Ha tavasz lehetnék 3.

Minden szerzői jog fenntartva.

 

 

 

Éjszaka álmai

 

 

 

Az éjszaka álmai sétálnak a

 

fák között, s terítik magukra

 

a lehullott őszi leveleket.

 

Az elmúlás pecsétje rajtuk,

 

besorakoznak a múlt idő

 

mögé, csendesen, észrevétlen.

 

A valóság mindig egy pillanat,

 

melyben benne van egy világ

 

dallama és szent éneke.

 

Mint egy léggömb, mely mindig

 

szétpukkan a teli álmoktól.

 

Te csak talán egynek adsz életet.

 

Mily pocsékolása ez az álomnak,

 

mely a létért kiált, hagyod

 

meghalni, mint a lehullt levelet.

 

Mindhiába minden, ha csak egy

 

álom fért el a szívedben, mert a

 

többi csak az elmúlásnak született.

 

Folytonos vajúdás a pillanatnak a

 

lét, mégis világra hozza, hogy

 

válogass és szebb életet élj.

 

Talán sokszor rosszul döntesz, mert

 

a valóság a valóságodban és azt

 

hiszed, már kezedben a csillagos ég.

------------------------------------------------

 

Férfi szív

 

Mikor volt könnyű egy

férfinak az lenni, aminek

a teremtő teremtette?

Felfordult világban mindig

háborúra készen lenni, elszakadva

a lélek ölelésétől.

Lágy szavak, durva érzésekkel

átölelve nemzeni utódokat.

Elfeledve, hogy Nők adták

az életet mindahánynak.

Könnyek megkövesült maradványa,

mi a szívükben mélyen maradt.

Mikor jön el a nap a feloldozásra,

hogy önmaguk hitéért éljenek?

Nem másért, a mai nap fényének.

Hogy legyen idő megköszönniük.

ANYA és NŐ volt ki őket felnevelte.

Nem háborúra, nem gyűlöletre,

megbocsájtó lágy ölelésre.

Ha majd béke lengi be a világot,

férfiszívekben a háború

tovább már nem lángol.

-----------------------------------

 

Hiány

 

Van egy érzés, amit úgy

hívnak: Hiány.

Veled születik és elkísér

amíg csak élsz.

Ez az egyetlen dolog, ami

űz mindig tovább.

Annyira éget az ösztön,

hogy megszerezd,

Végig rohanod az életed

vakon, s némán.

Majd egyszer csak rájössz:

értelmetlen volt.

Mindig karnyújtásnyira

lesz tőled,

Egy örök vágy utána,

mégis ez visz előre.

------------------------------

 

Haiku versek

 

 

Virágzó faág

Szirmaidon szivárvány

Mint egy lélektánc

 

Színes lepkékkel

Táncolnak már a szelek

Dalt énekelnek

 

Felhőkben eső

Hamarosan eredő

Hol a nyúlcipőm

 

Fáradt már tollam

Kifogyóban a tinta

Üres papírlap

 

Itt van a húsvét

Fűben ugrál a nyuszi

Jönnek locsolni.

-------------------------

 

Hát csak ennyi

 

Olyan pillanat az élet,

észre sem veszem,

Csak a tudatommal fogom,

lassan vége lesz.

 

Begyűjtöttem jót, s rosszat,

most elengedem,

Az utamon sokan kísértek,

ma már kevesen.

 

Fájó könnyel érkeztem

ide a földre,

Ha majd haza indulok

fényt viszek.

  

Lassan múlnak már

a félelmek,

Szívemben egy arccal

az égbe megyek.

  

Hát csak ennyi a szó,

mi lehet.

Nem keresek kifogást

magyarázat helyett.

 

Egy dolog van, mit be

kell fejezzek,

Megkeresni lelkemet,

mit az ég szétszedett.

----------------------------

 

Kórház

 

Fehér ágyakon fájdalmas

sóhajok, keserű mosolyok.

Sorsok, életek, eleje, vége.

Nem tudni a percet, mit

hoz, amiben a megtört

remény még hisz.

Életképek, valós pillanatok,

remegő kezek, fásult hangok.

Ég felé nyúló tekintetek,

Megváltást remélő szemek.

De a remény ott sétál fehéren,

színtelen, lebegve szívek felett.

Élni tanít ez a fájdalom.

Könnyekkel tanítja azt, hogy

élni akarok.

 ----------------------------

 

Volt ifjúság

 

Már nem szédít meg

a nyár, mint egykoron.

Ifjúságunk csúcsán arany

cipő volt lábunkon.

Fejünk felett, még hittük,

a glória is lebeg.

Még nyár volt a tél is,

lelkünket nem fogta hideg.

Kigombolt szívvel hittük,

az ifjúság sosem múlik el.

Még kellett, szépnek lássanak,

megakadjon rajtunk férfi szem.

S minden csók egy nagy szerelem volt,

Kézfogásnak „örök hűség” volt a neve.

Változnak az idők, elszállnak,

most írom le remegő kézzel:

Ki megtalálta a helyes irányt,

azt az öregkor nem győzte le.

----------------------------------------

 

A halálról

 

Nem félek tőled, mert csak

ijesztésnek talált ki a képzelet.

Feketének, fájdalmasnak és olyannak

amiben a fény már nem fér bele.

Számomra nem létezel, csak egy

rajz vagy a papíron. Összetéplek.

Nem veled halok, Halál!

Szebb úton járok. Én haza megyek.

Neked csak földi porhüvelyem jut,

a lelkem a csillagokba visz fel.

Halál! Te nem leszel vendég nálam,

Te csak kezet foghatsz az elmúlással.

Haza megyek, a csillagomat követem,

míg te magadba roskadva, félve,

az embereket ijesztgeted,

Akik hisznek benned és remegve

várják az utolsó napot, amit te

hozol el nekik, teli szenvedéssel.

Én itt hagyok neked mindent, Halál!

Nem kell a földi létből semmi, mert

oly múlandó az is, mint az életem. 

 

Lelkem könnyű és szabad lesz, míg

téged a fájdalom emészt, én szárnyalok,

A haza utat most is megkeresem.

Eddig veled mentem, de most a

tiszta fény hív, melengeti lelkem.

Nem sietek még, de te ne várj rám,

Te a félelem embereit keresed, kik

nem értik még a lét szabadságát.

Nem félek tőled Halál!

S ezért számomra nem is létezel.

 --------------------------------------------

 

Szerelem gyermekei

 

Szerelem gyermekei vagyunk,

Pillanatnyi mámor beteljesülése.

Kell-e szebb szó az életre?

A semmiből jövünk és megyünk,

Hozunk valamit és viszünk.

 

Kap lehetőséget a világ,

Jó helyre szórja el magját.

Te és én, és mindahányan,

Hogy az életnek legyen folytatása.

 

Mindenki szívében fényesség gyúl,

Mikor a szerelem szirmot bont.

Keserű-édes, örök mosolyával

Végig kíséri fáradt utunk.

 

Könny és mosoly, szép és tört szívek,

Szerelmi vallomások, széttépett levelek.

Fiatalon összetörve, idősen is összekötve,

Szív a szívért harcol mindörökre.

 

S ki tudja? Csak az ég. Ki, kihez való?

Kinek jut szép élet, kinek balsors.

Szerelem gyermekeként, Te is hozod

A fájó érzést és vele a mosolyt.

 

Látni, csak mindig az egyiket lehet.

Arcodon kiül, mi a legerősebb.

Hát ne is kérdezd! Fáj-e vagy szép,

Őrizd a legszebbet, őrizd emlékét.

 

Egy üres hely mindig lesz szívünkben,

Annak, kit nem adott meg a sors.

Reménytelenné válik lassan a perc,

S nem marad más, csak halk dallamok.

------------------------------------------------------

 

Barátság

 

Mi a barátság?

Mikor két szó összeér,

mielőtt még kimondanák,

Mikor két lélek

egyforma táncot jár,

S ha egyikük nem bírná,

a másik szárnyakat ád.

Mi a barátság?

Az örök hűség,

Egy csendes eskü,

Mit két ember magába zár.

------------------------------------

 

A hídon át

 

Lelkem csendjébe zárom

magam. Színes film pereg

szemem előtt. Nyugalom

pillangója száll le rám.

Békét remélek a pillanattól,

átsegítsen életem újabb hídján,

mely a múltba akar zuhanni,

Oldal: Ha tavasz lehetnék 3.
Kultúra, líra, vers a 21. században - © 2008 - 2024 - toth-agnes.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat