Örülj az életnek

 

Ha szirmot bontanak a

virágok, levelet a rügyek

Mikor langy szellővel

táncol a tavaszi Nap.

Örülj az életnek!

 

Ha az eső lágyan

simogatja arcodat

Mikor a színes világ

ajkadra mosolyt csal.

Örülj az életnek!

 

Ha a tegnapi bánatod

egy pillanatra feleded

Mikor szürkék a felhők

akkor te csak énekel.

Örülj az életnek!

 

Ha múlt lesz a holnapból

s tegnap a mából

Mikor messzire tűnik

minden apró álom...

te akkor is örülj az életnek!

 

2023.03.08.

 

Fáradt Nap

 

Fáradtan kopogott be

ma a Nap

Fátyolos fényével itt

is maradt

 

Fájdalmak cikáznak és

hideg van

Lelkemben nem maradt más,

csak vigasz

 

Vigasz az, simogat még,

nem enged

Felemel az égig, majd

átölel

 

Fáradtan kopogott be

ma a Nap

De este már mellém ült

a padra.

 

2023.03.13.

 

Én és a pillanat

 

A csillagos ég a tegnapról mesél

míg én a pillanat vagyok

a halandó a múltban gyönyörködik

én magam felé nyújtom karom

szeretnem kell magam, hogy szeresselek

becsülnöm valómat, hogy becsülhesselek

az alapelv sosem változik meg

Embernek születtél s a Föld ad otthont

MINDENKINEK!

 

2023.03.21.

 

 

 

Álmatlan éj

 

 

Fáradt volt az éjszaka, az

álmaim mellém ültek s

együtt hallgattuk a csendet.

Hold a hasát hízlalta épp

egy szakadt felhőn ülve.

Szél húzta a nótájukat,

miközben kergette a leveleket.

Csak az őszről itt maradt,

elhalt emlékek voltak.

S a tollam, az a fránya tol,

újra írni akart.

Az éjszaka vigyorog arcomba,

valami belső kényszer hajt.

Éjfélt, ugyan nem ütött az óra,

szótlanul mégis eljött a holnap.

Egy új nap! Fáradtan indul.

Hold ásít egyet, felhő

párnájára hajtja fejét, majd egy

másik, takaróként rásimul.

Éjszaka! Ringass el karodba,

s dúdolj  egy szép altatót.

Nem akarom, hogy fájjon a csend

és emlékek sirjanak párnámon.

De az óra csak ketyeg! Tik- tak...

s hamarosan hajnalt hoz.

Alszik a csend, alszik a város.

Elhagyott minden álmom!

Most bárányokat számolgatok...

egy... kettő...őt... tíz... húsz...

 

2023.04..03.

Nem hittük

 

Tudod, mikor még csak

tavaszt álmodtunk,

s szerelembe borult

minden nyári napunk,

boldogságtól ragyogott

fent a teli hold

s az ősz még nem is létezett.

Nem hittük, hogy kabátunk

alá bújhat az elmúlás és

múltba tűnhetnek az évek.

 

Tudod, most az őszből, tavaszt

varázsoltál nekem.

Ősz hajunkra hullnak az

elmúlás tarka szirmai.

Öreg kezünket összekötötte

megfáradt életünk.

De a tavaszból visszakaptunk

egy csöppnyi reményt.

Hogy az ifjúságon túl is van

élet, az őszülő fák alatt.

 

2023.04.04.

 

Szerelmem  dalszöveg

 

szerelmem forróbb mint a napsugarak és

suttog mint a szél                                                       1.

szerelemem erős mint a végtelen tenger

tisztább mint az ég

 

szerelmem úgy ragyog mint csillag az égen

felhőtlen éjszakán                                                       2.

de tudom nincsen másom mégis úgy érzem

te vársz rám

 

Nem volt ez több csak egy édes szép vallomás

megfogtál és nem engedtél el

beköltöztél a szívembe nincsen vissza út

itt maradsz már végleg

 

1.

2.

 

azt hittem, hogy most is másnak

szól ez a vallomás

azt hittem nem találsz meg már

most már tudom én tévedtem

nincsen vissza út

egyenlőre csak ezt mondhatom

 

1.

2.

1.

2.

 

Petula clark May love

 

karaoke változat

 

Őrizd a földet

 

Istenem! Öleld át

Föld anyát két karoddal!

Emeld fel magadhoz,hogy

lélegezzen újra

 

Emeld újra fény felé

reményt szórj a földekre

legyen virágos a rét

éljen végre az élet

 

Kék bolygó maradj velünk

együtt dobog a szívünk

adj esélyt holnapunknak.

Világunk, el nem múlhat!

 

Áradj szét a szívekbe

szereteted felemel

hisz otthont adsz embernek

fűnek, fának, élőnek

 

Kincsek tárháza lettél

a porból felemeltél

enni adtál, segítettél..

 

Földanya! Most is feléd nyúl

a gyermeki kéz.

 

2023.04.07

 

 

Estefelé

 

Estefelé már rongyosak

lesznek a napok

az éjszaka szélére ülve

az elmúlással koccintanak

de az éjfél új napot szül

s a hajnallal nyitja szemét

friss erővel teszi dolgát

mint ahogy az ember is

ki ébredéssel újra remél

hiszi ma is előre léphet

miközben az óra pereg

s ugyan olyan rongyos lesz

mint a meg nem élt pillanatok.

 

2023.04.07.

 

 

Mi marad

 

Mi marad életünkből, ha az

emlékek fakultak és eltűnnek

mint a legnyugvó nap

a végtelen éjbe?

Mégis megkérdezed magadtól

-Hova tünt el hét évtized?

- Hát elszállt mint a tavasz és a nyár!

Mondanám, de nem igaz.

Megmaradt egy kéz, mely a

kezemet fogja még, egy

tekintet melyben ott ragyog

minden elmúlt szép.

Ez a mi őszi nyarunk, fakó

lombkorona alatt őrzött szerelem.

S a remény, hogy sokáig foghatjuk

még egymás kezét

mint a

párosan hulló levelek.

 

2023.04.09

 

 

Kicsi vagyok!

 

Kicsi vagyok, nagyobb

már nem leszek.

Nem várnak nagy csodák, a

plafont már elérem.

Nekem ez lett a határ,

csillagokig csak szemem ér el.

De az mind az enyém!

Szívemen át látom a végtelent,

s utazok keresztül- kasul,

ahogy még soha senki sem.

 

Mit is érhetne minden szó,

ha lelkem nem szárnyalna

szabadon?

Mit érne minden betű, ha

nem rakná össze a

gondolatom?

Képzeletben csillagok közt járok,

feledem a való világot.

Kicsi vagyok nagy csillagok

mellett.

Sosem fájt, hogy aprócska

lettem.

 

2023.04,13.

 

Mert tavasz van

 

Mert igaz csak az lehet

ami szívből szól.

Mint a madár dala,

mikor ránéz a

felkelő napra és köszönti.

Természet mosolya

tavasztól őszig.

Szívnek, léleknek is kell a

pihenés, hogy újult

erővel ébredhessen téli

álmából, mikor időt

kap arra, hogy emlékké

vált dolgokat helyére tegye.

Egy titkos dobozba, vagy a

fák alatti avarba.

 

2023.04.18.

 

Megtaláltál

 

Mindig feléd siettem,

lépéseimben ott voltál.

Úttalan utakon jártam,

kerestelek téged.

Kamaszként és húsz évesen.

Kerestelek éveimben és

évtizedeimben.

Fél évszázadom is

csak álom volt nélküled.

Csillagok közt voltál

együtt ragyogtál a többivel.

Tudtad, amit én nem:

csak akkor láthatlak igazán

ha lelkem a csendben is rád talál.

Nem kopognak már lépteim.

Éjszaka álmaival suhanok párnádra.

Lélekölelések!

El nem múló vágyak.

Legszebb érzések mit adtál

s adhattam.

Megtaláltál! Megtaláltalak!

 

2017.

 

Mikor gyermek voltál

 

Mikor gyermek voltál

óriási volt a világ

égig értek a kilincsek

anyu emelt, hogy felérjed

 

Lábadon kék- zöld foltok

apró lábad csetlett- botlott

homokvárat építettél

álmodtad a saját meséd

 

Ha vihar dúlt, anyu ölelt

az égi sárkányt nem szeretted

kardot fogott apró kezed

s legyőzte a képzeleted

 

Homokvárad egy csoda volt

benne élt a világod

s ha sírva fakadt egy gyermek

te is együtt sírtál vele

 

Papa térdén lovagoltál

a magasban bátor voltál

elérted a nap sugarát

szárnyaltál a felhők hátán

 

Fű között még manók jártak

szemedben ők bátrak voltak

száz egy kérdés fejecskédben

te voltál a család fénye

 

Nem volt idő csak kacagás

minden este egy mese várt

nem volt lehetetlen semmi

rajzlapodra minden ráfért

 

S ahogy nőttél minden más lett

de a mesék benned élnek

lelkedben a gyermekévek

megmaradnak mindörökre.

 

2023.05.13

 

 

Nem ámítsd magad

 

Olyan vagyok mint a palackozott

üveg. Nehezen húzható ki belőle

a dugó.

Pedig jó lenne mesélni.

Neked!

Milyen, mikor tavaszt várok s

milyen ha lehull róla a lepel.

Hisz ez csak ámítás!

Miért kell élni?

Miért kell meghalni?

Örökös körforgás a világ.

S ki vagy TE, benne?

Átutazó. Kinek időnként

megkopik ruhája s arcára

néha mosolyt hoz a tavasz.

Mert az Ősz csak koptatja a

színeket.

Emlékezni tanít, hogy egyszer

mindennek vége lesz.

Szólni akartam!

Szólni, hogy semmi sem végtelen!

Még a tenger sem!

Meg a csillagos ég sem!

De hinni akarod. A végtelen

lehet csak az utad.

Az valahogy határtalan.

S nem létező szárnyaidnak,

az majd helyet ad.

Ne ámítsd magad!

Csak annyi a tiéd, amennyit a

közösbe bele raksz.

 

2023.05.16.

 

Ne bántsd a szót!

 

Ne bántsd a szót!

Isten alkotása!

Felemel, mélyre húz

tátong néha mint az űr

majd átölel reszketeg.

Ne bántsd a szót!

Vajon mit mond neked?

Ma szépet holnap csúfat

de mindig az igazat

kitörölheted radírral.

Akkor se bántsd a szót!

Lelked válaszát figyeld

mely ott muzsikál a hegyeken

felhőkben és tavakban

színes mint a kikelet

vagy vörös mint az alkonyat.

 

2023.05.19.

 

Kócos verseim

 

Kócosak verseim

mint tépett búzamezők.

Itt- ott egy szó megtalálja

elveszett párját mint

ahogy a szétszóródott magok is

újra kihajtanak.

Fény felé fordulnak.

Majd ősz lesz és a vén idő

elvesz tőle mindent.

Így maradnak kócosak

verseim!

Nem harcolnak idővel!

Vannak! Mint a létezés

mely minden tavasszal

más értelmet ad a szónak..

 

2023.05.19.

 

 

Koszos világ

 

Mosná a világ szennyesét

de nincs hol kimoshatná..

S az égben a mosónők mosolyognak.

- Ej te világ de szép voltál

tiszta vízben mosakodtál!-

S a Világ koszos könnyei hullnak

megfakult hideg csillagokra.

 

2023.05.19.

 

Majális

Mi egy család vagyunk
Segítünk ahogy tudunk
Volt itt móka, kacagás
Szögletes karika, csiga húzás

Csirke a lábasba nem került
a sok ütéstől csak legyengült
A lábas így hát üres maradt
Míg babgulyás főtt a kondérba

Lufi fújás kicsinek, nagynak
Néha egy- egy el is durrant
De örömmel telt el ez a nap
Öregnek és fiatalnak.

 

2023.05.20.

 

Már unom!

 

Néha már unom, hogy ember vagyok

Benézek ásító, kicsiny boltokba

Vagy csendtől kopott utcákra

S kérdem! Hol is vagyok?

 

Csak a fű és a lombok zöldek

Lelkeket enyészet mardossa

Keresik az alig látható kiutat

S lassan elveszített hitüket

 

Virágosnál sem friss a virág

Egy hetes szemetet fúj a szél

Sok volt az eső, de nem elég

Szegényebb az élet a koldusnál

 

Beteg ordít kórházi ágyán

Nővérnek elfogy már türelme

Az orvos? Vagy ő tudhat többet?

A doktori cím, kinek is jár?

 

Sok kopott élet futószalagon

Az elmúlás tárt karokkal vár

Könny az arcon megszáradt már

Halál vigyorog a túloldalon

 

Néha unom már, hogy ember vagyok

Sok az agymosott és a gyűlölet

Ők szemedbe nézni nem mernek

Osztja az észt, mit rég elhagyott.

 

2023.05.21.

 

 

Ember vagy!

 

Nem mindegy, hogy Orosz

vagy épp Ukrán?

Lehet Szerb, Olasz vagy Dán!

Ember vagy!

S hagyod, hogy elmebetegek

rángassanak dróton.

Harcolj! Értük!

Mondják ők!

De te magadért harcolj

ebben az őrült világban,

hol kevés a jó szó.

Árnyék mögé bújik az igazság,

háború zaja fúj altatót.

Lerongyolódott a világ!

Folt hátán folt!

Savas eső azt is szét marja!

S mi végre születünk újra?

Hol lesz helye a bölcsőnek,

s hol lesznek az örömkönnyek?

Hol lesz a boldogság, mit

elűztek a semmibe?

Élet! Ébresztő!

Ne hagyd, hogy eltapossanak,

mert mindenki tőled függ!

Naptól, víztől, levegőtől.

Ez a kerek világ, amiből

nincs több.

Ahol élünk s halunk.

A FÖLD:

 

2023.05.21

 

 

 

Oldal: 2023. verseim 2.
Kultúra, líra, vers a 21. században - © 2008 - 2024 - toth-agnes.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat