Kultúra, líra, vers a 21. században

Ha magához tér a lelked, kérdezd a szíved. Hova dugta el a mosolyát?

 

 

Minden nap egy dobbanás

 

Minden nap egy dobbanás

a szívedből az enyém

Válaszul beleremeg életem

mert sosem elég

 

Minden nap egy perc a gondolatodból

csak nekem szól

S a válasz sosem más, mint

hogy többet akarok

 

Minden nap nyugalomra int

szétszakadni készülő lelked

A válaszom nem lehet más,

hogy szeretlek téged

 

Minden nap a párnádon az

első álmod felém száll

S minden éjjel ez az álom

titkon megtalál

 

Minden nap érted dobban

megfáradt szívem

S tudom nem lesz rá válasz,

nem lesz rá felelet

 

0_12-sorv-szalag403.png

 

 

Nagy a csend

 

Alszik a csend

ajándék lelkemnek

Keresek képeket

múltba vesztek

Félhold fénye

új utak reggele

mit a köd befed

Hulló falevelek

kísérik léptemet

A táj más lett

már velem ébred

nem zajos az éjjel

Nagy a csend!

Nagy a csend!

 

2217239gj7swj8thb.gif

 

 

Hát sírj!

 

Az érzés néha benned reked

Hallod! Nézz vissza!

Szótlanul ne menj el.

A hang a mentőöv

közted és köztem.

Ezen járok egész nap,

hogy érezzelek.

Hallod! Fáj! S neked?

Mért nem sírsz ha kell?

Látni akarom könnyeid

megőrizni kezembe

mikor arcodról letörlöm.

Könnyít magán a lélek,

kiáltása belefér egy cseppbe.

Hallod! Hát sírj! Reped a

szív ha az érzés benned marad.

Add a kezed, szorosan fogom.

Engedd meg magadnak, hogy

a lelked sírni megtanuljon.

 

2839131wrf90w8dxp.gif

 

 

 

Mindennapi kenyerünk

 

Mindennapi kenyerünk olyanná

vált mint a világ

Sosem az aminek látszik,

álszent valóság

Hogy lehet széthullt nemzetre

szeretetet tenni?

Hisz a morzsa csak úgy egész

ha úgy hívják: KENYÉR

Mint a lelkekbe, ebbe is

hamis álmokat teszünk

Mitől is lenne igaz s szép

a saját életünk

Hol van a nemzet kenyere,

hol az egység?

Ami egykoron egész volt

most elfújja a szél

Se kenyér se haza, talán

a hitünk megmarad

A morzsa egyszer öntudatra

ébred és kenyérré formálódhat

 

20040401001031.gif

 

 

Járdák

 

A járdákból is csak a

két széle jutott a beton

dobozok között.

A kipufogó gáz füstje és a

kutyagumi a fűben, mely

kajánul kiröhög

Hát persze! Szaglásod

tesztelve, lelked

mennyit is tűr.

Óh balga ember! Ki saját

rabszolgád vagy, hogy meglegyen

a mindennapi söröd.

Majd a tévé előtt ülve, hátsódat

még mindig fel nem emelve

üvöltözöl.

Míg én virágot szeretnék

látni és érezni illatát,

de csak a bűz hömpölyög.

Csak lelkembe ültetek

magot, mert ezt

mindig én öntözöm.

Dolgok piszkát is helyére

teszem, életemből

mind kisöpröm.

A külvilág alattomosan

a réseken mégis

néha beköszön.

Fájdalmasan szédelgek

olykor a járdák

szélei között.

 

sor44.jpeg

 

 

Benned több van…

 

Nekem hiány, ami benned van

Nekem szükséges megkapni a szerelmet

Nekem kevés így is, összeadva

Az életem összes lételeme

 

Benned több van, s én kérek

Te nem leszel tőle kevesebb

Ha nekem a hiányt pótolod

Úgy adj, hogy ezt te is akarod

 

A kérés csak kérés marad

A döntés a kezedben van

Tiszta szívvel járd az utad

S vállald ezzel önmagad

 

Nincs „vagy” nincs „más”. Én vagyok

S belőlem a keveset is neked adom

Ha üres lesz is életem minden sarka

Az érzés, hogy te vagy, kárpótol majd

 

0_12-aranysorv-20.png

 

 

Bár mi lennék

 

Lennék a virág közepe

mint nap az égen

S lennék méh, hogy

beporozzak mindent

 

De föld is lennék, mely

az élet őrzője

Hullanék rá, mint eső,

magok éltetője

 

Lennék szél, mely

melegben simogat

Lágyan átölelnélek

mint egy gondolat

 

De csak egy út vagyok

a lábad alatt

Melyre ezernyi porszem

tapad

 

Vagyok az, ki haza kísér

minden nap

Hogy mosolyoddal teljen

meg a lenyugvó nap

 

 

Hazavittelek hát kérlek

gondolj rám

Mikor fáradtan törlöd

le magadról az út porát

 

75ps196m51q.gif

 

 

 

Hát akkor kacagok

 

Könnyeimben a bánat ül

barázdát váj arcomon

mikor végig gördül

Semmit sem akarok,

csak az igazat, a szót

Mond! Mond! Mert kiáltok!

Elég! Elmegyek oda hol

ritkán járok.

Mert körülöttem csendesek

a templomok

Harangoznak lelkemért ha

akarom

De nélküled a semmi, még

üresebb. Kacagok.

Hiába az ima, ha az

élet vacog

Mert tudja, nélküled

árva vagyok

Fogadj örökbe! Semmi mást

már nem akarok

Elbújni mögéd, s hogy

ölelhessen két karod

Mond! Mond hogy szeretsz!

s Te is ezt akarod

Szemedbe nézek s benne

a végtelen tenger kavarog

De külön látom távolban

a mi két hajónk

Hát mégsem lehet! Nem

járhatok utadon

Csak figyelsz, féltesz, de megfogsz

ha egyszer mégis zuhanok

Mégsem akarom, hogy mellettem

így legyél, szomorún...

...kacagok, inkább kacagok...

 

645560.gif

 

 

 

Elemek

 

Tűz

 

Pusztító tűz vagyok

Nyomomban hamu

Kályhába meleget adó

Éltető és romboló

 

Víz

 

Áradó vagyok és

Meg nem fogható

Tüzet elfojtó, de

Egy pohár vízben

Szomjat oltó

 

Szél- Levegő

 

Szél mely lágyan simogat

Arcodon egy fuvallat

Orkán és vad vihar

Utamba semmi sem marad

Föld

 

Rajtam táncol a három elem

Tűz, víz és a szél

Befogadó vagyok mindenre

Vagyok éltető remény

 

1201110495_44.gif

 

 

Jöttem…

 

Jöttem valahonnan a

végtelen mélyéről. A

távolság csak egy pillanat.

Mit magam mögött tudok,

parányi fénnyé vált s nem

illan el, mint a gondolat.

A múltam lett a jövőm a

köztes létben most épp

színesre festem a szavakat.

Megyek tovább, lábam alatt

eltűnnek az évek, de lelkem

tudja merre van otthona.

Testem kínlódik, szívem nem

szárnyal. Egyik sem érzi magát

jól ebben a világban.

 

sor2.jpeg

 

 

Mit mondhatnék

 

A boldogság újra rám talált

de nem adott oda mindent.

Téged nem ad! S a mosoly

mellé odaraktam könnyeimet

Hiába is mondanék le minden

dicsőségről, az utam nem fordul meg.

S ha vissza is nézek néha, tudom

Te mindig itt jártál velem

Csak most találkoztunk és most

érthettem meg az első üzeneted,

mit leírattattak velem az angyalok

az életem első könyvébe

Rég volt, de  a pillanat itt maradt

azzal a csodálatos érzéssel

amit szívembe ültettél akkor,

mikor először fogtad a kezem

Mit mondhatnék hiányodról,

mi belemar mindig lelkembe

Mosolygok, hisz ezt elviselnem

már másképp nem lehet.

Ha a legszebb virág is tövisekkel

van tele, az élet is fáj néha

Köszönöm néked az egy szál piros

rózsát, a csodát s a fájdalmat

Mit mondhatnék még neked,

túl a szavakon, átlépve a könnyeken?

Fényekkel és rózsával szegélyezett

út, amit kiraktál nekem

Óvó tekinteted néha belém hasít,

hisz a fájdalom nem csak az enyém

Mert egy másik úton mindkettőnket

egy titkos vágy emészt.

 

1210000631.gif

 

 

Csak egy pillanat

 

Oly messze vagy, a szív

belefárad a hosszú út

gondolatába.

Mégis minden ébredéssel

elindul feléd, mert

tudja, hogy megtalálhat.

Valahol tán félúton már

az érzések ismerősen intenek

egymásnak.

A közelség vihart kavar

a létben s lassan feloldódnak

a fájdalmak.

Óráknak hisszük a pillanatot,

ölelésben elvesznek a gondolatok.

Te vagy és Én vagyok.

Hagyd meg nekem az ölelésed,

a végtelent tükröző

pillantásod.

S én a szívem adom, még lelkünk

egymást védi, legyen neked

menedék és oltalom.

Minden alkonyat a holnapi

reményt ígéri. Egy harmatcseppben

mindig ott ragyog.

Lassan álomba sétálja magát

a lenyugvó nap. Utolsó fényével

minket simogat.

Csak pillanat volt az egész.

Te ott Én itt. Külön,

de együtt a csillagok alatt.

 

rmev6k7ezkt.gif

 

Ha az éj...

Ha az éj ráborul a napra
Ha a csillagok fényüket vesztik
Ha a fény beleolvad a sötétségbe
Akkor lesz szürke az élet

Kifakul a világ s a színek
Mosolyok egykedvűek lesznek
Az érzések sem visznek előre
Mondd? Kinek kell ilyen élet?

Ne csak emlékeim legyenek
Hogy az évszakok milyen színűek
Látnom és éreznem kell
Mielőtt végleg lecsukom szemem

Amerre nézek szép minden
Ehhez még szemüveg sem kell
Csak az élet szeretete
S hittel formálni életünket

2217239gj7swj8thb.gif

 

 

Hol vagy nyár?

Hol vagy nyár? A szívek
is üresen ásitanak
Szeretet hiányba szenvednek
a megálmodott napok

Keressük a neten, újságok
lapjain, más elképzelt
szólamaiban, a magunktól
megvont boldogságot

Lélek üres a tekintet
is homályos. Minek egymásra
nézni, ha az a nézés
már semmit nem mond

Örvény lett létünk
Felszínen akarunk maradni
de lefelé nézünk és a
semmibe kapaszlodunk

Én hiszek benned holnap,
majd ránk mosolyogsz elveszett
hiteddel s felemelsz
Mert én tudom. Sikerülni fog

1201110498_69.gif

 

 

S mondd!? Ott már velem maradsz?

Már mindent odaadtál
Az égről a csillagokat
A felkelő holdat a
fényt a napból

A szavakat mit nekem
raktál össze s már
tudom a szívedből is
a legszebb dallamot

Csókból a legédesebbet
Az ölelésed szótlan vallomását
Tekintetedből az örök fényt
mi kísérőm lesz csillag utamon

S mond?! Ott már velem
maradsz? Nincs szükségem
világi fényre ha nélküled
üres az égbolt

sor12.jpeg

 

 

Ha az éj fénnyé változna...

Fáradt volt az éj az
álmok cikk-cakk-ba
estek le a csillagok közt
Mogorva volt a csend a
sötétség rám vigyorgott
az alvó falak mögül
Nem ilyen társra vágyom
mikor a hajnal minden
reggel beköszön

Ha a fény simogat, minden képben
minden gondolatban
egy arc visszaköszön
Néha enged a sors a szorításból
s itt lehetsz velem, lelkem
ilyenkor üdvözül
S az idő újra elvisz a
vágyak újra és újra sírnak
minden perc mögött

Isten is tétován nézz le rám
ő tudja csak az utam,
tán egyszer megkönyörül
Becsukott ajtók után
végre kinyitja azt, mire csak
annyit mondanék-Köszönöm
S az éj fénnyé változna a
magány boldogságos táncot
lejtene szívem körül

ogvo51uy5t1.gif

 

 

 

 

 

 

 





Weblap látogatottság számláló:

Mai: 70
Tegnapi: 43
Heti: 470
Havi: 1 865
Össz.: 48 277

Látogatottság növelés
Oldal: Verseim 1.
Kultúra, líra, vers a 21. században - © 2008 - 2017 - toth-agnes.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Itt: nagy lászló versek - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »