Ha tavasz lehetnék 2.

Minden szerzői hog fenntartva.

 

 

Elérhetetlen.

 

 

 

Mint kirakatban a gyémánt,

 

olyan vagy Te nekem.

 

Elérhetetlenül messze az a

 

fény, ami ott ragyog benned.

 

Ha megkérdezné bárki, mit

 

tennék meg érte,

 

letörölném könnyeimet és

 

odaadnám mindenem.

 

Mégis üres a szívem.

 

A kirakat üvegét kéne

 

összetörnöm végre.

-------------------------------

 

Szerelem játékai

 

A szerelem furcsa dolog, nem

divat nála a kopogás, a

köszönés, egyszerűen ott van.

A szerelem nem tervezi a holnapot.

Formál, alakít, kacéran rád néz,

de ha kell, kedvedre alakul.

A szerelem gyerekből felnőtté válik,

de tovább játszik az érzésekkel addig,

míg megjelenik benne a tudatosság,

megteremtődik az egyensúly.

A szerelem nem játszik tovább Veled,

valós érzéseket fűz a szíved köré,

odabent nem dúl többé háború.

A szerelem furcsa dolog, nem

divat nála a kopogás.

---------------------------------

 

Rokon lelkek

 

Mikor gondolatom Nálad jár

és keresi gyökereit, mindig

egy rokon lélek ismerős

érzéseit kelti bennem a szív.

Bármerre is járok, élek

teszem mindennapi dolgom,

hozzád sosem nehéz visszatalálni.

Mintha Nálad lenne az a

forrás, az eredet, amiből a

lelkem mindig erőt merít.

Valami furcsa különös érzés,

távolinak hitt közelség,

mely rendre útba igazít.

Hitből és szeretetből font

kötődés, ami nem ragaszkodik.

Elenged és mégis van, eléget

és megmarad, szomjat olt, kutat,

keres. Lelkedben lakozik.

Két idegen lelki útja

kötődések nélkül fonódik.

 

/Aranylant díjas versem M.A.N.E./

-----------------------------------------

 

Szerelmi tánc

 

Meztelen testeddel

Betakarsz Kedvesem,

Átölel két kezével

Egy őrült szerelem.

 

Halk sikolyokkal

Bennem elveszel,

Szemed alatt a kéj

Kábultan hempereg.

 

Eggyé váltunk,

Megszűnt az idő.

Kezeink egymásba marnak,

Ha megérint a tűz.

 

S tűzben feloldódva,

Lelkünkben aléltan,

Párnám lett kezed,

Elalvó szép szerelem.

-------------------------------

 

Vénusz gyűrűje

 

Most és mindig és örökre

fogd a kezem, ha majd hamvaink

az égbe szállnak, a szél szárnyán

táncolva, fényes, gyeplős, baktató

csillaglovakon ülve, lelkünk

újra csak egymást ölelve, az

igaz örök szerelemmel karöltve,

Már nem kérdez semmit.

 

Vénusz csillagköves gyűrűjét

egymás szívébe téve, egy

örökké tartó nászút lesz részünk.

Boldog vagyok, hogy vagy nekem.

--------------------------------------------------

 

Félelem

 

Ott jártam Nálad és

az ajtód nyitva állt.

Csend volt és az egyik

sarokban ott találtam

a félelmet, könnyes szemmel

Rám nézett és remegett.

Kezében ott volt a szíved.

Ijedtében elém tette.

Te aludtál békésen.

Megszeretgettem a félelmet,

átöleltem lágyan, szelíden.

Odabújtunk hozzád a csendben,

s ő lassan eltűnt az éjben.

Szíved visszaraktam a helyére.

Ilyenkor van az a pillanat,

mikor úgy érzed: szeretsz.

-----------------------------------

 

Koldus szív

 

Még mindig keresem a

szavakat, hogy elmondjam

azt, mit is jelentesz nekem.

Bennem vagy, mint az az

élet, mit Istentől kaptam.

De csak most találtalak

meg önmagamban, s fáj,

Mégsem lehet az, mit

megálmodott a szív.

Lelked megpihen lelkemen,

átölel a csend forró szenvedéllyel.

A hajnali ködös reggel

szétválaszt lassan minket.

Kezed melegét lelkemre teszem,

hisz a való világ nélküled

oly sötét és rideg.

Engedd, hogy megmaradjak Neked.

Ne tégy ki életedből, mint

egy koldus idegent, kinek

arcán kiülnek a

fájdalom könnyei.

--------------------------

 

S TE nem engedsz

 

Átöleltél álmomban,

nem engedtél.

Lecsókoltad arcomról a

könnyeket.

Kezed kezemet szorította,

mint mikor végleg válni kell.

Szemedben a kérés:

Ne hagyj el!

Tehetetlenül álltam előtted.

Azt hittem én ragaszkodom

ennyire hozzád. De Te vagy

az, aki nem enged.

Fájsz. Mint mikor a fa

elég a tűzben. Elégek lassan

a szerelem oltárán magam,

mindig egyedül, vigasztalan.

S Te nem engedsz.

A hamu, mi magmaradt belőlem,

a szél szárnyán elvisz tőled,

Te nem engedsz.

 

Szívem magába roskadva

elvész a semmibe.

Se tegnap, se holnap nem leszek

több Neked, mint egy gondolat,

mely megnyugvást hoz Neked,

hogy van a földön valaki, aki

úgy szeret Téged, mint még

soha senki sem,

S Te nem engedsz…

 -------------------------------

 

Hajolj közelebb

 

Hajolj közelebb, érezzem

tested illatát, a vágyat,

mely ott sétál a szádon és

kezed, mely lassan átölel.

 

Hajolj közelebb, betakarhass

szerelmed titkos lángjával,

éjszakai álmod valóságával,

mely beoson szívembe hangtalan.

 

Hajolj közelebb, érezzem a remegést,

mely a hiány vágyából fakad,

elhagyva kötödéseit mindennel felér,

találkozáskor újra lángra kap.

 

Hajolj közelebb, csukott pillám

alatt is érezzem néma szavaid.

Védtelen testemen ragyogjon át

szerelmed, mely bennem felizzik.

--------------------------------------

 

Egy férfi

 

Egy férfihoz szegődtem a lelkem

minden részével. Olyan férfihoz,

mely nehezen nyitott ajtót nekem.

Egy társat, lelki társat találtam

abban a világban, hol a szeretet

fuldoklik, s a szív éhes.

Azt a férfit választottam, ki harcot

vívott lelkével, hogy beengedjen

szigorúan zárt világába.

Egy férfihez tarozom láthatatlanul.

Csend hálóját szövi szavakból,

építi lelkem világát szótlanul.

Mindig van egy szó, mely szökik,

Rakoncátlanul árulkodik nekem

szíve rejtett titkairól, vágyairól.

Egy férfi, ki letetette velem a múlt

terheit, ki bársonyos lágy ölelésbe

zárta a féktelen vad szerelmem.

Egy férfi, kivel együtt számoljuk már

megmaradt éveinket. A pillanatból

feléledő röpke vágyainkat, szavakba

öltöztetve írjuk fel az égre:

Örökre Veled!

---------------------------

 

Eltűnt évek

 

Hova tűnt az ifjúság,

Boldog vidám kacagó nyár?

Hova tűntek pergő ritmusok,

Az éjszakában lélektáncolók?

 

Vágyak, álmok, szép remények,

Elsétáltak kéz a kézben.

Vissza felém sosem néztek,

Rám köszöntek szürke évek.

 

Nem kergettem hamis álmot,

Hitem soha el nem hagyott.

Teltek múltak évtizedek,

Ősz lett hajam, kezem öreg.

 

 

Csendes fáradt alkonyon

Egy férfi szíve átkarolt.

Kéz a kézben, titkos úton,

Szebbé tettük minden napunk.

 

Visszajöttek régi álmok,

Őrizzük a titkos lángot,

Lelkünk jár egy lassú táncot,

Az életünkből ki így sétálunk.

-----------------------------------------

 

Holnap sem lesz

 

Lágy zene simogat, megannyi

szép szólam csendül szívemben.

Felhők közt futkosó dallamok,

földre szálló angyalok.

Életre kel egy gondolat, egy

szó, mi bennem eddig zárva volt.

A szürke magányból kilépve,

tarka lepkékkel táncolok.

Szívemre szállnak, az égig

emelnek, mint a gondolatok.

Most álmodom, mint mindig,

egy szebb és valós holnapot.

Új ígéretet nem tesz az élet,

de a régit elveszni nem hagyom.

Oldal: Ha tavasz lehetnék 2.
Kultúra, líra, vers a 21. században - © 2008 - 2024 - toth-agnes.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat