Kultúra, líra, vers a 21. században
"...Én sem vagyok több, csak lélegzetvétel, mely tova suhan az őszi levelekkel..."
Weboldal bejelentése
Szabálysértő honlap?
Kérünk, jelentsd be!
Ügyfélszolgálat
A könyv
A könyv, gyönyörűség,
izgalom minden lapon.
mit rejt a költő lelke
és mit rejt az írói toll.
Fantázia, fájdalom,
szerelem és halál vágy,
maga az ember
az élet legfelső fokán.
mégis esendő a papírlapon.
Vágyakkal, álmokkal
teli minden oldal.
Mesék, háborúk és
szakítások a múlttal.
Mégis jövőt álmodnak,
a tollból megszülető
néha fájdalmas betűk.
Évek koptatják a könyveket
nevek is feledésbe merülnek.
Hiába a ma dicsősége,
megkopnak a régi fények.
De a babérkoszorú marad!
Nevek mindig változnak.
Hírnév és történelem szerint
kit, hogy bírált a kor,
melyben tollat ragadott.
2023.06.25
Kell hogy legyen
Magammal hozott tarisznyámba
vakon belenyúlok
Vajon mi van még benne
mit Isten nekem adott?
Kell, hogy legyen mi megérintsen
olyan mint a születő csillagok
Csak lehetőséget adjon nekem
nem kicsit s nem túl nagyot
Nagyot alkotni már nincs időm
de festeném még maradék éveim
Színeket ad még a fáradt ősz
s néha felettem is tiszta az ég.
2023.06.30.
Más szemmel
Sokáig nem tudtam
boldognak lenni
Sok probléma között
anyának maradni
Ahogy múltak az évek
megoldódott minden
Lányaim ahogy nőttek
gondokat feledtem
Más szemmel nézzük már
egymást s a világot
Anya lett mind kettő
ami komoly dolog
Harcoltak s harcolnak
gyerekért, családért
úgy ahogy egykoron
én is a legjobbért.
2023.07.05.
A nyárhoz
Könnyű felhőt terelgető
kezed alatt
tücsökzenét inspiráló
csillagok mosolya
szerelmes egynyári csókok
múló hada
búzát érlelő napok
meleg sugara
Az vagy te!
Az élet felsőfoka:
A gondtalan múlandóság
az örök ifjúság csalfa
ígérete.. az vagy!
Mely előbb vagy utóbb,
de cserben hagy.
Mert a nyáridő mindig
magasan jár.
De az élet számolja
a létra fokát.
2023.06.25
Ott hagyom
Ostobákkal telt napom
ott hagyom az út szélén
s az utcaseprő örül, ha
e mocskot ő temetheti
mert kopott ruhája többet ér
út menti csillogó szemétnél
Hivalkodókkal telt napom
zacskóba becsomagolom
felfújom kellően levegővel
két kezem közt szétdurrantom
tépett semmi a tenyeremen
kukába dobom a szemetet
Közönyös arcokkal telt napom
ezt is csak azokra hagyom
kik tükörbe nézik arcuk
hogy múlik el az alkalom
s ha elmúlt, megsiratják
tegnapjukban hagyott padon.
2023.06.25
Most, figyeljetek
Most, figyeljetek rám!
Kóboroltam
beton házak
és szétmálló
álmok között,
hol könnyeztek a falak
Emberek java csak
néma fogadalom
hangjuk suttogás
kezükben a
semmi ígérete
és hajbókolás
Négy fal és a
tévé előtt
még szólnak
még kicsit merik
feledni a félelmet
a hatalom
dobozból figyel
Most figyeljetek rám!
Ha egy lesz
dalotok
megtörik a
hatalom
s a könny helyén
majd virág nyílik.
2023.06.25.
Arányok
Oly magas lett ami
eddig alacsony volt
s a száz méter
dupla már félúton
a pár kiló is oly sok
pedig üres a szatyor
Ki érti ezt, hisz csak
az évek múltak el,
de velük szállt el az
erő és a bátorság fele,
ami még maradt
az már nekünk is kell.
Bár hajunk ősz lett,
hiába van rá festék
arcunkba belevésve
ráncok és sok emlék
szívünkben az ifjúság
búcsúcsókja itt ég.
2023.07.05
Kereszt és könny
Az utolsó út a sírkert,
Isten gondodat viseli,
hisz ő csak teremt
s a végén temet.
Könnyel jövünk s tán
mosollyal búcsúzunk.
Ha könnyű már a kereszt
csillagokba visz az út.
Csak a fejfa ami marad:
pecsétje Isten hatalmának.
Ahogy múlik a bánat
mert kopnak az évek,
rájössz, neked is van
KERESZTED
Könny lesz néha társad
ha magányosan látod
a nevetéstől hangos régi
kopott padot.
Életed mint csillag fénye
beragyogja a pillanatot.
Mert csak ennyi volt.
Kereszt és könny az utadon
s emlék maradsz
a holnapi arcokon.
2023.07.21.
A hátul kullogók
Mi gátol meg abban, hogy
túl lépj a múlton s azt mondd:
Itt vagyok!
A Jelenbe!
Kicsit még hinni is tudod
a holnapot.
Miért jó csámcsogni a fájdalmon,
s miért jó mindenkit megszólni
miközben magad vagy egy rémálom?
Dobd ki a lerágott csontot,
mert már a kutyának sem kell!
Elavult, rongyos, kopott
megszokások, hitek.
A korod ellenére, lehetnél
okosabb és bölcsebb!
Ötven, hatvan, tán hetven év,
mi lábad alatt már ott van.
Mentél, mert menni kellett.
Miért nem változtál az évekkel?
Mint egy ottfelejtett befőtt
a stelázsi polcán, ami ma már
túl kemény és ehetetlen.
Csukd be szemed s mondd!
Itt vagyok a jelenben!
Ne csak nézz, hanem láss is:
2023.07.26.
Éltem mint...
Éltem mint jegenyefa az út mentén
Minden álmom a csillagokig ért
Néha elkaptam egy hulló csillagot
Ha nyári éjben útja felém tartott
Mindig magamra voltam utalva
Szembe néztem és széllel, viharral
Körülöttem most jegenyék nőnek
S ha nem érhetek égig, ők itt lesznek
Viszik tovább az álmokat, reményt
Mert minden jegenyefa az égig ér.
2023.08.14.
Készülődés
Újra elővesszük a bőröndöt
két keréken guruló táskát
S ne kösd fel a nyakkendőd
jön pár jó nap és lazulás
Elmegyünk loccsanni egy nagyot
Még kapunk pár szép napot
Szigetvár csak ránk vár
a hőségen túl vagyunk már
Hurrá! Nem kell főznöm sem
elénk teszik az ebédet
A fák alatt majd pihenünk egyet
s örülünk majd az egésznek
Este csapunk egy zsuga partit
az ellenfeled én leszek
Igyekszel majd legyőzni
de tudod: nem egyszerű ez
De mindegy ki győz együtt vagyunk
két szerelmes nyugdíjas
A világ most ránk mosolyog
bár kezünk, lábunk hasogat.
2023.08.31
Talán félsz
Még szabad kicsit a világ
de lassan börtönbe zár
saját elménk.
Nem mered átlépni azokat a
határokat amit valamikor
magadnak építettél.
Félsz! Vajon mi vár odakint,
hol a természettel maradsz,
hol már végtelen az ég.
Bár lépéseid lábnyomot
hagynak,mégis tengernek
tűnik az egy csepp semmi.
2023.08.31
Mi van a szavak mögött
Mi van a szavak mögött?
Mit mond neked egy szó?
Jelent-e bármit is?
Elvisz-e a valóságig?
Mutat-e utat a célod felé?
Mit ért meg belőle elméd?
Vajon sorok közt is olvasol?
Megfejthető-e ez a titok?
Betűt formálsz szavakká
Hang ad neki végső formát
Majd valaki válaszol rá
Majd valaki válaszol rá.
2023.09.18.
Rövid Ősz
Tűhegynyi reszketés a falevélen
Őszi szellő öleli két kezével
S míg nappalt felváltja az éj
Kíséri őt csillagos ég
Tűhegynyi reszketés a falevél
Körülnéz lassan s földet ér
Utolsó mosolya szelet simogat
Szép volt az élet, de elrohant.
2023.09.18.
Elveszett híd
A kinti és a benti világ
néha már nem ér össze.
Nem találkoznak a vágyak,
elszállnak az álmok
és a meséknek sincs vége.
Valahol talán a felhők fölött
még rám várnak s arra,
hogy egyszer újra megtaláljam.
Mert kellenek a mesék, hisz
hinni tanít, erőt adhat a
remény, hogy van tovább, s a
továbblépéshez egy pillanat is elég.
Keresem a hidat amin most
átmehetnék s a perc varázsa
átölelne úgy mint rég.
De olyan hamar szétfoszlanak
a napok az idő tengelyén,
mint egy süteményes tálon
a rég elfogyott sütemény.
Csak morzsa marad, pár
apró gondolat, mit összefont
az idő a lét tenyerén.2
2023.09.24
Kegyelem
Roppanó levelek
sorsok törnek.
Valamit lezárni kell,
új élet reményében.
Égiek kezében minden,
hitedet őrizd meg.
Földön égen nincs hely
csendnek, békének.
Istenem!
Emeld fel újra az embert,
nyugalmát meglelje.
Kérlek! Adj kegyelmet
s bocsáss meg a vétkezőknek.
2023.10.09.
Ősz illata
Megszáradt avar illata száll
ősznek megfáradt fényében
Eggyé válik a zöld, sárga
barna s lehull a földre
Áteresztik a fényt, hisz
nem kell már árnyék
Csak az a csöpp meleg
ami itt maradt még
Majd tovatűnik minden
a hónapok is fázósak
Hajnali dér könnyeivel
már a tél kopogtat.
2023.10.10.
Úgy ölelj
Ölelj át úgy ahogy csipkés
hullámok a partot.
Kócold hajam mint a
tavaszi szél a leveleket.
Mosolyoddal nyiss utat,
újra fáradt szívemhez,
hogy úgy foghassam kezed
mint fény a hulló levelet.
Úgy ölelj, hogy közénk
a múló ősz se férjen be,
hisz az ő fájáról hullunk le
a megnyugvást adó télbe.
Úgy ölelj, ha az idő is ránk
szórja éveinket, a te szemed
legyen temetője lelkemnek.
Úgy ölelj!
2023.10.18.
Csendes eső
Csendes eső mossa el
a nyárból itt maradt sóhajokat
Újra lapozni kell a holnap felé
bezárni régi ajtókat
Csendes eső mossa el
a tegnapi lábnyomokat
Új oldalra írjuk a mát
s nagybetűs lesz a mondat
Csendes eső mossa el
ami nem rég igaz volt
Könnyezve engedjük el
a nyarat, a múló világot
Csendes eső arcod mossa
lelkedre ül most az Ősz
Rád teriti emlékek takaróját
s a csend, szívedben hegedül.
2023.10.25
Hiába...
Hiába múlnak el a percek
és évek, szívembe varázsoltad
magad, s mint az örök idő
sétálunk a végtelen égen
Hiába szállnak el szavak és
lesznek múlté ölelések, mosolyok,
lenyomatuk mindörökre
ott marad a végtelen égen
Hiába vannak testi kínjaink
és sírunk a közös párnánkunk,
ölelések összetörték a fájdalmat,
de mosolygunk a végtelen égre
Hiába múlnak percek, évek
lelkünkben őrizzük a szépet
ha majd nem lesz más
hát felnézünk a csillagos égre
Hiába minden, az óra ketyeg
emberi léptékkel szeretünk
elvarázsol bennünket az idő.
hogy csónakjába találjuk meg a végtelent.
2023.10,26
Érzés a szívemen
Érzés a szívemen, kiválasztott
szó az ajkamon...
Halkan mondom!
Hallod?
Suttognom kell. Lelkedig
így érhetek el.
Csend ölel, míg te nem vagy,
őriz a jelen.
Őszi felhő sétál fák hegyén,
megcsókol mindent ami majd
földet ér.
Hallod?
Suttognom kell!.
Törékeny a Nap is a fák hegyén.
Egy kósza nyári pillanat simogat.
Valamit még remél.
Valamit még keres,
de az Ősz múlandóságával
már nem versenyez.
Hallod?
Távolból hív a csend,
hol csak a csillagok mesélnek.
Suttogok!
Már közel a szíved és
lépted halk suhanása
beleolvad a mába.
Érzés a szíveden...
Kiválasztott szó ajkadon.
Ki ne mondd!
Mert ez maradt csak a miénk.
2023.11.08.
Valahogy elmúlt
Valahogy elmúlt a
tavasz is
méhében ki nem
kelt magokkal
mint elárvult
titkos szeretők
könnyüket sehova
nem hullajtva
Valahogy elmúlt
a nyár is
színek csak foltokban
ragyogtak
nem engedte a
kegyetlen idő
hogy illatokat
szét szórja
Valahogy elmegy
s a félig megkopott
falevelek
olyan unottan a
földre hullanak
mint időbe zárt
megkopott pillanat
Valahogy eljön majd
a tél is
hideg kezéből csak
eső hullhat
hótakaró már nem takar
már be semmit
s a téli álom
nem melegít.
2023.11.15.
Vissza hívnám
Vissza hívnám a régi teleket
Vissza én, azt az áhított csendet
Mikor magába záródott a világ
S megpihenhetett a tavasz, nyár
Mikor hópelyhek ültek fák hegyén
Mikor jégcsap csillogott házak ereszén
Fehér háztetőkről szürke füst szállt
Ragyogott minden, fehér volt a táj
Mára csak emlék maradt a tél
Nem csillog jégcsap az eresz szélén
Vén öreg Földünk is bottal jár
Foteljében ül s az Ősz mosolyog rá
Vissza hívnám a jeges teleket
Hogy Tavaszt várhassak tiszta szívvel
Hogy elmondhassam mindenkinek:
Csodát mindig ad neked az élet.
2023.11.17.
Sokszor...
Sokszor indultam el és
sokszor volt vége az útnak
Sokszor mondtam - Viszlát
de sosem tértem vissza
Sokszor fájtak múló percek
mentem töretlenül tovább
Keserédes pillanatok szívemben,
csak annyit mondtam - Viszlát
Sokszor kerestem múló éveket
tört kövek közt, megfakultak
De néha széppé varázsolt az élet
mikor mástól búcsúztam
Ők lettek életem szép gyöngyei
megcsillan még rajtuk a fény
Szívem nem dobban, úgy mint rég,
néha mindent elfelednék
Sokszor hittem és csalódtam
fénytelenek voltak az utak
Sokszor folyt eső lábam alatt
s felhők felett maradt a nap
Sokszor vártam reménytelenül
az a kéz, messze volt tőlem
Hitem vezetett mind végig
sosem hagyott el reményem
Sokszor ültünk azon a padon
külön- külön magányosan
De most már kezemet fogod
s hiszem : ez már így marad.
2023.11.23.
Anyám
Anyám! Lassan értettem
meg, mi volt sorsod
Ha jól belegondolok,
magamét sem tudom
Kötödések, tapasztalatok
végtelennek tűnő sora
Mit az élet rendezett meg
s a legtöbbször mostoha
Mit hozunk s mit adunk tovább
érték marad-e gyereknek
Vagy csak egynyári fuvallat
minek nem volt értéke
Anyám! Könnyeket hagytál rám
mit mosollyá varázsoltam
Nem volt más választás
életben én, így maradtam
Anyám! Itt vagy álmaimban
mert megbékélt végre szívem
kemény volt a kettőnk harca
de megerősödött hitem
Anyu! Vigyázz rám még kicsit,
még had hetvenkedhessek
Majd ha a mennyországba érek
várj reám boldog öleléssel.
2023.11.29.
Fény utat tör
A fény utat tör a
kopasz fák közt
Valami a világban is
nagyon eltört
Csak annyi maradt a
nagy csillogásból
Mint a földben búvó
picinyke hajtásból
Csak fényes de nem meleg
ébren tart
Pislákoló apró varázs
meleget ad
De ha meleg lenne
nem kéne takaró
Hisz lelkünk fázik,
elhagytuk valahol
Holnap nincs tovább
a sötétség elbukik
Helyét lassan elfoglalja
az újjászülető fény.
2023.12.13.
Elképzelek (gyűjtőbe)
Elképzelek egy terített asztalt
hol a család együtt van újra
és nincs harag és nincs háború
és béke van a falakon túl
Szobában egy dísztelen fenyő
a lelkünktől lett oly gyönyörű
látjuk már benne azt a csodát
azt a szép karácsonyi varázst
Kik elmentek s kik itt vannak még
égjen a gyertya a holnapért
fénye megérint minden szívet
ajándék ez legyen s a szeretet.
2023.12.18.
Hát add tovább
Hol volt, hol nem volt...
de a mesének nem lehet vége
mert nem lenne soha ünnep
ami ébresztené a lelkeket
Hol volt, hol nem volt...
benned maradt a történet
átélted teljes szíveddel
hit benne gyermeki éned
Hol volt, hol nem volt...
a múlté nem lehet egy mese
ha gyermekednek elmeséled
azt az első csodát a szívedben
Hol volt, hol nem volt...
felnőtt a gyerek, van unokád
a történetet te is add tovább
ha a szeretet téged is megtalált
Hol volt, hol nem volt...
Hát add tovább!
2023.12.19.
Hópehely
Mit ad a hópehely
fákon, ágon, tereken
Mit adhat, mondd el?
Tán csendet a léleknek
Csillogó tiszta takarót,
ritka ez az égi áldás
Elveszünk a világban
ha ránk senki se vár
Vissza álmodnám én
a régi szép teleket
Ahol legszebb kincs volt
a sok sok hópehely.
2023.12.23.
Csak a kezed add
Elmúlt, de nálunk itt maradt,
és hétköznapi fényében ragyog
a karácsony.
Minden pillanat adomány
az élettől, ki tudja mit hoz
a holnap.
Apró örömök, mosolyok a
mindennapok fája alatt
s ragyognak.
Mert az ad erőt, ha egymást
segítve megyünk, mert nincs még
vége az útnak.
S ha néha fájnak a lépések,
egymásra majd ránézünk:
csak a kezedet add!
2023.12.27.
Honlapkészítés ingyen:
Ez a weblapszerkesztő alkalmas
ingyen weboldal,
ingyen honlap készítés...
Mai: 50
Tegnapi: 40
Heti: 366
Havi: 1 288
Össz.: 183 930
Látogatottság növelés
Kultúra, líra, vers a 21. században - © 2008 - 2024 - toth-agnes.hupont.hu