Búcsú "Mamikától"

/Görbe Irénke emlékére/

 

Elköszöntök régi barátok

Csak emléketek leng a szélbe

És egy darab szív mindenkiből

Életünk részei voltatok

S Ti most elfáradtatok

Még ott ültök az égi lépcsökön

Fent és lent keserű a könny

A hiány nekünk maradt itt

Pótolhatatlan, fájó veszteség

Most Isten lesz veletek

HÁT ISTEN VELETEK!

 

2022.10.07.

 

 

Koppanások

 

Mintha esne! Száraz

leveleket zörget a szél.

Szimfónia az éjben,

a csend is felerősödik.

Egy árnyék a fák közt,

minden lépte sietős.

Éj szorongatja fáradságát,

testét hideg járja át.

Pihenni vágyik a levél,

szótlanul búcsút int.

Újabb koppanások, s a szél

a fákat rázza megint.

Elalszom mint fáradt falevél,

de felébreszt a hajnali fény.

 

2022.10.10.

 

 

Azon a padon

 

Azon a padon nincsenek évszakok

Azon a padon, csak mi vagyunk

Azon a padon, szépek az emlékek

Azon a padon,álmunkat őrzi a perc

Azon a padon, adtam neked szívem

Azon a padon, íródott az első vers

hogy holtomiglan örökre veled.

 

2022.10.11.

 

 

 

Még nem búcsúzunk

 

Még nem búcsúzhatunk

az ősszel.

Kezünket összeköti az

új tavasz lehelete.

Csak a múlt lett

újra ráncos.

Holnapunk még

ránk mosolyog.

Még nem búcsúzhatunk!

A válás szomorúsága

elakadt félúton.

De tudd! Minden ide ér

majd egyszer.

S egyikünk szemében ott

maradnak a könnyek.

Még itt vagyunk! Még együtt

az őszi lombok alatt.

 

2022.10.12.

 

 

 

Nőnap

 

Virág helyett, emlékeket

adtál lelkemnek

Sohasem fog elhervadni,

mert ilyen a szeretet

 

Magammal vihetem, túl

a nagy kékségen

Ezek lesznek csillagaim

ha majd hazatérek.

 

2022.10.12.

 

 

 

Út hazafelé

 

Egyszer mindenki útnak indul,

fátyolos lesz tán a kék ég,

vagy az esti szürkület segít

kilépni a földi világból,

hogy maradjon minden szép,

gyereknek unokának.

Mert érkezünk és mindig

indulni kell, ahogy a csillag az égen,

járja útját szüntelen, s a végtelen

befogad minden szívet.

Földön hagyott könnyekből,

egyszer napsugár lesz.

Majd rá mosolygunk a múltra,

s minket is elenged egy fátyolos

tekintet.

 

2022.10.12.

 

Soha

 

Senkik voltunk a világ tenyerén,

játszott velünk a sors,

majd az élet.

Kerestük egymást!

Talán százszor is találkoztunk,

de sosem néztünk egymás

szemébe. SOHA!

Az idő volt mostoha.

Pedig voltam szél:

hajadat kócoltam.

Mint esőcsepp, arcod

simogattam.

S mikor virágot szedtél

másnak: a virág voltam.

MOSOLYOGTAM

De egyszer csak széttörtünk

ezer csillogó darabra.

Az út menti szél besöpört

minket az árokba.

Lassan összeraktuk egymást.

Egymásra néztünk.

S akkor azt mondtad:

nem engedlek el SOHA.

 

2022.10.12.

 

 

 

Múzsa halála

 

Túlszárnyalta önmagát, az

élet letörte szárnyait.

Ül valahol magába roskadva,

s az érzések üresjáratok lettek.

Ő senkinek sem kell! Ő neki sem!

Az ihlet a költészet vonatán

nélküle száguldott tovább.

Néha hallja a vonat kattogását,

melyen elrontott szép reménye ül.

Menne utána, de mégis menekül.

Ül magányosan, magában beszél,

nem erőssége már az erény.

Játszmákat játszik a sorssal,

s jöhet bármennyi vonat

a nagy Ő, szívében maradt.

 

2022.10.17.

 

Őszi Balaton

 

Csendes a tó, csak a kék ég

nézi magát benne.

Hullámok álmosan kergetnek

egy elkószált lehullt levelet,

majd lerakják a parti homokba,

hogy napfény fürdesse.

Elaludt a nyár már rég.

Padon alszik minden emlék.

Csónak ring, csöpp meleget

őrizget a tegnapokból.

Hideg víz mossa oldalát,

érzi a közelgő fagyot.

Alszik a tó, néha szépet,

néha zordat álmodik.

Betakarja magát az utolsó

őszi nap melegével,

s hallgatja, hogy az éji

csillagok mit mesélnek.

 

2022.10.17  Csáki Krisztina képe.

 

 

 

Március 15.

 

Egyetlen nap Tiéd az évből

Egyetlen nap, hogy emlékezzünk

Te aki mindig harcoltál értünk

Te, aki lészen ma is példaképünk

Ne engedd, hogy felejtsünk

Te, aki a hazáért mindig hű

Tartsd életbe szellemünk

Ébrezd fel végre igaz hitünk

 

Légy szabad, ne újra meg újra

Hanem végleg őrizd szabadságodat

Törj végre új utat magadnak

Érjen célba táltos tűzes nyila

Lélek szabadságát emeld magasba

Ragyogjon három szívű virág szíved alatt

Legyen mindig igaz szavad

Védd MAGYAR végre szabadságodat.

 

2016.03.

 

Magányos pad

 

Magányos pad, magányos árnyék

Végtelennek tűnő, fura játék

Fátyolfelhő kacérkodik Nappal

Tó vize fecseg a hideg parttal

 

Októbernek, szelíd, gyöngy ragyogása

Szép búcsút rajzol a kies tájra

S a hulló levelek minden zajára

A végtelen ad rá most választ

 

November küszöbén kopog már a hideg

Gyorsabban hullnak az őszi levelek

Tájra a tegnap fátyla ráterül

S a magányos padra a csend települ.

 

2022.10.26.

 

 

Lucifer bölcsessége /harmadik szin/ Lucifer válasza Ádámnak

 

Ember! Talpra kell hogy állj!

Nem járhatsz mindig mankóval

S ha szíved hangját meghallod

Hidd el! lelked is válaszol

 

E- föld, neked most iskola

Lélekvándorként jársz oda

Az úton még sok csalódás vár

Csak mi változunk! Az idő áll.

 

Örökséged a tudásod

Évszázadokra épített álmok

Mert a MA, holnapod pillére lesz

Akkor is ha porlad tested

 

..."Amit meg tapasztalsz, érzesz és tanulsz

Évmilliókra lesz tulajdonod"...

Közös szellemet így gyarapítod

Bár rövid a lét, föld az otthonod.

 

 

2022.10.06.

 

 

November

 

Csendes most a szél

az erdőben

Levegőben táncol az

utolsó levelekkel

Fény csak pillanatra

érinti őket

Utolsó szép dallamok.

Novemberi ének.

Csendesedik már lassan

minden élet

S a sárgult hulló levelek

most is nyarat temetnek..

 

2022.11.04.

 

 

Rohanó Ősz

 

Elrohant a Szeptember

s az Október is sietett

November csendesen lépked

napok felemásan telnek

 

Egy kis napsütés majd köd

szürke fátyol erdő fölött

elidőz hulló levelek között

míg táncol vele a múló idő

 

Testvérei minden hagyatéka

ott fekszik lent az avarban,

gyors volt a pillanat

színek sietve fakultak

 

November dallama úgy fáj

halkan, sírva, el is száll

kicsit megőrizve ősz ritmusát

hisz a hajnal már telet vár.

 

2022.11.09.

 

 

 

Hallgatom a csendes eső ritmusát

(dalszöveg)

 

 

Hallgatom a csendes eső ritmusát

befedi a lépted nyomát

Rossz döntés volt elengedni két kezed

de hiába is sírok már

 

Hadd legyek most egyedül az esőben

más utakat kerestél

Elraboltad teljesen a szívemet

bár csak én ezt érteném

 

REFRÉN: Hullj csak égi áldás arcomra

ne lássák a könnyeket a szívemen

de bárhogy is fáj most ez a szerelem,

elengedem.

 

Napsugár most arra kérlek tégedet

kergesd el a felhőket

Símogasd meg arcát majd ha látod őt

súgd fülébe- szeretem

 

ZENE 1versszak

 

REFRÉN: Hullj csak égi áldás arcomra...

 

Hadd legyek most egyedül az esőben

más utakat kerestél....

 

----------------

-------------------

 

szöveg- hallgatom a csendes eső ritmusát

1 sor zene

2 sor zene

rossz döntés volt elengedni két kezed

de hiába is sírok már

 

Hallgatom a csendes eső ritmusát

befedi a lépted nyomát ...  stb

 

Jason Donovan- Rhytm of the rain

 

 

 

Múló idő

 

Hol vagy te kedves

szép szelíd Ősz!

hajamban csak pár

fehér hajszál rejtőzött

ma már csak kevés

sötét, a fehér között.

 

Észrevétlen lopod el

már vénülő éveimet,

közeledik felém az ég,

múltam fáradtan integet,

s én csak itt állok szótlan

a le nem hullt levelekkel.

 

Nem tud meghalni az itt

maradt régi vágy,

beleégett sorsába a

maradni akarás,

nem értette, hogy kell

lépni tovább.

 

S én hullnék világnak

szép tenyerére,

hogy csillagokat szedhessek

holdnak kertjében,

de sorsom nagy könyvének

még nincsen vége.

 

Élet! Hát lapozz velem egy

újabb oldalra.

Írass le velem mindent,

mi bennem maradt,

mert szép az élet s a szó,

mi szeretettel takar.

 

2022.12.07.

 

 

Semmi

Vissza menni a Semmibe
lenne jó.
Mielőtt megszületett
volna az első hang,
az első atom és a
fájdalom.
Visszamenni az időtlenbe,
élvezni a Semmi csendjét,
s azt, hogy nem vagyok.
Isten sem volt, sem
könnyek s a szeretet
nem vigasztalhatott.
Semmibe lenni jó volt!
Se jó se rossz!
Mert a hang rezdült
s vele jöttek a csillagok.
Az élet olyan lett, mint
Krisztus a kereszten.
Hátunkra került sorsunk.
Elveszett hát a Semmi,
menni kell az úton,
ahol most te varázsolsz
életedbe, mosolyt, bánatot.
Valaki lettél a Minden
terhével.
Mert a Mindennek súlya van,
cipelned kell és
talán egyszer mégis lerakhatod a
Semmibe.

 

2022.12.13.

 

 

 

Karácsonyi harang

 

Még hangos a tér az utca

bújik csend a sarokban

Még keressük a legszebbet

fényekben, szavakban

 

Még sok az árva fenyőfa

éjjelente szépet álmodnak

Bár életük gyorsan elillan

szívük majd meleget ad

 

Most gyermek lesz lelkünk

égig emel az áhítat

Megfogja Isten újra kezünk

hisz a csoda bennünk van

 

Kopog odakint már a csend

kisharang kezében

Karácsony szent fényével

ébreszti a lelkeket.

 

2022.12.14.

 

 

Szürke tél

 

Szürke kabáttal érkezett a tél

bár napfény ragyog most szemében

Régóta alszik az ami él

csendet hozott a hideg élet

 

Álmodnak hegyek és bércek

szürkét betakarja a hó

Tavaszról álmodik a természet,

szerelemről az árva padok

 

De kell a pihenés és kell a csend,

didergős hosszú éjszakák

Tegnapok még melegítenek

odakint megreccsennek a fák.

 

2022.12.22.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Oldal: 2022. verseim2 /19.
Kultúra, líra, vers a 21. században - © 2008 - 2024 - toth-agnes.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat