Kemény föld
Miért nem enyém a föld
amin járok?
Miért kemény mint a kő és
olyan mint egy átok!
Csak igénytelen gaz nő benne.
Nem szárad ki a napon és
nem rohad vizes földben.
elbújtak a virágok!
Út porában, szürkét látok.
Csak az illatot viszi a szél,
de már az is kevés.
Isten malmai lassan őrölnek
s a magok lassan, de kikelnek.
Szivárvány hidat sző a Hit,
s a folyó vad suhanásával
kimossa saját medrét.
A FÖLD nagyot sóhajt!
Tiszta lesz az ég.
2023.05.16.
Hogy élni tudj!
Az erdőben még van hely
a madár dalnak.
reccsenő ágnak,
lehullt levél rezdülésének,
avarban motoszkáló bogárnak,
szél pajkos táncának,
tavasz indulásának.
Az erdőben még él az élet
levegő sem fogy el
színeset ad a természet,
csak létezést kér cserébe.
Érted! Hogy élni tudj!
2023.05.21.
Szerelmemnek
Mélabús dallam táncol most
szívem körül.
Benne van a tegnap lehullt
virágok illata.
A MA és a Holnap ígérete:
szerelmed velem marad.
Mert hinni akarok a tört
kopott utak varázsában.
A sokszor hazugnak ígérkező
pillanatok igazságában.
Mert te velem vagy.
Te álmodod holnapjainkat,
amit én nem merek látni.
Te fogod kezeid közt az időt
s nem engeded elrohanni.
Te adsz értelmet a pillanatnak
s törlöd könnyeimet a fájdalomban.
Te vagy a szív és a lélek
megfáradt életemben.
Még szeretni akarlak. Sokáig!
Szeress, ahogy eddig is,
ha megállni akar a vén idő.
Álmaid visznek előre.
Így lesz emlékekkel tele az élet veled.
2023.05.23.
Plakátok
Plakát, plakát hátán
Tájba égett rozsdás látvány
Embernek is, ronda látvány
Ha nem akarják is, látják
Hirdetik a szépet, jót
Lassan a haza is eladó
Nyakunkon már sok adó
De csak nőnek a plakátok.
Nagy betűkkel ordit egyik
Bár az út most kanyarodik
Nincs biztonságos vezetés
Csak nagybetűs etetés.
Szemed ide oda ugrál
Jobban teszed ha csak sétálsz
Kocsiban ülve, minden út
Olyan mint egy számháború.
Mindenhol csak infók lógnak
Napsütötte, eső mosta
Többsége elhanyagolva
Magától megy szemétdombra
Plakát, plakát hátán
Tájba égett ronda látvány.
2023.05.24.
Mikor gyermek voltál
Mikor gyermek voltál
óriási volt a világ
égig értek a kilincsek
anyu emelt, hogy felérjed
Lábadon kék- zöld foltok
apró lábad csetlett- botlott
homokvárat építettél
álmodtad a saját meséd
Ha vihar dúlt, anyu ölelt
az égi sárkányt nem szeretted
kardot fogott apró kezed
s legyőzte a képzeleted
Homokvárad egy csoda volt
benne élt a világod
s ha sírva fakadt egy gyermek
te is együtt sírtál vele
Papa térdén lovagoltál
a magasban bátor voltál
elérted a nap sugarát
szárnyaltál a felhők hátán
Fű között még manók jártak
szemedben ők bátrak voltak
száz egy kérdés fejecskédben
te voltál a család fénye
Nem volt idő csak kacagás
minden este egy mese várt
nem volt lehetetlen semmi
rajzlapodra minden ráfért
S ahogy nőttél minden más lett
de a mesék benned élnek
lelkedben a gyermekévek
megmaradnak mindörökre.
2023.05.15
Köszönöm
Már lassan készülődök az útra
Az idő kerekén van pár lukas óra
Még van lehetőség pár kedves szóra
Hogy elmondjam, amit eddig nem tudtam
Mert változnak az idők s évek
Nyomot hagytak bennem a könnyek
Lemaradtam, lekéstem sok mindent
Hagyom, hogy gyógyulhassanak a sebek
Szeretném hinni, mindennek értelme volt
Hogy a jövő újra szüli a pillanatot
Ahol együtt álmodtuk a meséket
Tudtuk, hittük, újra így lesz
Most Ti meséltek s én hallgatom
Hogy telik el a mindennapotok
- Ugye nem úgy megy minden, ahogy akarod?
A választ én már régóta tudom
Döcögősen megy már szekerem
De Ti itt maradtok örökre velem
S a csillagokra is majd egyszer felírom
Köszönöm, hogy velem voltatok.
2023.06.01.
Az eső tánca
Láttál esőt táncolni?
Szél karjában kiteljesedni?
Mikor fényes lesz az út
s dúl az égi háború.
Száz felé hullnak az eső könnyek
mert nem mindig jó a csend.
Majd lassul a szél tánca,
esőcseppek fénylenek pocsolyában.
Megnyugszik minden a
napsugárnak ő lesz a tükre,
majd gyorsan múló emlék
megfáradt idő, rohanó percén.
2023.06.02.
Az átlátszók
Mindig egy ember
sétál a lécen
többi lentről néz,
vaj' leesik-e?
Néha megbillen,
jön a kritika
Lent nézi a bátort
a senkik hada
Ők pakoltak már
üresre semmit!
Bőszen szólnak ám
sok szint alattit
Nem vitázik bölcs
az átlátszókkal
tudják ők már rég
sűrű a rosta.
2023.06.10.
Mit írjak?
Miről írjak neked? Ha nem
látod a koszos utakat,
rongyos szeretőket, akik
csak azért maradnak szépek
mert szeretik egymást.
Mit írjak neked? Ha nem
látod az éhező gyerekeket
s anyát, mely csak szép szót
akar adni gyermekének,
de nem lesz tanár.
Mit írjak neked? Ha nem
látod a kicsordult könnyet
nyugdíjas fáradt szemében,
s nem hallod üres erszények
ordítását szemétdombokon át.
Mit írjak neked? Ha nem
akarsz ébredni mert félsz?
Mert ha félsz, nincs szép életed,
s hazugság minden féltett álmod!
Meddig futsz magad elől gyáván?
2023.06.12.
Búcsú
Sodródnak a lehullt levelek
Ablakom alatt pihenve
Vörös és tarka színűek
Nyár boldogságát megőrizve
Mert így védte meg az elmúló nyár
Tegnapokkal ölelt mosolyát
Elmentél a zöld lombú fák alatt
Így lett minden nap borúsabb
Hamarosan tél dalát hallom
De leginkább mégis te hiányzol
Ha hullnak az őszi levelek
Arcoddal, csókoddal eltűnnek
Nagyot sóhajt már a nyár vége
Emléked táncol még a széllel
Végleg elengedem két kezed
Mint fák a megsárgult levelet.
2023.06.20.
Monarchia
Monarchiát hirdettem én
kopott, kicsi asztalomon
Időmet ne osszák be még sem
a tollak és papírok
Mint ki jól végezte dolgát
magas lóra ültem
Onnan néztem fentről
káoszba hullt csendet
Én vagyok a költő! Vagy még sem?
s asztalom megremegett
Háború lett és ellenem
fordult saját hadseregem
Mégsem jó a monarchia
lassan én is rá jöttem
Mert a kedves régi tollam
idegen lett a papírnak
Költő vagy író, egyre megy
hiába a hangos versek
"szó elszáll írás megmarad"
s a fegyvert gyorsan letettem.2023.06.22.
Nem szólok
Nem szólok, beszélnek majd a fák
árnyékukba elbújó kövek
csendből felkiáltó lelkek
fuldoklik ma is az igazság
Gazdag, ki követ is szeletelné
hogy jussa abból neki legyen
adná drágán a szegénynek
mert neki soha semmi nem elég
Nem sírnak már fák a hegyen
kövek repednek a tűző napon
dühös a csend a viharoktól
nagyurakban nincs kegyelem
Szó helyett, tett is kéne végre
ültetni fát már nem elég
sztrájkolni utcán nem elég.
Gyerek, unoka lesz tettre kész?
2023.06.22.
Bohóc
Mindig a színpadon állok
Mosolyom az arcomon
Mindenki nekem tapsol
Cirkuszba vagyok bohóc
Mosolyt csalok arcodra
Elfelejted gondodat
Velem a MA hatalma
Légy itt a pillanatban
Kérlek nézz a szemembe
Múlt lelkembe temetve
Örülök hogy vagy nekem
Te mosd le a festékem.
2013/2023
Búcsú a nyártól
Kezemre bársony fátyolként
terül a mulandóság csókja.
Kontúrok elmosódnak
s egy levél lehull mellém.
Pazar búcsú, fájó ölelés.
Lágyan libben a szél, hangok
elmosódnak.
Üzenetet keresek, hogy
hogy temeti magát a múló idő.
S melyik az a fény ami az
életet újra vissza hozza?
Élet és halál között hol
a határ, ha a természet,
napsugár hátán múlik el?
2023.06.22
. Ősz volt
Sodródnak a lehullt levelek
Ablakom alatt megpihennek
Vörös és szép tarka színűek
Nyári boldogságot őrízve
Mert így védte meg az elmúló nyár
Tegnapokkal ölelt mosolyát
Elmentél a zöld lombú fák alatt
Így lett minden nap egyre hosszabb
Hamarosan tél dalát hallom
De leginkább mégis te hiányzol
Ha hullnak az őszi levelek
Arcoddal, csókoddal eltűnnek
Nagyot sóhajt a nyár vége
Emléked táncol még a széllel
Végleg elengedtem két kezed
Mint fák a megsárgult levelet
2023.06.20.