Szerelmes versek.

 

Leszel-e a társam?

Jössz-e mellém társnak, vigasztalónak?
Igaz barátként, a jóban, rosszban.
Leszel-e társam a szerelemben?
Szerető a végtelen éjszakában.
Leszel-e Nap helyett a fényem?
Lelkemben a Hold piciny varázsa.
Leszel-e Te, aki majd felmelegít?
Ha eső esik, és szívemen a bánat.
Leszel-e mosolyomnak tükörképe?
A Te szíved, igaz, őszinte valóságában.
Jössz-e velem, csillagszemű kedvesem?

 

Csak addig

Csak addig légy velem
míg szememmel látok,
míg a szívem dobog,
míg a kezemet nyújthatom.
Csak addig légy velem,
míg üzen a szó Neked,
míg mosolyom átölel,
míg szerelmet írhatok.
Csak addig légy velem.

 

Égi tenger

Kimosom a szürke felhőket,
Teregetem napfény sugarára.
Fűszálak tartják kezüket,
Hol esőcseppek mosolyognak.

A csillagokat ablakodba raknám,
Hold lenne a karmester.
Szívem is oda költözne hozzád,
S lelkemből dalolnék Neked.

Mert hűvösek a nyári éjszakák,
Fények hangja oly messze már.
Minden emlék most rám talált,
Bőröndömet nem viszem tovább.

Tenyeremből csak fényt adhatok,
Szívemből egy örök szerelmet.
Egy csókot remegő ajkamról,
Szememből lásd: az egész életem.

 

Szemeddel bűvölő

Testünk szél ruhájába
öltözött, harmat
könnyeit sírta a vágy.
Arcod simogatom
szelíden, oly féltőn
öleltél át.
A valóság táncot lejt,
a karjaidban ott felejt,
mint egy lepke nász.
Lent és fönt, két szemeddel
bűvölő. Némaságban
elmerül a sóhajtás.
Hegy csúcsáról zuhanó
mámorban, két kezünket
összekulcsolja a varázs.
Szelíden alászállva, a
szerelem párnájára, még most
is két karod közt pihenve,
ébreszt a valóság.
Halk neszek, erdő hangja
a csendben, mint zene.
Szívünk csendesül már.

 

Két karodban

Az éjben ringatózó, csillagfényű
álmok. Lelkünkből felszálló
vágyak. Nagy találkozás.
Két karodban békét találok.
Az éjben szendergő fények,
Hozzám küldött titkos remények,
S Te most velem mosolyogsz.
Két karodban békét találok.
Levetkőztetett szemed varázsa.
Tiszta szívedben megőriztél.
Vigyázd ezt a szerelmes pillanatot,
Mikor két karodban békét találok
Tudom, csak álmok vagyunk.
A hajnali fény szétválaszt.
A napot végig ábrándozzuk,
S éjjel karodban békét találok.

 

Csak egy…

Csak egy ölelés,
Csak egy kézfogás,
Csak egy tekintet,
Benne a kimondhatatlan.

Csak egy édes csók,
Csak egy érzelem,
Csak egy lázadás,
Benne a kimondhatatlan.

Csak egy kérdés,
Csak egy válasz,
Csak egy sóhaj a világba,
Benne a kimondhatatlan.

 

Időtlen idő

Kigomboltad inged,
Hogy én is oda férjek.
Meztelen testeden
Táncolnak lidércek.
Szám a szádra éhes,
Ördögök kísértenek,
Elveszik józan eszem,
Ha szemedben nézek.
Kezed táncol szívemen,
Kopogok a lelkeden,
Tomboló vad érzések
Vágy ölébe tesznek.
Az idő időtlen lesz,
Két karodban elveszek,
Ígérd, mindig így ölelsz.

 

Szerelem játékai

A szerelem furcsa dolog, nem
divat nála a kopogás, a
köszönés, egyszerűen ott van.
A szerelem nem tervezi a holnapot.
Formál, alakít, kacéran rád néz,
de ha kell, kedvedre alakul.
A szerelem gyerekből felnőtté válik,
de tovább játszik az érzésekkel addig,
míg megjelenik benne a tudatosság,
megteremtődik az egyensúly.
A szerelem nem játszik tovább Veled,
valós érzéseket fűz a szíved köré,
odabent nem dúl többé háború.
A szerelem furcsa dolog, nem
divat nála a kopogás.

 

Szerelmi tánc

Meztelen testeddel
Betakarsz Kedvesem,
Átölel két kezével
Egy őrült szerelem.
Halk sikolyokkal
Bennem elveszel,
Szemed alatt a kéj
Kábultan hempereg.
Eggyé váltunk,
Megszűnt az idő.
Kezeink egymásba marnak,
Ha megérint a bűn.
S bűnben feloldódva,
Lelkünkben aléltan,
Párnám lett kezed,
Elalvó szép szerelem.

 

Hajolj közelebb

Hajolj közelebb, érezzem
tested illatát, a vágyat,
mely ott sétál a szádon és
kezed, mely lassan átölel.

Hajolj közelebb, betakarhass
szerelmed titkos lángjával,
éjszakai álmod valóságával,
mely beoson szívembe hangtalan.

Hajolj közelebb, érezzem a remegést,
mely a hiány vágyából fakad,
elhagyva kötödéseit mindennel felér,
találkozáskor újra lángra kap.

Hajolj közelebb, csukott pillám
alatt is érezzem néma szavaid.
Védtelen testemen ragyogjon át
szerelmed, mely bennem felizzik.

 

Összetartozás

Amikor szeretlek, kijózanodok.
Elmúlnak a görcsös akarások. Az ego
feladja magát, szerte foszlik, s
szívemmel, lelkemmel felébredek.
Nem akarom, hogy más legyél, mint
ami vagy, hisz így látlak tisztán,
hiba nélkül. Vagyunk egymásban
álarcok nélkül, elfogadom szeretettel.
Figyelek rád s figyelsz rám.
Önmagamat látom s így látlak téged.
Mint ezer éve darabokra tépett fénykép,
összeáll, mint egy puzzle.
Csak annyit kérhetek tőled, mint amennyit
én is tudok. Ha tudsz velem táncolni,
ha a zene elvarázsol, s a lépéseink
egymást követik: ott vagyok benned.
Minden ami körülöttünk van,
ismerőssé válik. Meleg lesz a
levegő, s amit én érzek idebenn,
benned megszólal, mint egy üzenet.

 

Üres a szó

Üres az a szó, hogy szeretlek.
Csak ha látom a szemed,
érzem szíved lüktetését, s ha
hozzád ér kezem, megremeg
a vágytól,
akkor a szó életre kel.
Testemen végig fut a láz, lüktet
mindenem, ha gondolatom téged
formáz tekintetem elé.
Szeretlek. A szó üres, s te nem
vagy benne. Te bennem élsz.
Mint élő eleven, soha el nem
múló lét. Az álmok és a
valóság közt így szeretlek.
A tartalom mi vagyunk, s
mint szappanbuborék szállunk
az égen, s ha szétpukkan ez a
varázs, a kezed kezemet fogja.
Szerelmet magunk mögött hagyva,
átölel minket az örök mindenség.

 

Ölelj szerelem

Fáradt két kezeddel
ölelj át szerelem.
Ringass bele a szív
lüktető mélységébe.
Dobogása zengje be
néma zugait életemnek.
Ne engedd be a valóságot,
mert az csak félelem.

 

Míg nem voltál

Míg nem voltál, nem volt
semmim sem.
Csak lebegtem utak és
dolgok közt.
Névtelenek voltak az
éveimben az idők.
Jártam holdfényes,
kitaposott utakat,
hol a perc nem őrizte
mosolyomat.
Míg nem voltál, az
üres néma volt.
Minden álom a születésben
szétfoszlott.
De mióta szeretlek, az
üres tele van.
A semmi értelmet nyert
egy megszökött álomban.
A névtelennek neve lett,
s felvillant a mosolya.
Az éveim értelmet kaptak
s az idő is halad.
Mióta szeretsz, megmozdult
bennem az élet.
Minden kifordult dologba
a remények visszatérnek.
Mióta szeretlek, mióta
szeretsz,
mindenki máséból

minden a miénk lett.

 

Mesél a csend

Mesél a csend, rólam neked.
Mesél, hogy mindig itt voltál velem.
Őrizted álmom csillagos éjjelen,
Mikor holdvilág ragyogott az ágyam felett.

Mesél a csend szép meséket,
Hogy álomba te ringattál fáradt éjjelen.
Könnyes reggelen is te voltál ott velem.
Tán ezer éve már, fogod a kezem.

Évszázadok teltek el, mire ébredtem,
Hogy a holdvilág az égen a te lelked.
Csillagok az éjszakában, csillogó két szemed.
Ha ez csak egy mese, véget sose érjen.

 

Te vagy a szép

Benne vagy a nagy
mélységben és az
égen a csillagokban.
Benne vagy a múló
percben, s világokat
számláló órákban.
Véremben te vagy a piros,
testemen végigszaladó
atom millió darabja.
A minden és a semmi,
a pokol és a mennyország,
könny és szív fájdalma.
Mosolyomban te vagy a
szép, mintha lelkemet
festenéd színes szavakkal.
Őszinte tükör vagy, mikor
hazugságok ölelnek és
ördögök kacagnak.

 

Bármi lennék

Lennék a virág közepe,
mint Nap az égen,
S lennék méh, hogy
beporozzak mindent.
De föld is lennék, mely
az élet őrzője.
Hullanék rá, mint eső,
magok éltetője.
Lennék szél, mely
melegben simogat.
Lágyan átölelnélek
mint egy gondolat.
De csak egy út vagyok
a lábad alatt,
Melyre ezernyi porszem
tapad.
Vagyok az, ki haza kísér
minden nap,
Hogy mosolyoddal teljen
meg a lenyugvó Nap.
Hazavittelek hát, kérlek
gondolj rám,
Mikor fáradtan törlöd le

magadról az út porát.

 

Hunyd le szemed

Hunyjuk le szemünket,
hogy soha senki ne
válasszon el minket.
Ne lássa más kettőnk
éj-holdját, mely őrzi
lélekszívünket.

Hunyjuk le szemünket,
hogy az élet hullámai
ne érinthessenek minket.
Mert összetörünk, ha
neki sodor a hullám
a parti köveknek.

Hunyjuk le szemünket,
gyűrött ráncainkat
a tavasz szépítse.
A ránk telepedett fájdalom
álarcként hulljon
tiszta szerelmünkre.

 

Holdfény út

A Hold fénye utat
világit a tenger hullámai
felett. Csábit a fény s
parti fövenyen az út
végét keresem.
Ha tudnám, hogy te
vársz a végeláthatatlan
fény végén, lebegve indulnék
a tenger felett.
A hiány, a vágy, a szeretet,
szárnyat adna oly rég
gyötrődő szívemnek.
Hullámok suttognak az
éjben, hangjukat a Hold
szövi át lelkével.
Ezüst ruhába öltözik a
táj, s az éjfél megáll egy
pillanatra a habok felett.
Az idő haldoklik, s én
lebegek a végtelen égen.
Évmilliók semmivé válnak
a csillagok fényében.
Most érezlek igazán
sejtjeimben, földön
testbe zárt lelkemben.
A Hold fénye utat világit
a tenger hullámai felett
s én hozzád indulok.

 

Elloptalak

Oly régóta kerestelek. Évezredek
gyorsan pergő naptárában most
leltem rád, mikor az idő egy
pillanatra mellettem megpihent.
Elloptalak a kezéből. Rohantam
veled szívem rejtett zugába,
eldugjalak a világ szeme elől.
Csak magamnak akartalak, önzően.
Parányi fény voltál, kevésnek
hittem. Mégis veled akartam égni a
földi sötétségben.
Lényed nem halványult,
s én lassan felébredtem.

 

Ha hozzám érsz

Ha hozzám érsz, a hideg
és meleg harcot vív
vágytól égő testemen.
Ha hozzám érsz, édes kísértés
járja át minden gondolatom.
Semmi nem elég belőled.
Ha hozzám érsz, örökké tartson
két kezed szívet melengető
forró ölelése.
Ha hozzám érsz, zongorázik
rajtam vágy mélyén lapuló
elfelejtett érzelem.
Ha hozzám érsz, megérint a
világ, elveszik benned a napom,
s parányi lesz életem.

 

Hiányzol

Hiányzol a fájdalmamból,
a pillangó boldogságomból.
Hiányzol a létemből,
verseim dallamából.
Hiányzol mosolyom sarkából,
szemem ragyogásából.
Hiányzol a pillanatból,
rügyek friss pattanásából.
Hiányzol a reggeli ébredésemből,
az esti szép jó-éjszakámból.
Hiányzol a tollam végéről,
mely most újra magányos.
Hiányzol üressé vált szavaimból,
mert értelmetlen nélküled a szó.

 

Benned vagyok

Benned vagyok, mint egy
végtelen nyugalom, mely a
szíved ritmusát egyenletessé
teszi, ha túldobogja önmagát.
Benned vagyok, mit egy örök
vágy a másik után. Egy örök
véget nem érő el nem múló láz.
Benned vagyok, mint lehetőség
amit meg kell értened, hogy
tovább tudj lépni, ahogy a világ.
Benned élek, mint elfelejtett szerelem,
egy forró csók, testi érintés,
mely most megvalósításra vár.
Légy bennem, ahogy én benned vagyok.
Varázsold szürke perceimet
egy boldogabb holnappá.

 

Csak egy pillanat

Oly messze vagy, a szív
belefárad a hosszú út
gondolatába.
Mégis minden ébredéssel
elindul feléd, mert
tudja, hogy megtalálhat.
Valahol tán félúton már
az érzések ismerősen intenek
egymásnak.
A közelség vihart kavar
a létben, s lassan feloldódnak
a fájdalmak.
Óráknak hisszük a pillanatot,
ölelésben elvesznek a gondolatok.
Te vagy és Én vagyok.
Hagyd meg nekem az ölelésed,
a végtelent tükröző
pillantásod.
S én a szívem adom, még lelkünk
egymást védi, legyen neked
menedék és oltalom.
Minden alkonyat a holnapi
reményt ígéri. Egy harmatcseppben
mindig ott ragyog.
Lassan álomba sétálja magát
a lenyugvó Nap. Utolsó fényével
minket simogat.
Csak pillanat volt az egész.
Te ott, Én itt. Külön,
de együtt a csillagok alatt.

 

Lélek fények

Azt hittem, a szerelem vagy,
de annál több lettél.
Az alkonyi égbolt alatt
nyíló ébredés.
Értelmet nyert minden
születendő érzés.
Szememmel csodákat látok,
szépül minden remény.
Vagyunk a létben ölelkező
két lélekfény.
Jó most élni és a világban
veled táncolni.
Jó tudni, el sosem enged
már ez a kéz.

 

Csak egy szó, csak egy érzés

Mitől lesz erős egy szó,
vagy csak egyetlen betű is,
ha nem a lélek lakozik
láthatatlanul mindegyikben?

Mitől lesz dallammá a
gondolat, s lejt táncot
a hangszeren, varázsolva
el a képzeleted?

Mitől lesz csend a szívedben,
ha háborúzik benned az
értelem, s győzni akarna
az életed felett?

Mitől lesz csodás egy
érzés, ha bele nézel abba
a szempárba, mely
messziről is téged figyel?

Mert érzed a megfoghatatlant,
s hiszed a láthatatlant,
mely hatalmába kerít,
ha valakit szeretsz.

Csak egy szó, csak egy érzés.
Tárt karokkal várod.
Király a szavak közt és
ismerős minden betűje.
Szerelem.

 

Emlékek

Mondd, hogy szerettél, s
minden elmúlt pillanat
gyöngybe zárva fekszik
szíved hullámzó tengerében.

Mondd, hogy volt értelme
egymást ölelni, parttalan
álmokat álmodni, s hinni
a holnap csak a miénk.

Mondd, hogy nem háborgó
tenger maradt bennünk,
hanem a Napban csillanó,
gyöngyszemű szerelem.

Mondd, hogy érzed a távolból
is az elmúlás fájdalmát,
mikor a szív megtörik
a tegnapok színében.

Mondd, hogy őrzöd a csókot,
az ölelést, gondtalan nevetést,
a felhőtlen boldogságot,
a tengeren tükröződő kék eget.

Mondd a „voltam” helyett,
hogy „mindig leszek”, mikor magányos
óráidban csend ül a lelkedre
és emlékek közt az arcom keresed.

Mondd, hogy igaz volt, még ha

el is múlt, s nem tagadod
meg önmagadtól azt az érzést
mit úgy hívnak- Szerelem.

 

Harmónia

Ha a harmónia két
lélek tánca és a
végtelenbe való
beolvadás, akkor
a szó kevés, a tekintet
átsüt minden hazugságon
és lemos minden álszent
csillogást.

Ha az érzések ölelik
egymást, pillangók tánca.
A szél megkönnyíti
a repülést, s elringat.
Biztonság ott van, hol
hisszük. Hol feloldódik
minden gát, s a szó nem
visszhangozza önmagát.

Minden ott van jól,
hol békét talál a szív.
Az el nem hullatott
könnyek boldogok. Mert
embernek, életnek,
mindenhol a világban,
minden egyes zugában
megszületni mindig fáj.

A harmónia lélektánc,
s bennünk az érzés csak
tiszta kútból fakadhat.
Mint a hegyi patak, mely
az égi áldást gyűjti össze.
Csobogásának friss hangja
sosem feledtetheti el velünk:
életünk ajándék és áldás.

 

Tánc a szerelemért

Ha csak fizikai lét
lenne a szerelem tánca,
tán könnyen átlépnék
rajta, nem kéne vigasz.

De a szív és a lélek táncol
az érzések parkettjén,
s ha nem jól táncolnak,
hát kár a könnyekért.

Míg egymás kezét el nem
engedik, a zene szól,
a lélek emel magasba,
s a fénylő csillagok.

A Te meg Én mindig
táncol a szerelemért,
a földi életen túl is
lelkünkbe tartja a reményt.

A könny itt marad, s az
őszidőben egy kóbor emlék,
mely minden tavasszal életre
kelt ott, ahol a szerelmet
nem felejtik.

 

 

 

 

 

 

Oldal: Szerelmes verseim.
Kultúra, líra, vers a 21. században - © 2008 - 2024 - toth-agnes.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat