Kultúra, líra, vers a 21. században

Ha magához tér a lelked, kérdezd a szíved. Hova dugta el a mosolyát?

 

 

 

 

Kósza rajz...

 

 

 

Megszületnek tollam alól
a betűk, majd lecsúsznak
a papírról. Életre kelnek.
Valami szépet rajzolnak.
Önmaguk varázsába esnek.
Formáznak téged, álmainkat,
gondolatainkat.
Falra festik ami volt, amit
megálmodnak neked s nekem.
Ablakot nyitnak, majd egy
ajtót, min kilépsz.
Kósza egy rajz. De te vagy
benne. Átölelsz.
Magával ragad a pillanat.
Mint eső,hull rám a
betűk értelme.
Egymás kezét fogják.
Vissza sétálnak tollam alá.
Rám mosolyog az ég.
S TE velem maradsz.

sor5.jpeg

 

 

 

 

 

 

 

…hópehely ruhában

 

 

 

Angyalok hópehely ruhában
felhők szélén ülve néznek
le a világra.

 

 

 

Valami megváltást várunk így
karácsony előtt a mindenségtől
hitünk helyett.

 

 

 

Miért csak most? Miért csak
ebben a pár napban reménykedünk
világi csodában?

 

 

 

Miért hisszük, Isten csak ünnepekben
és a bajban van jelen? Ő a
mindennapokban is ölel.

 

 

 

Hajolj le önmagadhoz. Nézz szemébe
és emeld magasra gyermeki lelked.
Vágyik már szeretetre.

 

 

 

Minden reggel mikor kinyitod csodára
váró szíved, tudd! Az angyalok most
is a felhők szélén ülnek.

 

 

 

Várják, hogy felébredj s fényeddel
áraszd el azt az utat amin jársz.
Ne csak láss! Érezz!

sor43.jpeg

 

 

 

 

 

 

 

Pest és Pécs között

 

 

 

Robogó vonat mellett
gyorsan tűnnek tájak,
falvak, életek.
Kicsire tömörül a lét
a perc.
Föld felett száguld az
idő mely hazavisz.
Életem kicsiben. Néha
van egy állomás egy
elágazás, egy rövid pihenés.
Néha zord a táj de néha
hívogat.
A vonat újra indul.
Rögzülnek elmédben képek,
arcok, szerelmek.
Talán...legközelebb lesz
okod arra, hogy leszállj.
S ha mégsem? Magányosan
vár a végállomás.
Nézz körül! Tán valaki
szomorú lelked társa volt.
Csak a vonat kattogásától
nem hallottad hívó szavát.

sor32.jpeg

 

 

 

 

 

 

 

Szökik a szerelem

 

 

 

Kiszökik szavaid közül a szerelem
s táncot jár mindig szívemen
Csókod, vágyad és az ölelésed
életre kel fáradt lelkemen

 

 

 

Hát írd a tavaszt ahogy te látod
s papír leszek tollad alatt
Fogd meg az érzések ecsetjét,
hogy lelkeden én legyek
a legszebb gondolat.

dividerpinkroses.gif

 

 

 

 

 

 

 

 

Értelmetlen játék

 

 

 

Alszik egy álom hideg
ködtakaró alatt.
Nem szabad! Nem lehet!
Nincs itt az ideje!
Isten mégis engedte, hogy
e láng felgyúljon.
Értelmetlen a sóhaj a
vágy. Pokolban
az érzés fájó táncot jár.
Mert ez maradt, mikor
kezem kezedhez ér az
üvegfalon át.
Torzult arcunk a fájdalomtól.
Tükörré vált az üveg
melyen végig folyik a
hiány forró könnye s
jégvirágot rajzol kezünk
alatt ez az értelmetlen
játék.

sor5.jpeg

 

 

 

 

 

 

 

Semmi...

 

 

 

Visszhangzik a csend, csillagok
labdáznak vele.
Nekik jó játék, nekem fáj!
A semmit érzem. Se édes
se keserű. Nincs benne csak
egy kósza vágy. Az is menekül.
Hova tegyem könnyem, vagy
mosolyom?
A semmi lét nélküli.
Egy cinkos mosoly kéne az
égről a holdról.
Holnap más lesz.
Csend visszatalál hozzám.

sor42.jpeg

 

 

 

 

 

 

 

Jégvirág

 

 

 

Rácsot rajzol a hideg
ablakomra.
Bezárt a magány s te
kint vagy.
Fázom! Fázol?
Hideg a szoba.
Hol van még a tavasz?
Még tél sincs,
mégis dermedten
néznek rám tegnapok.
Átölelem őket.
Vagy ők ölelnek?
Össze bújok a múlttal,
szívemből mégis szökik
a fény.
Remény kószál körülöttünk.
Vajon közénk áll e majd
mikor melegszik újra az élet?
Vagy eltemet a múlt
fájdalma s nem marad
több a mának mint egy
szál jégvirág az ablakomban.

sor23.jpeg

 

Istent reklámozzák

 

 

 

Plakáton írva neved
Téged reklámoznak Isten!
Keresnek s Te csak nézel
Hisz ott kell légy mindenkiben

 

 

 

Látod? Ezt is csak Te tudod
Fényed mindenkiben ragyog
Köd szállt alá a világra
Sok ember már hitehagyott

 

 

 

Plakátokon írva neved
Tudom, mindig itt vagy velem
Rámosolygok rút világra
Azokra kik reád várnak

 

 

 

Őrzöm fényed önmagamban
Mindenkiben ott a szikra
Hitemben az Isteni láng
Nem kell neki semmi reklám

1201110498_69.gif

 

Végtelenbe vagyok...

 

Bús dallam kószál

életemen. Vissza tért

újra. Rég ismerem.

Tétova fáradt napok

kísérője, mikor eltűnik

minden a percből

s órából.

Mikor csak kérdések
vannak s nincsenek

válaszok.

Magányosság és üresség ölel

s elfeledem néha, hogy

én ki is vagyok.

Lenyugvó napba

belemosolyog a felkelő

hold.

Távoli semmibe réved

tekintetem.

Nincsenek idők, se múlt

se jövő se jelen.

A végtelenbe vagyok

egyedül nélküled.

sor38.jpeg

 

Indulok

Indulok. Valami végtelen
valami szép vár
Had higgyem, a sors
könnyű lépteket ad...
Mert rövid ez az út
de elhalkul már
bennem lassan a múlt.
A világ óráján most egy
percre boldog vagyok.
Egy gyöngy a kagylóban
mely fájdalmából csodát adott.

sor9.jpeg

 

 

Mesélj még

 

Hány halál játszott már

velem utamon, míg

szavad lelkemig ért

Hány tagadást üzent

szívem neked, mégis

jöttél felém

Hányszor fájt, hogy nem

voltam más csak

csendes remény

Hány út volt nélküled

úgy, hogy te voltál nekem

mindig menedék

Te megvártál s ott vagy

ahol a szív dallama

csak nekem mesél

sor32.jpeg

 

Van az úgy...

 

Van az úgy, hogy sehogy sincs

S van mikor minden tiéd

Mert hullnak a csillagok

Van úgy, hogy nyáron is fázol

Lelked néha beborul

Eltűnnek csillagok

Van úgy, hogy embertelen a lét

Mégis néha átölelnéd

Mert rád néznek a csillagok

Van úgy, hogy kevés a sok

S ha nincs, mégis akkor jó

Veled alszanak a csillagok

Van úgy mégis, padon ülve

Tegnapok felrémlenek

Mert hullnak a csillagok

sor40.jpeg

 

Ne küldj sarokba

 

Mondd csak ki bátran...

néha értetlen a világ

és benne az ember

De rád nézek és mosolyt

csal számra dühtő szikrázó

szép szemed

Most szótlanul szeretlek

mint egy kisgyerek,

ne küldj most sarokba

büntetésképp, ha lehet.

Csak túl élni akarom a

napot, önmagamban

hullámzó érzelmeket..

Te is tudod, ebből túl

sok jutott nekem.

Látod! Még a jó se jó

mindig, néha nehéz

lehet,

megérteni a másikat

hogy miért így szeret.

2217239gj7swj8thb.gif

 

Azt hiszed...

 

Azt hiszed könnyű egy

krétával húzott vonalon

józanul végig menni?

Hiába földi vonal

mégis az égből fogok

majd leesni

Azt hiszed, hogy az álmokat

csak úgy nekem adja

majd az ég?

Te rajzoltál nekem egy

világot de nekem kell

végig járni

Látod, ha könnyes szemmel is

de mosolygok rád...

mit vársz még?

Tied az életem s benne

minden .Mondd? Neked

mennyit is ér?

Azt hiszed homokvárat

építtettél velem? Ez

a lépcső felér az égig.

S te most azt hiszed

feladom! Az éjszakámba

hozzám csillagnak születtél.

Ami itt van velünk, nem

szedhető szét! Ez már egy

oszthatatlan lét.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 


 

 

 

 

 





Weblap látogatottság számláló:

Mai: 55
Tegnapi: 43
Heti: 455
Havi: 1 850
Össz.: 48 262

Látogatottság növelés
Oldal: Verseim 13.
Kultúra, líra, vers a 21. században - © 2008 - 2017 - toth-agnes.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Itt: nagy lászló versek - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »