Elment

 

(Nelli emlékére)

 

 

 

Hullnak az őszi levelek

 

Gyorsan vagy épp lassan

 

A szél dönti majd el

 

Zölden vagy épp sárgultan

 

 

 

Nem látunk semmibe bele

 

Ki mennyit is bír el

 

Az élettől kapott könnyek

 

Sokszor túl nehezek

 

 

 

S lehullunk az élet alá

 

Csak egy pillanatnyi magány

 

Sokszor nincs búcsúzás

 

S a csend most ránk talál.

 

 

 

2024.10.31.

 

 

 

 

 

 

 

Haiku-k

 

 

 

szürke most minden

 

szíved dobog gyorsan

 

természet ölel

 

 

 

a pillád alatt

 

színes minden egyes kép

 

suttognak a fák

 

 

 

festeni akarsz

 

kinyílik az ég alja

 

tarkák a lepkék

 

 

 

segít most a szél

 

felhőt tolni másfelé

 

a lét mosolyog

 

 

 

2022.02,14,

 

 

 

 

 

Bölcsőtől az elmúlásig

 

(Kováts Gábor emlékére)

 

 

 

Fájnak a percek, pillanatok

 

A csendet magamra húzom

 

Mert fent a végtelen égen

 

Egy újabb csillag ragyog

 

 

 

Az élet terített asztaláról

 

Fogynak a családtagok

 

S mégsem búcsúzhatunk

 

Elmennek némán, szótlanul

 

 

 

Viszik belőlünk részüket

 

Csak emlék morzsák maradnak

 

Lelkünk szegényebb lesz

 

S nem zárunk már kapukat

 

 

 

A bölcsőtől az elmúlásig

 

Szövi az élet utunkat

 

Nem tudni milyen hosszú lesz

 

Végtelennek tűnik a fonal

 

 

 

Csak egy perc egy pillanat

 

Hadd nézzek még vissza

 

Engedd hogy elbúcsúzzam

 

Ha indulnom kell az útra

 

 

 

Ma veled, holnap a csillagokkal

 

Kincset érhet egy pillanat

 

S hogy rakjam egyetlen szóba

 

Hogy az élet úgy elszaladt

 

 

 

Most állj meg és csak szeress

 

Magadtól most kérdezd meg

 

Neked mit jelent az élet

 

Ha holnaptól csak csillag lehetsz.

 

 

 

2024.11.03.

 

 

 

 

 

Az élet VAN!  Nem jó, nem rossz. Olyan lesz amivé formálod.

 

 

 

 

 

Össze vagyunk kötve a világgal a természettel s mind azzal ami az életet jelenti. Védenünk kell és szeretettel nézni az élővilág minden egyes lényére.Értünk vannak, nélkülük mi sem lennénk. Valószínű, hogy ők viszont sokkal jobban éreznék magukat, ha ebben a formában ami most van, mi, nem lennénk. Minden ami nem ember, csak annyit vesz ki magának a világból, amennyire szüksége van. Az élet nem gonosz csak védi magát és mindig jobbat akar, soha nem többet.

 

De mi saját magunkat sem kímélve rombolunk. Semmit nem tisztelünk. Az élet, a szeretet, mindent túl él. Minket is. Ha ledobunk egy atombombát, mint ahogy meg is tette az emberíség, pár évtized múlva regenerálódik a föld sebe.Saját gonoszságunktól félünk. Az élet mindig ad, és duplán adna, ha tisztelnénk azt amiben élünk. De legfőképp egymást.

 

Tudod, olyan a világ ahogy Te látod. Minden gondolat ami benned fogant, az a tiéd. Nem lehet másé.Mindig a saját világodat formálod az által amit a világból megtapasztalsz. Ez a tapasztalat így már a sajátod. Ugyanazt a dolgot mindenki másképp látja és éli meg. Mindenkit a saját viselkedése minősít. De erről már sokan írtak. Nincs semmi véletlenül és ha odafigyelsz a történésekre, akkor sok bosszúságtól meg tudnád kímélni magad. A jó dolgokról nem beszélek, mert az olyan természetes.

 

Figyeld meg, ha erős érzelmek  érnek, akkor ezeken az érzéseken keresztűl nézed a világot. Így befolyásolják a cselekedeteidet, döntéseid. Ítélkezünk. Fájdalom mentes élet nincs. Legjobb út a bizalom és a hit.

 

S tudod miért fáj úgy a szeretteink elvesztése?  Mert belőled elviszi a saját részét magával. Egy kapcsolatból csak te maradsz meg. Egy szín eltűnik életed palettájáról. Hiányérzeted lesz, ami fáj. E földi létben minden duális. Vagyis mindennek megvan az ellentéte. S ahogy mennek az évek a tapasztalataid által leszel bölcsebb és remélhetőleg okosabb is.

 

Sírj néha, mert a könny a lélek szelepe, hogy a számodra láthatatlan világ veled érezzen. Saját univerzumod vagy. Légy jó magadhoz. Mert az a szemüveg amin keresztűl látod a világot csak a tied.

 

 

 

Tóth Ágnes

 

 

 

 

 

Ősz

 

 

 

Te ismered a tavaszt hozó

 

elfáradt telet

 

Az új élet illatát s a

 

pompázó színeket

 

A fény erejét mikor már

 

fent jár az égen

 

Ismered a természet ritmusát

 

ha a te időd jön el

 

 

 

ŐSZ

 

 

 

Te kosaradban gyűlnek

 

össze az emlékek

 

Színeidben tükröződnek

 

a múló évek

 

Éléskamrája vagy

 

a természetnek

 

Miközben adsz és mégis

 

mindent viszel

 

 

 

ŐSZ

 

 

 

Új élet bölcsője vagy

 

az avar alatt

 

Mert minden ami szép s jó

 

majd tél takarja

 

Beborítod a fáradt földet

 

múlt álmaival

 

Csendben hozod az elmúlást

 

csak a hideg  marad.

 

 

 

2024.11.06

 

 

 

 

 

Egyedül

 

 

 

Lágy szél fúj a tenger felől

 

Mezitláb járok a tegnapokon

 

Homokban elveszett emlékedtől

 

Napnyugtába kapaszkodom

 

 

 

Eltűnt Nap után sietek

 

Visszhangzik tőlem a tengerpart

 

Nevedet kiáltom a semmibe

 

És a csillagok hallgatnak

 

 

 

Lágy szél fúj a tenger felől

 

Beleolvadok a sötétbe

 

Az égre nézek most kérdőn

 

Vajon merre mentél el.

 

 

 

2024.11.07.

 

-------------------------------

 

 

 

Búcsúzások

 

 

 

Felhők fölött a Nap melegít

 

S az éj csillagaival beborít

 

Szél hárfáján egy angyal játszik

 

S megpihensz a végtelen tenyerén

 

 

 

Emlékeidet hagyod a földön

 

S könnyeidet mások szemében

 

Megcsillan bennük a fájó ősz

 

A nap, mikor megpihent szíved

 

 

 

Földi utunk ég felé visz

 

Néha még átmenet sincs

 

Jön a pillanat s mindent visz

 

Gyertya lángját elfújja a szél.

 

 

 

2024.11.08

 

 

 

 

 

Szóltam Istenhez.

 

 

 

Mi az, hogy szó nélkül

 

elviszel bár kit a közös

 

játszótérről?

 

Mert ugye játszunk?

 

Ez nem fer játék!

 

Sarokba szorítod az

 

embert és időt sem

 

hagysz a búcsúzásra.

 

Te befejezed a munkád,

 

de az ő munkájukat ki fejezi be?

 

Vagy az nem számít?

 

Mennyi ócska embert hagysz

 

még élni?

 

Hát persze! A jókat az

 

angyalok védik és viszik.

 

Mert olyan kevés a jó és oly

 

sok a rossz. Kevesen vagyunk!

 

Világot így, meg nem válthatunk!

 

Néha segíthetnél kicsikét

 

rendbe rakni az ember által

 

elrontott világot.

 

Isten! Már nem az ember a tét?

 

Isten! A FÖLD is segítséget kér?

 

Ments meg mindkettőnket!

 

 

 

2024.11.07.

 

Ünnepre hangolódva

 

 

 

Legyen erős a Hited

 

A győzelembe hinni kell

 

Hogy mindig megteszed

 

Ahova álmaid vezetnek.

 

 

 

Vidd magaddal a Reményt

 

Hogy lángod ki ne aludjék

 

Hited és reményed vezessen

 

Célodat most is elérjed

 

 

 

S meglásd, meglesz az öröm

 

Majd az ajándékok között

 

Mikor gyertyát gyújtasz este

 

Várva újabb vendéged

 

 

 

Ő maradjon mindig veled

 

Nagyobb érték nem lehet

 

Örülni családnak s nem feledni

 

A Szeretet a legnagyobb kincs.    2024.11.29.

 

 

 

Őszi éveink

 

 

 

Mondd azt, hogy harmat

 

cseppjeiben őrződ a szépeket,

 

s minden falevél egy levél,

 

szerelmed mind megőrizte.

 

Hogy egy vízesés hangjába

 

nem maradtak ígéretek.

 

Hogy, a kis patak, mi táplálja,

 

álmainkat teljesítette.

 

Hogy az ezerszer elmondott szavak

 

már bevésődtek szívünkbe.

 

Mondd, hogy igaz a tegnap s a ma.

 

Hisz összeköt minket a pillanat.

 

Mert lépéseink még visszhangoznak

 

a tiszta kék ég alatt.

 

 

 

S míg őszi éveinket összerakjuk,

 

hulló levelekkel suttogunk.

 

Tenyerünk ráncaiba ott a múlt

 

s arcunkon ragyognak a tegnapok.

 

 

 

2024.11.20.

 

Téli naplemente

 

 

 

Tél muzsikája a csend

 

Kis patakon jég reccsen

 

Átsétálva a hídon

 

Itt is, ott is itthon vagyok

 

 

 

Kabátomat a naplemente

 

Simogatja kedvesen

 

Fényével még utat mutat

 

Hisz a sötét araszolgat

 

 

 

Álmodó fákon pár levél

 

Már semmit nem remél

 

Szívükbe fagyott a vágy

 

Nem lesz holnapután

 

 

 

Kopog az idő jég hátán

 

De mindent zárva talál

 

A napok oly lassan járnak

 

Fejük alatt hópárna

 

 

 

2024.12.14.

 

Müvészlelkek szigete Nagy Katalin festményére.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Karácsonyi ölelés

 

 

 

Szelídség lapul árny mögött

 

s bízvást hiszi, ideje eljö

 

Sötétség lassan hátrébb áll

 

fény az éjből darabokat vág

 

 

 

Már világos úton dobban a szív,

 

minden ember újat remél

 

Ránk talál újra a szép és jó

 

hisz átölel minket a karácsony

 

 

 

Szelídség lapult árny mögött

 

s ideje most végre eljött

 

Apró lángok mind jobban égnek

 

nem marad helye a sötétségnek.

 

 

 

2024.12.05.

 

 

 

Csütörtök

 

 

 

Egy városszéli apró házban

 

láttam meg a napvilágot

 

Épp, hogy delet harangoztak

 

áprilisban egy szép napon

 

 

 

Anyám arcán a fáradtság ült

 

meggyötörte a szülés

 

Majd kórházba vittek minket,

 

ránk fért egy kis pihenés

 

 

 

Csütörtök volt egy nehéz nap

 

nem szóltak angyali harsonák

 

Így indultam el az élet utamon

 

egy szép tavaszi délután.

 

 

 

2024.12.05.

 

 

 

Itt ülök emlékeimmel

 

 

 

Múltamban még hull a hó.

 

Ma már csak maszatol,

 

az embertől vadult természet.

 

Megszokások darabokban.

 

Illesztenénk össze, de nem lehet.

 

Porlik a gondolattól is, hogy

 

újra egész legyen.

 

Takarít a természet s

 

lelkünkben hagyja a szemetet.

 

Lassan álmunknak sincs hely.

 

Messze tűntek azok az évek,

 

mikor a levegő tiszta volt.

 

S illat szállt a tavaszba,

 

virágoztak szerelmes álmok.

 

Itt ülök emlékeimmel.

 

Csak kitartsatok, míg élek.

 

Hogy mesélhessek unokáimnak,

 

hófödte terekről utcákról,

 

s mitől is volt oly szép gyerekként

 

a karácsony.

 

 

 

2024.12.02.

 

 

 

Karácsonyi dallamok

 

 

 

 

 

1. zene

 

2. gyerekek készülnek szép csendben

 

diszitik fenyőfát ügyesen

 

sűl már a jó kalács sütőben

 

öröm és szeretet vár

 

-------------------

 

Nagyhóban jár hóember már

 

csillog rajta a nagykabát

 

répa órrán kis cinke jár

 

szénszemében a világ

 

-------------------------

 

Hideg van jégcsap lóg ereszen

 

hóember mosolyog kedvesen

 

ünnep van csomag vár ma este

 

öröm és szeretet vár

 

----------------------------

 

kint az utcán kis harang szól már

 

kis angyalok táncuk egy varázs

 

----------------------

 

zene

 

------------------

 

Nagyhóban jár hóember már csillog rajta a nagykabát

 

répa órrán kis cinke jár, szén szemében a világ

 

-----------------

 

zene

 

-------------------------------

 

Ez az este álmoknak estje, sok kívánság beteljesülhet

 

-----------------

 

zene

 

--------------------------

 

Tetökön hópihe ficánkol, gyertya fény égig ér ott táncol

 

jászolban a kis ded mosolyog, öröm és szeretet vár

 

-----------------------------------

 

hideg van jégcsap lóg ereszen, hóember mosolyog kedvesen

 

ünnep van csomag vár ma este, öröm és szeretet vá

 

-------------------------------------------öröm és szeretet vár.   2024.12.05.

 

 

 

 

 

Nem túl ünnepi gondolataim.

 

 

 

Újra ünnepet festünk magunknak. Ki ilyet, ki olyat. Visszük a teli szatyrokat hazafelé és nem akarjuk észre venni a világot. Mert ünnep van. Harsog a világ! Elhagyott sarkokban sír a szegénység. Nyújtja kezét felénk s nem adunk, vagy csak keveset, hogy csak egy pillanatra is boldog perce legyen. Hát ki formálja ezt a világot? Hát nem Mi?!  Akkor miért nem segítünk egymásnak? Mindenki a lehetőségei szerint. Pénz az úr. Oly annyira, hogy elfeledkeztünk arról, hogy megtanuljunk azzá válni amiért a Földre születtünk: EMBERRÉ!

 

Ne ítélkezz! Mindenki mögött ott a múltja ami olyan volt amilyen. Van aki segítséggel, de kilábal a nehéz helyzetéből, de van akinek segítséggel sem sikerül.

 

Több empátia kellene. Rájönni végre, hogy a problémákat csak közös erővel tudjuk megoldani. Az a pici szeretet ami még bennünk van, őrízzük, féltjük, s így az élet sem adhat többet csak amennyit adunk.

 

 

 

Ági

 

 

 

 

 

Gondolatok Karácsonyra

 

 

 

Magány ül a fák ágain

 

hideg oson közöttük

 

Míg a csillagos égbolton

 

a hold épp hízni készül

 

 

 

Fényesek fent a csillagok

 

felhőtlen az éj kék

 

Sötétek már az ablakok

 

álmodik a szegénység

 

 

 

Párnában gyűlnek könnyek

 

szelidülnek hangok

 

Alszanak a problémák

 

várják a holnapot

 

 

 

Hajnalban csillan a remény

 

és ünnep lesz újra

 

Lesz az asztalon kalács

 

s a fán gyertya lobban

 

 

 

De minden perc rohan

 

kirepül az ablakon

 

S visszatérnek párnákra

 

könnyek s fájdalom

 

 

 

Hát ennyi volt az ünnep

 

mint a hullócsillagok

 

S egy évre elfeledjük

 

a csillogó Karácsonyt.

 

 

 

2024.12.07.

 

 

 

Emlékek

Az emlékeknek lelkük van
Ha bánatos vagy, vigasztalnak
Ha örülsz: De jó, hogy vannak!
S ők amik sosem múlnak

Az emlékeken ruha is van
Bár megkopik, de mindig tiszta
Folt hátán sokszor folt van
Amilyen vagy, ő pont olyan

Az emlékeken cipő van
Bár nem kopog hangosan
Mégis nagy a visszhangja
Életed legnagyobb hangja

Az emlékek ha szólnak
Filmet is vetítenek rólad
S rácsodálkozol a múltra
Megváltoztál! Tudja ezt rólad

Az emlékek pillanat őrzök
Olyanok mint a tükör
Hangulatod ha arcodra ül
De te mégsem menekülsz

Az emlékeken kalap is van
Ha megunnak, elfutnak
S néha csak egy nyom marad
S a nyomban a lyukas kalap

Az emlékek halni tudnak
Ha nincs rajtuk idő ruha
Mely emlékeztet néha

 

Az emléknek is van múltja.

 

2024.12.14.

 

 

 

Valahol...

 

 

 

Valahol áll egy kereszt

 

Egy üres út szélén

 

Volt ott egy kis ház is

 

Sok-sok imával teli

 

 

 

Büszkén őriz emlékeket

 

Mosolyt és könnyeket

 

Csak az idő öleli át

 

S koptatja a keresztfát

 

 

 

Csak egy pillanatot kérek,

 

Hogy oda mehessek

 

Mert remény éledt a semmiből

 

Valamikor a kereszt előtt

 

 

 

Hallom még a csendet

 

Belefért abba minden

 

Szerelmes vallomások

 

Ölelések és kézfogások

 

 

 

Csendes a falu és az út

 

Minden olyan elhagyott

 

Angyalok sóhaja száll

 

Hol már senki sem jár

 

 

 

A padunk egy imára vár

 

És lassan megadja magát

 

Emlékeket hagytunk ott

 

Sok szép boldog napot

 

 

 

Valahol állt egy kereszt

 

S egy pad, mely mennybe ment.

 

 

 

2024.12.18.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Oldal: Új versek
Kultúra, líra, vers a 21. században - © 2008 - 2024 - toth-agnes.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat