4000 éves a világ legősibb

szerelmes verse

Az agyagtáblára még 1880-ban bukkantak a mostani Irak területén. A maga nemében páratlan lelet az elmúlt 125 évet a múzeum raktárában töltötte, anélkül, hogy akár egyetlen egyszer is bemutatták volna a nagyérdeműnek. Az ókori vers most is csak azért kerülhetett reflektorfénybe, mert az egyik törökországi ruházati cég valami rendkívüli ötlettel szerette volna emlékezetessé tenni a februárt, s azon belül a szerelmesek napját.A költemény, amelyben egy ókori papnő vall szerelméről országa királyának, meglepő hasonlatosságot mutat Salamon király Énekek énekével, így a kutatók feltételezése szerint nem kizárt, hogy a sumér agyagtábla a Bibliabéli ballada "prototípusa" volt. A kutatók szerint az agyagtáblán található ősi szöveget sumér termékenységi szertartásokon alkalmazták.

(Múlt-kor/MTI)

Ezer év után hallhatjuk először az

 „elveszett középkori dallamot

Maga a zene vagy csupán egy dallam univerzális, minden korban ugyanúgy élvezhették, azonban megeshet, hogy egy időre szem elől veszítjük. Nem csupán azért, mert egy poros pince mélyén, senkitől sem zavartatván vészelte át az elmúlt évtizedeket, hanem mert a korabeli „kottázási” módszer ma már sokszor szinte megfejthetetlen. Egy húszéves kutatás során egy történésznek, valamint egy zenei előadóművésznek egy gyönyörű, ezeréves dallam titkait sikerült kihámoznia egy középkori dokumentumból.

A Vigasztalás hangjai című, 11. századra datálható muzsika dallamai közel ezer esztendő után a Cambridge-i Egyetemen szólaltak meg ismét. A kutatók az úgynevezett neumák – az énekhangok lejtését, illetve egy-egy dallamfrázist leíró grafikus jelek – segítségével fejtették meg az egykoron Boethius római filozófus (480-524) A filozófia vigasztalása című művét kísérő zeneművet.

A kutatás két évtizeden át folyt. A kis híján egy emberöltőnyi idő hátborzongatóan soknak hangzik ahhoz képest, hogy a dallamot gyakorlatilag egy perc alatt le lehet játszani. Azonban fontos tudni, hogy a középkor ezen szakaszában még nem az általunk ismert kottába jegyezték le a hangjegyeket, ami jelentősen megnehezítette a kutatást. A szövegsorok közé írt neumák azt mutatták, hogy a szöveg egyes szótagjait milyen irányú – lefelé, vagy fölfelé elmozduló – dallammal kell megszólaltatni.

Ezer évvel ezelőtt még a gyakran – időben és helyszínenként is – változó dallamformulák (egy neuma 1-4 hangos dallamformulát jelöl) segítségével „kottázták” le a zenéket, ezen stílust pedig már évszázadok óta senki sem használta (ráadásul gyakran a helyszín megjelölése sem szerepel rajtuk), így első pillanatra talán lehetetlennek is tűnt a megfejtése.

Sam Barrett cambridge-i kutató az eltelt húsz évet a Vigasztalás hangjai neumáinak lelkiismeretes böngészésével töltötte. Majd csatlakozott hozzá Benjamin Bagby, a középkori zeneművekkel foglalkozó Sequentia együttes tagja is, akinek segítségével több gyakorlati lehetőséget is kipróbáltak, amíg eljutottak a legvalószínűbb hangokhoz.

„Ben több különböző lehetőséget is kipróbált, én pedig véleményeztem, majd ezt fordítva is megtettük” – mondta Barrett. Hozzátette: „szenzációs volt ezen a projekten dolgozni, olyan volt mint egy intellektuális puzzle, amelyet egy 11. századi személy állított össze. Sokszor éreztük úgy, amikor a dallamok már szinte kézzelfogható közelségbe kerültünk, hogy magunk is a középkorban vagyunk”. A kutatók előtt a legnagyobb akadály egy, a „Cambridge-i Énekek” című mű egyik hiányzó oldala volt, amelyen a korszak létfontosságú jelöléseit rajzolta le a középkori zeneszerző.

                         (Múlt-kor)

PRÓZA

Elsõ összefüggõ magyar nyelvû írásos emlékünk a Halotti beszéd és könyörgés az 1200-as évek elejérõl. Sok mindent megtudhatunk belõle a magyar nyelv középkori fejlettségérõl és változásairól.

Érdekesen hangzik, megértése ma már nem könnyû. Íme egy rövid részlet az elejérõl:

Régi ejtés szerint:

Látjátuk feleim szümtükhel, mik vogymuk: isa, pur és homou vogymuk. Menyi milosztben terümtevé elevé miü isemüköt Adámut, és aduttá valá neki paradisumot házoá. És mend paradisumban valau gyimilcsektûl mondá neki élnie. (…)

Mai átiratban:

Látjátok feleim szemetekkel, mik vagyunk. Bizony, por és hamu vagyunk. Mennyi malasztban teremtette (Isten) eleve a mi õsünket, Ádámot, és adta neki a paradicsomot házul. És mind a paradicsomban való gyümölcsökbõl mondta neki, hogy éljen.

Ez a nyelv sokban visszautal az õshazában beszélt nyelvre.

A régi idõket idézi a magánhangzók ejtése: ma nyíltabban ejtjük õket (látjátuk — látjátok; szümtükhel — szemetekkel; homou — hamu; milosztben — malasztban). Láthatók a feledésbe merült szavak (isa — bizony). Megfigyelhetõk a ragok változásai (vogymuk — vagyunk; terümtevé — teremté, azaz teremtette; oduttá — adta; házoá — házzá, vagyis házul).

VERS

Ugyancsak tanulságos az elsõ írásos magyar versemlék, az Ómagyar Mária-siralom címû verses imádság, melyet körülbelül félszáz évvel késõbb, 1300 körül fordított latinról magyarra egy ismeretlen barát. Ennek egy részlete így szól:

A régi változatban megfigyelhetõk a maitól eltérõen képzett, zártabb magánhangzók (urodum — uram; igy — egy; fiodum — fiam; teküncsed — tekintsed). Változott a ragok illesztése a szavakhoz (buabelõl- bújából); itt is találhatók elavult szavak (jonhom — keblem).

                       /Magyar Nemzetismeret/

Isaac Newton egy pestisjárványnak köszönhette legnagyobb felfedezéseit hozó évét

375 éve, 1643. január 4-én (az Angliában akkoriban még érvényben lévő Julianus-naptár szerint 1642. december 25-én) született Isaac Newton angol fizikus, matematikus, csillagász, az emberiség történetének egyik legnagyobb géniusza.

Esko Valtaoja finn csillagász szerint a modern elméleti fizika alapjait lerakó Isaac Newton „úgy a kortársak, mint saját írásai alapján – nyíltan megmondva – egy arrogáns szarházi volt. Védelméül annyi hozható fel, hogy (...) talán ő volt minden idők legnagyobb zsenije, s azon emberek egyike, akik a leginkább meghatározó módon hatottak a történelem folyására.”

Newton – és így az emberiség – paradox módon sokat köszönhet a pestisnek, mivel a tudós legtermékenyebb évei pont arra az időszakra estek, amikor az 1665-os angliai pestisjárvány tombolása miatt visszavonult szülőfalujába. Nem véletlen, hogy a következő évet általában Newton „Annus Mirabilisaként” szokták emlegetni, mivel ekkoriban fogalmazódott meg benne többek között a gravitációs vonzás, a mozgástörvények, valamint a differenciálszámítás gondolata.

A máig népszerű történet szerint a gravitáció törvényének megalkotásához egy fáról a földre pottyanó alma adta az inspirációt. Az eseményt Newton asszisztense örökítette meg memoárjában s Voltaire is beszámolt a jelenetről: „Miért esik az alma mindig a földre, tette fel a kérdést magának. Miért nem oldalra vagy felfelé esik, hanem mindig a föld középpontja felé?” Newtont a gravitáció jelensége mellett az is foglalkoztatta, vajon a gravitáció egészen a Hold pályájáig érvényesül-e.

A polihisztor vizsgálta a fénytörés jelenségét, fényelméletet alkotott, s saját kezűleg megépített egy új teleszkópot, amely ma Newton-távcső néven ismert. Prizmákkal is kísérletezett, de hamar rájött, hogy ezekből nem ismerheti meg a szem anatómiáját, sem pedig azt, hogy a szem hogyan érzékeli a színeket. A tudós ekkor fogott egy fűzőtűt, amit a szeme és járomcsontja közé szúrt, majd addig nyomta belülről szemgolyóját, amíg fekete és fehér körök jelentek meg előtte.

Érdekesség, hogy az angol tudóst a Biblia és az okkultizmus ugyanúgy érdekelték, mint azok a felfedezések, amelyek híressé tették. Tudományosnak kevéssé nevezhető megállapításai közé tartozik például, hogy a világvégét például 2060-ra jósolta. 1692-93-ban történt súlyos idegösszeomlását követően, élete hátralévő három és fél évtizedében már nem volt jelentős felfedezése, annak ellenére, hogy szellemi képességeivel még ezt követően sem volt probléma, amit az is mutat, hogy 1716-ban Gottfried Wilhelm Leibniz német polihisztor által felvetett problémára néhány pillanat alatt megtalálta a megoldást.

Már életében több vers született róla, I. Anna királynő pedig 1705-ben lovaggá ütötte. Newtonnak azonban felsőbbrendű intellektusáért hatalmas árat kellett fizetnie. Mint Aldous Huxley írta: „Ha kitenyésztenénk az Isaac Newtonok fajtáját, az nem jelentene haladást. Az ár ugyanis, amelyer Newtonnak felsőbbrendű intellektusáért kellett fizetni, túl nagy volt: képtelen volt barátságra, szerelemre, apaságra és sok más kívánatos dologra. Mint ember fiaskó volt; mint kolosszus: fenséges.”

 /Múlt-kor/

Másfélezer éves kolostor romjaira bukkantak Izraelben

Mozaikpadlókkal és importált márvánnyal díszített, 1500 éves kolostor maradványait tárták fel a régészek Izraelben, a Jeruzsálemtől nyugatra lévő Bét Semes városban zajló nagyszabású ásatási munkálatok során.

A régészcsapatot igencsak meglepte a maradványok különösen jó állapota és a lelet a gazdagsága – mondta Benjamin Sztorcsan, az Izraeli Régészeti Hatóság (IAA) irányításával zajló munkálatok vezetője. A szakember hozzátette, hogy az annak idején valószínűleg szerzetesi épületegyüttesként szolgált komplexumban talált tárgyak alapján terület fontos, feltehetőleg központi szerepet játszott a júdeai hegyek és a parti síkság közötti régióba érkező hajdani zarándokok életében.

„Az ásatáson hatalmas kőfalak romjaira és a kolostorépítészet számos jellegzetességére, köztük egy keresztekkel díszített márványoszlop-talapzatra és márvány ablakrácsozatra bukkantunk” – mondta Sztorcsan, hozzátéve, hogy a márványelemek a mai Törökország területéről érkeztek. A helyiségek egyikében egy madarakat, leveleket és gránátalmákat ábrázoló gyönyörű mozaikpadlót is találtak a régészek. A szakember szerint a térség több régi templomot és kolostort is rejt, de ilyen kitűnő állapotban fennmaradt épülettel még nem találkoztak.

A régészeti hatóság szerint mostanáig csupán a kolostor egy kis részét tárták fel. Az épületegyüttest a 7. században hagyhatták el lakói, nem tudni, hogy miért. A nyáron megkezdett ásatási munkálatokban eddig több mint ezer – többségükben iskolákból vagy katonai előképzéssel foglalkozó szervezetekből érkezett – tizenéves is részt vett.

/Múlt-kor/

Hat sorsfordító családi viszály a történelemből

 Egy családi perpatvar kezdődhet egy félreértéssel, egy örökség körüli vitával vagy éppen egy feleség elcsábításával is. Néha azonban előfordul, hogy egy-egy ilyen nézeteltérés szinte szabályos háborúvá eszkalálódik a két fél között. Következzen hat sorsfordító családi viszály a történelemből!

Adidas és Puma

 Adolf és Rudolf Dassler az 1920-as években indították be cipőgyárukat a németországi Herzogenaurach városában, először még édesanyjuk házában. Vállalkozásuk azután indult be igazán, hogy az 1936-os berlini olimpián az amerikai atléta, Jesse Owens az ő cipőjüket viselve nyerte meg az aranyérmet. Ezt követően azonban a két testvér kapcsolata súlyosan megromlott.

 Egyesek szerint minden egy félreértés miatt kezdődött. A második világháborús bombázások idején történt, hogy amikor Adolf belépett egy óvóhelyre, ahol Rudolf és családja is éppen tartózkodott, annyit mondott: „Ezek a koszos fattyúk már megint itt vannak.” Bár Adolf valószínűleg a szövetségesek bombázóira gondolhatott, Rudolf úgy értette, hogy rá és családjára vonatkozik a megjegyzés.

 A konfliktus a háború után odáig mélyült, hogy a testvérek az üzleti életben is szakítottak egymással és rivális sportszergyártó cégeket alapítottak. Adolf saját beceneve – Adi – után az Adidas nevet adta vállalatának, míg Rudolf nevének kezdőbetűire alapozva a Ruda elnevezést választotta, amelyet később – a napjainkban már jóval ismertebb – Pumára változtatott.

 A testvérek kapcsolata később sem javult. Gyáraikat a folyó két ellentétes oldalán húzták fel és a rivalizálás az egész város életére rányomta a bélyegét. Egyes boltok hamarosan már kizárólag Adidas, más üzletek csak Puma termékeket árultak, míg a két gyár dolgozói között olyan gyűlölködés alakult ki, hogy valóságos botránynak számított, ha valaki a másik cég alkalmazottainak egyikével kötött házasságot.

 /Múlt-kor/

Európa védőszentje már hétéves korában szüzességi fogadalmat tett

A kislány valamiféle isteni sugallatra az égre emelte tekintetét, ekkor a templom felett megjelent Jézus. A Megváltó főpapi ruhát viselt és nem volt egyedül. Kíséretében ott volt Szent Péter, Szent Pál és Szent János is. Krisztus a leánykára mosolygott és megáldotta. Ez volt a hatéves Caterina Benincasa de Siena – aki később Sziénai (Sienai) Szent Katalin néven vonult be a történelembe – első látomása, amelynek hatására élete egy csapásra megváltozott.

 A kislány valamiféle isteni sugallatra az égre emelte tekintetét, ekkor a templom felett megjelent Jézus. A Megváltó főpapi ruhát viselt és nem volt egyedül. Kíséretében ott volt Szent Péter, Szent Pál és Szent János is. Krisztus a leánykára mosolygott és megáldotta. Ez volt a hatéves Caterina Benincasa de Siena – aki később Sziénai (Sienai) Szent Katalin néven vonult be a történelembe – első látomása, amelynek hatására élete egy csapásra megváltozott.

Katalin egy elszegényedett nemesi család sarjaként született Siena városában 1347. március 25-én. Apja, Benincasa Jakab kelmefestésből tartotta fenn népes családját. A krónikák szerint felesége, Lapa 25 gyermekkel ajándékozta meg a férfit. Utolsó előtti gyermekeik ikrek voltak, akiket Katalinnak és Giovannának neveztek el. Giovanna a születése után nem sokkal meghalt. Katalint anyja óvó szeretettel vette körül.

 A kislány már háromévesen is igen jámbornak bizonyult, gyakran megtörtént, hogy a lépcsőn közlekedve minden egyes lépcsőfoknál elmondott egy Üdvözlégyet. Hatévesen a sziénai domonkos templom felett megjelent neki Krisztus. Katalin a látomástól még inkább Isten felé fordult, vezekelt, böjtölt és imádkozott. Hétéves korában szüzességi fogadalmat tett.

 A család nem érzékelte a leány eltökéltségének súlyát, és ahogy felcseperedett, férjhez akarták adni. Katalin sokáig szelíden viselte a győzködést, majd tizenhat éves korában közölte szüleivel, ha nem hagyják abba az agitációt, akkor inkább elhagyja otthonát. A család ekkor értette meg, hogy Katalinnak más utat szánt a Teremtő.

 Tizenöt évesen a sziénai domonkos harmadrendi nővérekhez csatlakozott. Magányában rengeteget imádkozott, majd ismét egy látomás következett. Krisztus megjelent előtte és gyűrűt húzott az ujjára, amit csak ő láthatott, más számára láthatatlan maradt. Az Úr ekkor elküldte őt az emberek közé. Katalin prédikálni kezdett, szónoklataira felfigyeltek az emberek és egyre többen követni kezdték őt. A szent életű hölgy nemcsak a jámborságról prédikált, de a válságban lévő egyházat és a fényűző, bűnös életmódot folytató egyházi vezetőket is kritikával illette. Szót emelt a keresztes háborúk megszervezése mellett, és a pápa visszatérését sürgette Avignonból Rómába.

Szent Katalin és a démonai (ismeretlen festő 1500 körüli műve)

A csodatévő, gyógyító Katalin, aki Isten dolgairól többet tudott, mint a korabeli tudósok, rengeteg embernek nyújtott vigaszt és iránymutatást. Az őt követőket Katalin „családomnak” nevezte. Ez az egyre népesebb család azonban az ellenfeleinek is szemet szúrt. Katalint eretnekséggel vádolták, ezért 1374-ben a firenzei domonkos rendi bírák elé idézték, hogy adjon számot tanításairól. Katalin meggyőzte a káptalant, hogy semmi bűnös és ördögi dolgot nem művel Krisztus bárányai között, így tovább dolgozhatott.

Kellett is a segítsége, mivel Sziénában felütötte fejét a pestis. Katalin nem tétovázott, segített a betegeknek. A járvány idején csodatévő, gyógyító képességét csillogtatta. Gyóntatója és életrajzírója, Capuai Boldog Rajmund domonkos szerzetes sok vele kapcsolatos csodát lejegyzett, köztük volt az 1375. április 1-én Pisa városában történt híres eset, amelynek folyamán Katalin megkapta a stigmákat. Katalin a feszület előtt állt, amikor Krisztus sebeiből vérvörös fénynyalábok indultak el kezei, oldala és lába felé. A közeledő nyalábokat látva a szentéletű nő kérlelni kezdte az Urat, hogy sebei láthatatlanok legyenek, azon célból, hogy a hírnév kísértéseit elkerülhesse. Rajmund leírása szerint a vörös színű fénysugarak, ekkor fehérré váltak; a sebek ugyan láthatatlanok voltak, de egészen haláláig fájdalmat okoztak a nőnek.

Katalin ekkorra már hihetetlen meggyőző erővel rendelkezett, szavainak hatására bűnösök tértek jó útra és régi ellenfelek kötöttek barátságot. 1376-ben elhatározta, hogy ezt az Úrtól kapott szuggesztív erőt az egyház érdekében a nagypolitikában is kamatoztatja. 1376 júniusában hívei kíséretében Avignonba ment és meggyőzte XI. Gergely pápát, hogy költözzön Rómába. Nem tudni, hogy Katalin három hónapos tárgyalása milyen mértékben befolyásolta XI. Gergelyt a döntésében, de az bizonyos, hogy az egyházfő 1377. január 17-én bevonult Rómába.

Katalin ezután is fáradhatatlanul dolgozott, de az aszketizmus határát súroló, állandó böjtöléseit és az intenzív munkatempót nem bírta szervezete. 1380-ban, mindössze 33 évesen megtért a Teremtőhöz. Földi hamvait Rómában a Santa Maria sopra Minerva templomban helyezték örök nyugalomra. Katalint 1461-ben II. Piusz pápa avatta szentté, 1999-ben II. János Pál pápa pedig Európa védőszentjévé.

forrás- Múlt- Kor

Leonardo da Vinci a szitakötő szárnyának rebbenését is meglátta

Átlagon felüli "gyors" látása segíthette Leonardo da Vincit (1452-1519) a rajzolásban és festésben egy svájci kutatás szerint.

David Thaler, a Bázeli Egyetem kutatója szerint a reneszánsz mester a szitakötő szárnyának rebbenését is meglátta.

A művészettörténészek korábban is sejtették, hogy Leonardo különleges látással rendelkezett. Thaler tanulmányában arra utal, hogy a szitakötők rajzolásakor Leonardo már megállapította, hogy a rovarok elülső és hátulsó szárnyai nem szinkronban mozognak.

Ezt a felfedezést azonban csak négy évszázaddal később tudták bizonyítani lassított felvételek segítségével.

Ugyanezt a képességet feltételezi Thaler Hokusai japán festőnél is, aki a világhírű A nagy hullám Kanagavánál című festményt is alkotta. A kutató szerint Hokusai is észlelte a különbséget a szitakötőknél.

A nagy hullám Kanagavánál

Thaler a tanulmányban az úgynevezett villódzási fúziós frekvenciára utal, amelyen egyes fényingereket a szem folyamatos fényként érzékel.

Az ember másodpercenként átlagosan 20-40 ingert képes egyenként érzékelni. Egyes profi baseball-játékosok képesek egy labda részleteit akkor is észlelni, ha az másodpercenként 50-szer fordul meg.

Ahhoz, hogy Leonardo egy szitakötő szárnyának libbenését láthassa, másodpercenként 50-100 ingert kellett észlelnie.

Thaler szerint ez lehetett da Vinci képeinek egyik titka. Mona Lisa mosolya is azért lehet olyan titokzatos, mert a mosoly pillanatát képes megragadni.

"Leonardo gyors szeme képes volt észlelni és megörökíteni ezt a momentumot" - mondta a kutató.

forrás: Múlt-Kor

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat