Kultúra, líra, vers a 21. században

 

Csendes volt az éj,

álmok szálltak

s egyik sem volt enyém.

Nem vágytak rám,

nem engedték, hogy

éritsem őket.

Nem nekem szánta

őket a sors.

 

Talán néha jó is ez,

a semmibe lebegni.

Rácsodálkozni a csillagokra

s elbújni mögéjük.

Elcsenni egy kóbor,

eltévedt álmot,

mely arra várt, hogy

értelmet találjon.

 

Csendes volt az éj.

Most eső kopog.

Mint kották a papíron,

dalt játszottak,

valami régit

az ablakomon.

S mint egy vad tánc,

a szél, úgy zokogott.

 

2022.06.10

Nincs forma

 

Ne keresd a formát a

betűkön.

Hold játszik rajtuk,

hol soványan, hol gömbölyűn.

Mint hárfán a szél,

csak a szó rezdül,

magányosan az éjben,

csillagok tükrében.

Majd a kelő nappal,

hajnalban, elszenderül.

 

Ajkamon szépen szól,

az érzés nem maszatol,

mint remegő kezemben

a megkopott toll.

Hát nincs forma!

Csak gondolat.

 

2022.06.28.

 

 Rám találtál

 

Sosem volt út, amin jártam

Minden szétfoszlott az időben

Nem volt élet az életemben

Nem tudtam, te létezel- e

 

Vallattam a néma csillagokat

Jéghidegen rám ragyogtak

Így ölelt a valóság végtelenje

Üres volt minden szerelem

 

Minden éj ráncokat rajzolt

Álmaim fáradt arcára

Tagadtam eget, s földet

Nem hittem, hogy létezel

 

Letörtem sorsom szárnyait

Ködben jártam, céltalan

Lépteim vittek a semmibe

Így lett színtelen a holnap

 

Jöttek napok, fényesebbek

Mosolyt rajzolt fölém az ég

Fáradt lelkemmel hinni kezdtem

Könnyet  szárított fel a fény

 

Sosem volt úton jöttél felém

S kezedben minden remény

Nem voltak szavak, ígéretek

Így találtál rám szelíden.

 

2022.07.02.

Idő

 

Ketten fogtuk az idő kezét,

mosolyogva táncolt.

S hittük, velünk marad,

de perceket számolt

és éveket lop tőlünk.

Mint egy lidérc, kacagva,

mindig tovább áll,

s rájöttünk, nem győzhetünk.

Ő a földünk játékosa.

Velünk születik s tűnik el.

Egy sóhajtás csak életünk!

Csak egy kézfogás és elveszünk

az univerzum nagy palettáján.

 

2022.07.05.

 

Utolér a holnap

 

Sóhajt a tenger

vízcseppek zenélnek

gyöngyöződő habokból

angyalok szállnak

 

A végtelen idő őrzői

üzenetük messze hallik

szél viszi őket távolra,

köszönnek a holnapnak

 

Majd egyszer te is oda érsz

ismerős lesz a szél, a dal

nedves tenyeredben

megmarad a pillanat

 

Ami változott, az az érzés

a tovatűnő emlékekkel

új épülhet a régire

de az álmod megmarad

 

Nagyot sóhajtott a tenger

utolért a felhőbe zárt csepp

áldást hozott a tegnap

két kezeddel imába foglald

 

2022.07.14..

 

Teli hold

 

Teli hold, langyos éjszaka

csak álltam az ablak előtt

Elbűvölt a fénye

s nem volt sehol felhő

 

Közelben csillag sem látszott

tükör volt a távoli napnak

Az éj csendesen suttogott

fénytáncolt szobámban

 

Oly közel volt hozzám,

két lélek ritka ölelése

A végtelen vigyázott rám

s én a csillagokba égtem.

 

2022.07.14.

 

 

Isten játéka

 

Óriási fák, lehajló ágakkal.

Földhöz közel, visszavágynak

oda, hol életet lehelt

beléjük a teremtő.

Mint ahogy évek súlya

alatt az ember is meghajlik,

a sok- sok tehertől.

Egyszer minden pihenőre tér s

újra tervezi a holnapot,

hisz, hite adja az új erőt.

A semmibe is van energia,

megalkotta nem létező önmagát,

hogy talaj legyen mindenütt.

Fura egy játéka ez Istennek.

Nem csak ad, hanem elvesz,

hogy ne feledd a földi időt.

 

2022.07.15.

 

Az út

 

Egy szekér nyoma az avaron

benne az életem

Az út már nem kanyarog,

de mind fényesebb

 

Míg szól hozzám a tavasz

és éget még a nyár

De ősszel minden falevél

nekem szalutál

 

Míg hosszú lesz ez az út

suttognak még a fák

Idővel járok táncot,

avar vastagszik már

 

Egy parányi fény és élet

itt szökdel előttem

Tarisznyájában van még

remény, csók és szerelem.

 

2022.07.15.

 

 

Te, vagy valaki

 

Áramlik a szó, de koszos

Leírva mindig szép,

mögötte hazug.

Irigység jár nyomában.

Kinek kezében nincs toll,

csak rád mosolyog,s

büszkén kihúzza

magát, veled, egy fotón.

Ő most a fénypont,

mert te vagy valaki, s

veled lehet egy lapon.

Büszkén vallja, hogy ismer,

de nem olvas tőled semmit.

Így jár árnyék létráján,

mind feljebb a semmibe.

Mert te vagy a valaki.

De ő csak árnyék marad

a szürke falon.

 

2022.07.15.

 

Határtalan a lét

 

A végtelennek nincs vége s

az első lépés mögött sem

húzott határt az ég.

Bármerre jársz, élsz, körbevesz a

láthatatlan lét.

Nyomot hagy lelkeden, az,

mit szemed elé kivetít.

Minden szép és jó, megfoghatatlan.

Minden mást, birtokolhatsz.

Az élet hintájában ülve,

hol földet, hol eget érintesz.

De ahonnan indultál,

oda mindig vissza vezet.

Gyökered a múltad.

S egyszer vissza nyúl érted a holnap.

 

2022.07.15.

 

 

Régi emlék

 

Régi emlék sétál szívemen

Zöld gyepen sétáltam, erdőben

Egy érzés újra rám talált

De nyomtalanul tovább állt

 

Csak egy kő volt lábam alatt

Mely elrepített a holnapba

De néha feldereng az a nap

Ereje nincs, fénye megmaradt

 

Órámon volt egy pillanat

Mely oly gyorsan elszaladt

Búcsúra idő sem maradt

Minden eltűnt, hangtalan

 

De a végtelennek peremén

Ott ül búsan a remény

Szíve dobban egy esélyért

Hogy átölelje az ÖRÖKKÉ.

 

2022.07.15.

Mind jobban fáj

 

Kívül még valami más látszik,

ami benned van, mélyre rejtetted.

Fáj! Mind jobban fáj!

Kemény a valóság.

Darabokat törsz magadból,

ami sosem volt tiéd.

Megfelelni akartál s

a világ csendben felemészt.

Fáj! Mind jobban fáj!

Kemény a valóság.

Félig főtt tojás vagy.

Kell egy pohár, hogy

egybe maradj és

értelme legyen létednek

Lassan elfogadod: ennyi lehetett,

most többre nem telik.

Majd legközelebb nem fáj s

szebb lesz a valóság.

 

2022.07.22. Pogány

 

 

Kenyerünk

 

Mindennapi kenyerünk

már tiszta "E" betű.

Levegős mint a lét,

jó és rossz belefér.

Jót enni belőle nem lehet,

sok morzsa marad az egérnek.

Ha csak rosszul nem lett,

ahogy a sok "E"-t megette.

De a kuka az jól lakik,

a wc-k és a lefolyók is.

Pazarlás felsőfokon,

kaja dömping az asztalon.

Az "E" betűkből lufik lesznek

ha sokat nyelsz belőle.

Vegyszer az s nem eledel.

Ruhádba már nem férsz bele.

Kövér és éhes a nép,

nincs egy falat jó kenyér.

Nincs tisztelet az ég felé,

csak tudás maradt a paraszté,

aki szántana, ha volna mit,

hogy az asztalra kerülhessen

végre, egy megszentelt jó kenyér.

 

2022.07.26

 

 

Apró EMBER!

 

Hol vagy te a világban?

Talán egy könnycsepp,

talán egy lehelet a

csillagközi utak mentén.

S ha lehetsz ennyi,

köszönd meg Istennek,

hogy ott hord a tenyerén.

Mert a te világod nem

lehet másé, neked szánta

a sors azt az utat.

S míg háborúzik lelked,

jó és rossz dolgok közt,

az időd mégis elszalad.

Apró EMBER! Nem érsz égig!

Nem színezhetsz mindenkinek

virágokat, fénylő Napot.

A sors, mit hátunkon hordunk,

olyan mint a szivárvány. Néha

szép, de van hogy könnyel kapod..

Végtelen minden, ami hozzád

elérhet. Örök körforgás a

létünk. Meg nem fejtheted.

Miért vagyunk? Hova megyünk?

Csak az tudja, kinek lelkében

ott él a vágy az örök szeretetre..

 

2022.07. 30.

 

 

Pillangó

 

Bábjából kikelt pillangó,

nem kér segitséget.

Keserves születés.Az élet,

csodával ajándékozza.

Pillanat- míg életre

kelnek gyűrött szárnyai-

rejt ezernyi veszélyt.

De az élet már csak ilyen!

Övé lesz a végtelen égbolt s

földön tobzódó színek.

Táncolhat széllel.

Napozhat fényben.

Elbújhat lomb közé,

ha eső csepereg.

Megéli a lét csodáját.

Múltja nem árnyéka,

átragyog mindenen.

Nem féli sorsát. Tudja,

ha jött, akkor menni is kell.

Légy hát pillangó!

Ne félj! Légy életed része,

mert az igazság odaát van.

 

2022.08.01.

 

 

 

Kopik az élet
>
> Valamit letagadok
> Valamit nem adhatok
> A szívem magányában
> Régen egyedül  vagyok
>
> Megérint minden szavad
> Idebent nagy a visszhang
> A dalok nem hazudnak
> Mik a szívedből szólnak
>
> Toll kopik s az évek
> Reményem rád terítem
> Pillám alól is nézlek
> Ha a holnapot féled
>
> Csak gondolat az élet
> Neked még beleférek
> Sok lépcső fel az égben
> Mindig egyre csak kékebb
>
> Segíts hát megmaradnom
> Kilépnem önmagamból
> Bezárt egy apró kis múlt
> Szívemen lyuk, befoltozd
>
> Csak te teheted már meg
> Hinni már neked hiszek
> Öreg éveim szeresd
> Legszebbet adom neked.
>
> 2018.06.03.

 

Mindig indulok

 

Mindig indulok!

magam mögött hagyok

múltat és bánatot

 

elhagyott percek, napok

a tegnap zsákjában

már egyik sem mocorog

 

könnyű a régi illat

s könnyű lesz léptem,

mert mindig indulok

 

földet járom körbe

és rám köszönnek

múló évszakok

 

változnak a felhők is

fehérre, szürkére

egyik sem szomorú

 

karom bátran kitárom

Nap felé fordulok.

Hazaindulok.

 

2022.08.13.

 

 

 

Forró nyár

 

Forró volt a nyár,

augusztusi rozsdás

levelek ősz felé fordultak

 

most esik, könnyes a Föld

későn jött a vigasz

tavak már kiszáradtak

 

befelé sír az élet

nem ad magából többet

imádkozzunk. Segíts Isten!

 

az utolsó perc nem mehet

mert nem lesz több végtelen

 a föld most embertelen

 

mögöttünk csak pusztítás

előttünk a száraz igazság

a sivárság végtelenre vált.

 

2022.08. 13.

 

 

 

Őszelő

 

Nagyot ásít a természet

Útra készül nyár s a meleg

Csukódik már ajtó, ablak

Hideg sétál sápadt Nappal

 

Gyorsan szaladó perceknek

Idő szabta a keretet

Ruhádon még nyár mosolya

Felhúzod már kabátodat

 

Nincs hideg, mégis fázol

Lopsz a Naptól fénynyalábot

Szívedben egy emlék képpel

Besétálsz az Ősz kertjébe

 

Elcsendesedik az élet

Megfest minden falevelet

Fény hátán hullnak csendesen

Takaró a fáradt földnek.

 

2022.08.14.

 

Elég!

 

Bohóc sipkáját Isten

más fejére tette

S a balga nép, koronát

lát helyette

 

Megalkuvás úton, útfélen,

szolgalelkek

Egy parányi mag, mégis

lázad ellene

 

Álomkór van hazámon,

nincs ki ébressze

Nem mozdulnak harangok,

az ország beteg

 

Posványba élő emberek,

nekik ez az élet

Szemfedelet húzzuk rájuk!

Legyen már vége!

 

Koldusboton jár az erény,

de szíve szabad

Felette kék ég ragyog,

hazához hű marad.

 

2022.08.21.

 

 

Kopott hátizsák

 

Van egy hátizsákom

benne sok szép érték

Régóta cipelem hátamon

de sohasem volt nehéz

 

Igaznak lenni, szépet szólni

tenni dolgom becsülettel

Segíteni mindig másokon

mert szólt a lelkiismeret

 

Könnyen ad, ki sokból ad,

hát az ne verje mellét

De aki a semmiből ad,

hát az ám az emberség

 

Kopott már hátizsákom

nem adnám oda semmiért

Ami most is benne van

már csak keveseknek érték

 

S Ők körülöttem vannak

hiszik azt, amit én is

Tiszta szívvel élni egy életet

s ha menni kell, vinni a legszebbet.

 

2022.08.21.

 

 

 

Adjátok vissza...

 

Égiek! Adjátok vissza

anyámat s apámat.

Nem maradt idő, hogy

kimondják, mi bennük

maradt.

Nem nyílt ki száj és

nem nyílt ki a szív,

de menni kellett haza.

Oda, hol bár béke van,

megpihent bennük az élet,

de gyereknek adósa maradt.

Adjátok vissza nékem

anyámat s apámat, mert

nem volt idő elköszönni,

csak annyi, betartsák a

szabályokat..

Mit lehet és mit nem, hogy

szülőnek lenni mekkora

feladat.

De Ők, nem tudták még!

Nem értették a világot!

Csak ott fent, Égiek!

Ott döbbentek rá a hiányra.

Bezárkóztak lelki magányba.

Minden mi volt,azt a

rendszer diktálta.

Mert nem tudták, hogy Isten,

templomon kívül,bennük is ott van.

 

2022.08.23.

 

 

Fogyó idő

 

Két ősz között

elfogyott az idő

Pillanat volt a nyár

s a tikkasztó meleg

Kezemben újra

sárgult levelek

 

Forróság olyan volt

mint égető tűz

Utána meghalt a táj

hiába volt eső

Természet suttogott

fájon nyöszörgött

 

Kezéből pernye szállt

szél sem köszönt

Nem kímélt semmit

sok ágat letört

Levelek még ott

lehulltak idő előtt

 

Nyár végéből így lett Ősz

lenge még a kabát

Össze- vissza hónapokból

ki út is lesz talán

Négy évszak lassan múlik

tél sem sző vastag ruhát.

 

2022.08.31

 

 

Ölelj...

 

Ölelj mint a végtelen világ

mely csak szeretni tud

csillagokat tart karjában

csak önmagáért mozdul

 

Ölelj mint a játékos szél

mely hajadat összekócolva

szerelmes kedvében simogat

szép szavakat fülembe suttogva

 

Ölelj mint a hideg és meleg

mely nyáron hűt, télen átölel

mikor szíved dobban szemembe nézve

hisz te vagy a szél s te vagy a végtelen.

 

2022.08.31

 

Otthon vagyok

 

Domb ölelte kis faluban

egy aprócska utcában

Emlékek várnak az úton

oda vitt most a lábam

 

Nem mozdult a táj a házak

múltam őrzi szelíden

Régi korok ifjúsága

szívemnek is nagy kincse

 

Illatok szállnak a légben

halk zene szól távolból

Tán nem is vagyok már ébren

ha most erről álmodom

 

Jó volna ifjúnak lenni

táncolni pajkos széllel

De az idő nem engedi

s kialszanak a fények.

 

Tibold Katalin festményére  2022.09.06. Jó lenne otthon lenni

 

 

 

Kicsi és nagy

 

Oly nagy vagy világ

mégis szűkös a hely

falak vesznek körbe

 

mégis dalt zeng a keret

mert szoba és lakhely

világod van benne

 

tágulhat még a lakás

ha jön egy kedves barát

változnak az energiák

 

a szűk gyorsan kitárul

titkot tovább nem tárol

a levegőtlen szoba sarok

 

2022.09.07.

 

 

Kicsi veréb

 

Kicsi szürke veréb a porban

úgy játszik mint gyerek a homokban

önfeledten és vidáman

 

mindkettőnek egy élettér

melybe sok minden belefér

látja benne csöpp álmait

 

fölötte lévő nagytól megijed

szárnyai magasba nem viszik el

hangja mégis betölti a teret

 

nem a legszebb ez a hang

szívéből jön mégis a dal

vele indulhat a hajnal

 

mégis csendes minden reggel

varjak károgva feleselnek

csöpp madár bújik rengetegbe.

 

2022.09.07.

 

 

Néha látlak

 

 Olyan voltál mint az üveg

törékeny, áttetsző és hideg

ablak voltál kintre, bentre

így lettél kifelé fagyos, jeges

de a lelkedben mégis meleg

 

Mert sok volt a tél éveidben

nehéz volt őrizni a családi meleget

de a párás ablakon a szavak

nekem túl hidegek voltak

tenyeremben meg nem maradtak

 

Néha látlak tiszta egem kékjén

most ott ülsz fent a boldogság szélén.

Anya! Én most is fázok idelent,

hiába meleg már két kezed

szívem többé nem érheted el

 

Átfénylik az égen tiszta mosolyod

néha sikerül és néha elkapom

mint őszi levél mely búcsúzik a nyártól

mely nem kért semmit a való világtól

de szebb lett minden a mosolyától.

 

2022.09.07.

 

Nem hátrálok meg!

 

Hitemet magamban hordom és

menekülök mint sebzett

vad a sorsa elől.

Mert utolér a végzet, legyek

jó vagy rossz.

Magam szemében türelmetlen,

más szemében nyugalom.

Lelkemben szürke felhők villámokat

szórnak, nem tehetem amit akarok.

Csendes lázadás ez itt.

Mert hajlik a fa a szélben,

ameddig csak bír.

De a hazugság most égig ér!

A földön túl még sincs tovább,

önmagába zuhan az álnokság,

a kétszínűség, posvány.

Hitemet magamban hordom

bármi legyen is sorsom.

Nem hátrálok meg!

2022.09 09.

 

 

Radnóti nyomában

 

Karon fogott a halál.

Túl korán.

Magaddal vitted ami

lehetett volna.

De ma sincs másképp,

ahogy írtad:

..."zártkezű koldusok

és néma nyomorultak"...

Közel száz év, még

mindig aktuális.

Szavad idáig hallik!

S mikor lesz újra csend

amiben a múlt fájdalma

nem visszhangzik?

Hitvesedhez írt levélben írtad:

..."ha kell zuhanó lángok közt

varázslom majd át magam,

de mégis visszatérek"...

Nem mentél el, szavaidban

élsz s az ősz itt felejtett.

Kopott utcákon, tereken

..."nyár végi csönd napozna

az álmos kerteken"...

Mert látom zavaros fejekben

a szétszórt gondolatot.

Hitük megkopott és nem

akarom, hogy ez zengjen

át még egy évszázadon.

 

2022.09.08.idézetek:1-Sok autó jár itt-2.Levél a hitveshez- 3.Eröltetett menet.

 

 

Köszönöm

 

Meghalt apám, anyám s

bátyám korán ment nyomukba.

Egyikben sem volt összhang.

Talán köszöntek egymásnak

ott fent az égi mezőn,

ha éppen össze futottak.

Utókornak csak én maradtam.

Más világ volt az övék,

lelkem ebből sosem kért.

Nem is adták. Régi emlék.

Megléptem a holnapot

világra nyitottam ablakot.

Virágok köszöntek utamon

bár némelyik már fakó volt.

Köszönöm, hogy még itt vagyok.

 

2022.09.08.

 

 

Vízcseppek

 

Hány vízcsepp alkotja a hullámot,

hogy beletúrva a tenger homokjába

egy örök kötelék maradjon?

 

Hány vízcsepp fog össze hogy- a parton

ülve elmélázva a naplementén-

fényekbe veszve, neked locsogjon?

 

Hány vízcsepp lesz dühös, ha a vihar

korbáccsal üti a csendet mert a

két őserő nem megalkuvó?

 

Morajlik a tenger s a vihar

fáradtan elalszik a vízcseppeken.

Megbékítette őket Isten.

 

2022.09.09.

 

 

 

Vizitúra az Erebe szigeteknél

Monológ

 

Fecseg a víz az evező lapáttal.

Csendesek a partok. Korhadt fákat

élettelenül nyeli el a természet.

Apró hullámok a felszínen.

Komótosan úszik az idő.

Szellő, fáradtan rebben.

Kócsag sétál a mocsaras részen.

Vizi pókok szaladgálnak.

Tele élettel a táj.

Ebben a csendben minden hallik.

Gondolat hímez formát.

Színeset. A zöldtől az ég kék színéig.

Tükör a felszín a fáknak,

míg a part gyökerekbe  kapaszkodik.

Mert csendes a folyó, még csendes.

Nyári idill. Leülepedett az iszap,

rajta elhalt levelek adják

vissza önmaguk létét a víznek.

Belefeledkezem ebbe a túrába,

lelkem élvezi ezt a szabadságot.

A kenu sárga órra hasít

az acélkék vízen.

Lemenőben a nap s a táj

beleveszik az éjbe.

S a folyó altatót dúdol

partnak, természetnek.

Haza vágyom oda ahol

a semmi a minden.

Pedig csak a TV előtt ülve

gyönyörködöm ebben a csodában.

 

2022.09.09

 

 

Várva rád
 
Múlik a nyár s az ég kékje
Szerelmünknek is már vége
Bánat ül a víz tetején
Felhő száll életem egén
 
Csobban a hűs víz. Tán szólna!
-talán lesz még veled holnap-
Kövek közt vesznek tegnapok
Nyithatunk mégis új lapot?
 
Parti szél felkapja álmom
Tudom! Hiába is várok
Egy kósza hullám rám nevet

Halkan suttogom még neved.

 

2022.09.16. Nagy Zsuzsa festményéhez

 

 

Hulló levelek

 

Mint hangok egymásutánja

úgy hullnak le a levelek

Rezgésük dallá formálódik,

suttognak egy őszi éneket

 

Sosem lehet hamis a dal,

természet hangszerelte

S míg szépet álmodott a nyár

osont az elmúlás zenéje

 

Hallod hogy követeli a csendet

s követi lábadnak nyomát?

Fáznak nappalok, estek,

vékonyabb cipő helyett vastagba jársz

 

Úgy hullnak rád a levelek

mint egy Isteni megváltás

Majd elcsendesedik lelked

alszik ősznek pázsitján.

 

2022.09.20.

 

 

A dolgok közt...

/Prosszer Gabinak/

 

A dolgok közt mindig volt

határ.

Egy kerítés, és rajta

egy kapu.

Nyitottad és zártad,

ahogy lelked megkívánta.

Te mindent megkaptál!

Meg kellett, hogy kapd!

A másságnak gondolata van.

Lepkék szárnyára festettél

minden tavaszt.

Könnyeid, őszi falevelek

alá raktad,

s ha kellett a kiskaput

is bezártad.

De az érzelmeknek

nem volt határ.

Az éveiden mosolyogva, vagy

könnyesen suhantál át.

 

Húzott sátán keze, de

emeltek égig angyalok.

Súlya volt a fénynek,

igazság volt arcodon.

De kellett néha a mámor,

kötélen táncoló napok.

Kellett az erdő a csend,

mi visszaadta mosolyod.

Lelkedben táncoló betűk vannak.

Vigaszt és erőt most ezek adnak.

A dolgok közt mindig

lesz határ.

De a szavak csillag utakon

visznek tovább.

 

2022.09.19.

 

 

 

A ház előtt

 

Újra itt a ház előtt

Szívem dobban, megörült

Emlékek nagy tárháza

Idézi Nagymamámat

 

Rég volt, szép volt minden nyár

Így telt el az ifjúság

Illat szállt rég a légben

Kenyér sült, kemencében

 

Átélek minden percet

Elszállnak régi képek

A múlt kicsit átölel

Ősz van, de nem feledek

 

Csendes már ez az utca

Ablakok is bezárva

Már csak a tegnap sétál

Vén, öreg szívemen át.

 

Tóth Ágnes

 

2022.09.22.  FAE pályázatra