb

Zöld ruhánk lesz a legszebb

Hisz a tavasz öltöztet

 

Suttognak a rügyek az estben

Hóvirágok százszor szépek

Ibolya illatát szórja széjjel

Így alszik el a kikelet

Méz édes csendben.

 

Május

 

Május volt, emlékszel?

Nem ígért semmit az élet

Szétszóródva magányos évek

szemünkben sem volt ígéret

 

Május volt szép tavasz

Nekünk nem voltak utak

Csöpp remény tán a szóban

Lesz majd közös holnap

 

Május volt, nem szerelmes

Az orgonák áprilisba nevettek

Nem fogta semmi kezünket

az idő tudta, merre megy

 

Május volt, május van

Rügyet bont újra a tavasz

Kezem kezedbe raktam

Bár rövid már a holnap.

 

Még van tavasz

Még van tavasz de lábam
alatt levelek zörögnek
Érzem még a régi illatokat
de fájnak már az évek

Még van remény a reggelben
hogy lábamat elindítsa
Még besétálnak fények
s pihennek ablakomban

Majd tovább áll a tavasz is
nyár majd gyorsan elszalad
Zörög újra minden levél
és itt ülök az ősz alatt

Vérvörös lesz a napnyugta
kabátomba szél bújik már
Nincs több meleg tavasz
s a szív sem vár csodát.

 

Újra tavasz

 

Itt a tavasz új remények

Madarak is csivitelnek

Egy régi emlék tegnapról

Mit megőriztünk tavalyról

 

Rügyek pattannak az ágon

Elolvadt a téli álom

Táncol leveleken a szél

Suttogva most nekünk mesél

 

Zöld ruháján játszik a fény

Milliónyi apró remény

Színek, érzések és hangok

Elcsitultak a harangok

 

Most élni kell és szeretni

Új erőt összegyűjteni

Ha múlik tavasz és a nyár

Hideg után új tavasz vár.

 

Tavaszi fények
 
Tavasz sétál az erdő felett
Fénye beteríti a teret
Levélrügyek lágyan pattannak
Dalolnak fákon a madarak
 
Most fényt kíván minden kis élet
Meleg simít bokrot, levelet
Szél lassan sétál, ő a karnagy
Varázsa van most minden hangnak
 
Zöld illata van a tavasznak
Élednek az erdei utak
Friss levegőt ont ma az élet

Csodás nap, sose érjen véget.

 

Újra tavasz

 

Már telet űz a tavasz

A fény is jeget olvaszt

Patakcsobogást hallok

Élednek a friss hangok

 

Dalolnak már a rügyek

Fák ágai zöldülnek

Árnyék és fény játszik

Köztük a szél cikázik

 

Hangos a bokor alja

Sün kotorász alatta

Pisze orrát kidugja

Ő is érzi a tavaszt

 

Rezdül a száraz levél

Hóvirág tör fény felé

Itt az újjászületés

Az élőknek új remény.

 

Szomorú tavasz

 

Tavasz levelein fagy táncol

Tiszta és rideg az éjbolt

Felhők nem adnak takarót

S oly jegesek a hajnalok

 

Mert hideg lett az élet is

Szobákban van csak remény

Üres utcákon kószál a szél

Száraz leveleket fúj szerte szét

 

Megpihen néha fák ágain

Didergő rügyekkel beszél

Tegnapokkal nosztalgiázik

Mennyire másképp volt rég

 

Jelen most rajtunk kacag

Senki nem élt a pillanatba

Most minden perc a markában

Hogy visszatérjünk a valóságba

 

Zuhanunk a semmi tavaszába

Álmainkat magukra hagyva

Keserű az ajkunkon a sóhaj

Csak jönne már az igazi tavasz.

 

 

 

Az én csodám

 

Láttál tavasszal mosolygó füvet

Mely rovarok táncától nevet?

Hisz van madárdal, csicsergés

S ritmust ad a  langyos szél

 

Pille könnyű álom volt a tél

Tudták, eljön majd a remény

Mely őrizte új élet magvát

Cserébe, semmit sem várt

 

Míg búval bélelem életem

A sors most rajtam nevet

Percbe tömörült életem felett

Mit számolni nem érdemes

 

Küszöbödön megállok TAVASZ!

Újra éled szó, illat és a dal

Nekem adod tarka csokrodat

S az érzést, hogy vagyok s TE vagy!

 

Naptánc
 
Naptáncot jár a színes buborék
A tavasztól már kedve is bohém
Csalogatja őt a végtelenség
A végeláthatatlan messzeség
 
Szállnék veled te gyönyörű álom
Melytől néha túl nagy csodát várok
Napraforgókkal fény felé nézek
Mérhetetlen boldogságot érzek
 
Átölel lágyan a szél a kék ég
Buborékokkal száll minden kétség
Úgy érzem, csodás mesében volnék

Olyan mintha mindent csak álmodnék.

 

 

Tavasz sétál

 

Tavasz sétál a fénnyel

Télről itt maradt kékkel

Szállnak légbe illatok

Élet bújik föld alól

 

Önmagad lehetsz végre

Ahogy a szép természet

Mutasd meg lelked másnak

Magadnak vagy most támasz

 

Mondd! Ez a te életed!

Szíved diktálja lépted

Őrizd valóságodat

Mint föld az évszakokat

 

Hited épít holnapot

Láthat még sok szép napot

Veled van a pillanat

Mint élet a nap alatt.

 

 

 

 

Oldal: Tavaszi versek
Kultúra, líra, vers a 21. században - © 2008 - 2024 - toth-agnes.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat